Mi várható a decemberi uniós Tanácsülésen? Klímasemlegesség vagy újabb visegrádi vétó?

A júniusi, klímavédelmi szempontból sikertelen miniszterelnöki szintű tanácsülést követően az Európai Unió tagállamainak vezetői a Madridban zajló klímatárgyalásokkal párhuzamosan december 12-13-án ismét megpróbálnak döntésre jutni, mikorra is kell a kontinensnek elérnie a nettó zéró klímasemlegességet. A kérdés, hogy a vétó óta eltelt időben megnövekedett külső és belső politikai nyomás, illetve az új EU Bizottság által belengetett célok és források elég ösztönzést jelentenek-e a még vonakodó államoknak, köztük hazánknak is. A kérdés megválaszolásához tekintsük át a júniusi vétó óta történteket és a lehetséges forgatókönyveket.
Mi várható a decemberi uniós Tanácsülésen? Klímasemlegesség vagy újabb visegrádi vétó?

Az EU Bizottság a Párizsi Megállapodás elvárásaival és a Kormányközi Éghajlatváltozási Testület (IPCC) ajánlásaival összhangban 2018. november 28-án mutatta be elképzeléseit a kontinens gazdaságának nettó zéró kibocsátásúvá történő átalakításáról, amelynek a sokatmondó „Tiszta Bolygót Mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” címet adta. A 29 oldalas dokumentumot és a hozzá tartozó 8 különböző pályát tartalmazó majd’ 400 oldalas háttértanulmányt hosszú téli estéin bárki elolvashatja, az már a 2018. évi klímacsúcson is bemutatásra került Katowiceben. Röviden összefoglalva:

a Bizottság munkatársai szakmai szempontokból megvalósíthatónak tartják a kontinens gazdaságának klímasemleges működésűre történő átállítását.

A dokumentum azt azonban nem részletezi, hogy ezt az átalakulást mely pályát követve kell megvalósítani, azt ki fogja levezetni, és leginkább, hogy honnan lesznek rá források. Ezzel el is érkeztünk az elképzelés körüli viták sarokpontjaihoz.

A Bizottság elképzelését az uniós kormányok képviselői hónapokon keresztül, szinte heti szinten tárgyalták a legkülönbözőbb fórumokon és szinteken a bemutatását követően. Az elképzelést a klímaváltozással foglalkozó uniós munkacsoporton kívül szinte mindegyik megvitatta, beleértve az energetikai, közlekedési, mezőgazdasági, foglalkoztatási, pénzügyi, stb. munkacsoportokat. Ezen felül a tagállami felsővezetőknek is volt lehetőségük megosztaniuk véleményeiket és tagállami álláspontjukat a különböző miniszteri szintű Tanácsülések során, mivel az elképzelést ezen a szinten is minden lehetséges formációban megvitatták.

A Bizottság komolyan is vette az elképzelésének népszerűsítését. Az akkori olajipari befektetőből uniós klímabiztossá váló spanyol Miguel Arias Cañete személyesen kereste fel a tagállamokat, hogy megnyerje őket a bizottsági elképzelések támogatására. Hazánkban ilyen látogatás keretében 2019 márciusában járt a Bizottság képviseletében. A szakmai viták során úgy tűnt, hazánk is támogatja a nettó zéró klímasemlegesség céldátumaként megjelölni 2050-et, azonban a bonni időközi klímakonferenciával párhuzamosan zajló júniusi miniszterelnöki szintű Tanácsülésen hazánk Lengyelországgal, Csehországgal és Észtországgal együtt nem támogatta a 2050-es céldátum megjelölését, így az csak a Tanácsi Következtetések lábjegyzetében kerülhetett megemlítésre. A magyar kormány lehetséges okként a klímavédelmi intézkedések miatti rezsiár emelkedést jelölte meg, valamint kifejtette, hogy elsőként a 2030-as célok megvalósítására kell koncentrálnunk. A valós okokról Bart István írt részletes politikai elemzést itt, Kelemen Ágnes pedig a gazdasági aspektusokat vizsgálta meg itt.

Kapcsolódó cikkMiért vétózta meg Magyarország az európai uniós klímasemlegességet 2050-re? I. Politikai elemzésMiért vétózta meg Magyarország 2019. június 20-án az európai uniós karbonsemlegességet 2050-re? Ebben az írásban a politikai indokokat elemezi Bart István.

Kapcsolódó cikkMiért vétózta meg Magyarország az európai uniós klímasemlegességet 2050-re? II. Gazdasági elemzésMiért vétózta meg Magyarország 2019. június 20-án az európai uniós karbonsemlegességet 2050-re? Ebben az írásban a kormány gazdasági érvrendszerét vizsgálja meg Kelemen Ágnes.

Az azóta eltelt időben azonban igen sok fórumon kezd egyre nagyobb nyomás nehezedni a 2050-es céldátumot megvétózó országokra. Megjegyzendő, hogy Észtország már nem tartozik a céldátum ellenzői közé, mivel amint felállt az új kormánya az országnak, egyből a támogatók közé álltak, így már csak a szűkebb visegrádi csoportról beszélhetünk a még ellenállók részéről. Nevezzük is így a továbbiakban V3-asoknak ezen országokat.

Természetesen a többi uniós tagállam részéről igen komoly nyomás nehezedett az országokra a vétót követően. A nemzeti temperamentumokkal összhangban ez a nyomás a konstruktív párbeszéd kezdeményezésétől kezdve a különböző szankciók bevezetésének ösztönzéséig terjedt. Ezen felül az egész Európai Unió nemzetközi nyomás alatt volt a nyár folyamán, mivel a 2019 szeptemberében rendezett new york-i ENSZ klímacsúcs egyik deklarált célja volt, hogy a résztvevő állami vezetők konkrét intézkedéseket jelentsenek be. A júniusi konszenzus hiányában az Európai Unió nem tudott ilyen bejelentést tenni hosszú távú terveit illetően, csak az előző évi klímakonferencia során már bemutatott elképzeléseit tudta felvázolni. Hazánkat a klímacsúcson Áder János köztársasági elnök képviselte, aki igen komoly sajtóérdeklődést kiváltva bejelentette a szén hazai energetikai hasznosításának beszüntetését, ezzel elmondása szerint „a magyarországi áramtermelés több, mint 90%-a 2030-ra – nem 2050-re! – szén-dioxid-mentes lesz”.

A köztársasági elnök a vétó óta eltelt időben már több alkalommal is kifejtette, hogy „több feltétel teljesítésével Magyarország nem esélytelen a klímasemlegesség elérésére 2050-re”. Ez is mutatja, hogy komoly ellentétek vannak a kormány álláspontja és más érdekelt felek által képviseltek között. Érdemes megjegyezni, hogy itt nem a „mérgeszöldek” és a kormány közti szembenállásról van csak szó, hiszen még a kormányzaton belülről, vagy más állami szervek részéről is érkeztek hangok, amelyek aktívabb fellépést sürgetnek a klímaváltozás elleni harc során. Az ellenzéki pártok képviselői rendszeresen próbáltak klímavészhelyzetet hirdetni az Országgyűlésben, vagy információkat kapni a Kormánytól a klímapolitikai álláspontjáról, mindeddig hiába. A független országgyűlési képviselő Szél Bernadett pedig már egyenesen beperelte a szaktárcát, mivel az nem adta ki a döntéselőkészítő dokumentumokat a júniusi vétót követően.

Nem elhanyagolható a különféle civil mozgalmak hatása sem a nemzeti kormányokra az Extinction Rebellion megmozdulásaitól kezdve a Fridays for Future tüntetésekig bezárólag. Annak ellenére, hogy Greta Thunberg a december első két hetében zajló klímakonferencia során tartott tüntetések során azt mondta, hogy az általa is fémjelzett mozgalom semmit sem ért el, mivel továbbra is nőnek a kibocsátások, annyi eredményük mégis volt, hogy a kormányok már nem kerülhetik el a klímaváltozás kezelésének témáját. Ezt kitűnően bizonyítja a kormány 2050-ig szóló Hosszú-távú Tiszta Fejlesztési Stratégia társadalmi konzultációját övező hihetetlen mértékű érdeklődés, amely kérdőív kitöltéséhez a Másfél fok csapata is készített szakmai útmutatót.

II. Globális Klímasztrájk Budapest, Deák Ferenc tér. Fotó: Lehoczky Annamária

Mivel az embereket igen komolyan foglalkoztatja a klímaváltozás kérdése, így egyre több választás során kikerülhetetlen témává vált. Az újonnan felálló EU Bizottság német elnöke, Ursula von der Leyen politikai programjának is kiemelkedő eleme a klímaváltozás elleni határozottabb fellépés. Programjának fő klímapolitikai elemei a következők:

  1. Európa legyen az első klímasemleges nagy gazdaság a világon;
  2. Elnöksége első 100 napjában egy Green New Deal-t fog beterjeszteni;
  3. az EU 2030-as klímavállalásait az eddigi legalább 40%-os kibocsátás-csökkentési ambíciószintről 55%-ra növeli.

Ezen célok még inkább szűkítik a kevésbé ambiciózus tagállamok, mint a V3-ak mozgásterét.

Azonban ahogy már említettük, a Bizottság eddig a célok kommunikálása során azt nem jelezte, hogy milyen forrásokat állíthatnak a tagállamok rendelkezésére a célok elérésének szolgálatába. Ezt a V3-ak – köztük hazánk is – persze több fórumon is igyekeztek a Bizottság, a többi tagállam és a közvélemény tudtára hozni. A Bizottság a gazdaságok klímasemleges működésre történő átállásának támogatására és az átállás által leginkább érintett régiók és szektorok kihívásainak enyhítésére hozná létre a 35 milliárd eurós mértékű Igazságos Átmenet Alapot. Az „Alap azokra a régiókra és szektorokra kell, hogy fókuszáljon, amelyeket leginkább érintenek a kihívások”. Ilyenek a Lengyelországban jelentős mértékben működő széntüzelésű erőművek és a magyarországi GDP jelentős részét adó autóipar. A Bizottság ezen felül december 9-én hagyott jóvá egy 3,2 milliárd eurós alapot az autóipar átalakulásának támogatására, amelyben a V3-ak közül Lengyelország is részt vesz, és további 5 milliárd eurónyi magánbefektetés mozgósítását várják tőle.

A pénzügyminiszterek tanácsülésén december 4-én már megállapodásra jutottak a tagállamok a klímasemleges gazdasági átmenet pénzügyi támogatásának fontosságán és megegyeztek, hogy felülvizsgálják az érvényben lévő keretrendszert annak érdekében, hogy az Európai Unió klímasemlegessé válhasson. Megemlítendő továbbá, hogy az egyik központi uniós szervezet, az Európai Parlament november 28-án, pontosan a Bizottság 2050-re szóló elképzelésének bemutatásának egyéves évfordulóján kihirdette a klímavészhelyzetet.

A fentiek fényében a 2019. december 12-13-ai miniszterelnöki szintű Tanácsülés több napirendi pontja miatt is kiemelkedő jelentőségű lesz a klímaváltozás szempontjából. A V3-as országok másik ellenvetése a tárgyalások során az volt, hogy az EU következő hétéves pénzügyi ciklusában jelenlegi tervek szerint csökkenne a V3-akra jutó kohéziós források mértéke, miközben a központi, brüsszeli kezelésű források aránya nőne. Az előbbiek azok a források, amelyek felett a tagállami kormányok rendelkeznek, azok elköltésére Brüsszelnek korlátozott beleszólása van. Fontos kiemelni azonban, hogy a jelenlegi tervek szerint legalább 25%-ban a klímavédelemmel kapcsolatos költésekre kell menniük ezen forrásoknak. A V3-as álláspont szerint viszont nem várható el a kevésbé tehetős tagállamoktól magasabb ambíció a klímaváltozás elleni harc során, miközben csökkennek az úgynevezett nemzeti borítékok. Ennek mentén a korábbi arányok megtartását követelik a decemberi Tanácsülés során, azért cserébe, hogy támogassák az ambiciózusabb uniós klímacélokat.

A Tanácsülés nagy kérdése tehát az lesz, hogy a nemzetközi és belföldi politikai nyomás, illetve a Bizottság által az Igazságos Átmenet Alapon keresztül belengetett uniós források elegendők lesznek-e arra, hogy az eddig ellenálló V3-as országok is elköteleződjenek az uniós gazdaság 2050-re történő klímasemlegessége mellett. Az, hogy Lengyelország maga is pénzt fektet az autóipar átalakulását támogató alapba, a magyar Országgyűlés pedig tárgysorozatba vette a klímavészhelyzet kihirdetését, bizakodásra adhat okot. Mivel azonban a Párizsi Megállapodás szerint 2020-ig a Részes Feleknek, köztük az Európai Uniónak is kommunikálniuk kell hosszú-távú kibocsátás-csökkentési stratégiáikat, így igencsak szorít az idő az egyezségre. A V3-ak meggyőzése pedig, hogy támogassák az EU 2050-es klímasemlegességi dátumát az előzőek fényében nem lesz olcsó mulatság az európai adófizetőknek.

Schaffhauser Tibor

Schaffhauser Tibor

nemzetközi klímapolitikai szakértő, egy energiával foglalkozó nemzetközi szervezet klímapolitikai tanácsadója.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!