Özönvíz előtt (Before the flood, 2016)
A 2016-ban bemutatott dokumentumfilmet Fisher Stevens rendezésében Leonardo DiCaprio, Oscar-díjas színész és környezetvédelmi aktivista készítette el a National Geographic-nak. DiCaprio azért vágott bele a produkcióba, mert dühítette a tény, hogy hosszú évek óta beszélnek a klímaváltozásról, mégis semmiféle érdemi előrelépés nem történt eddig annak megfékezésére. Az ENSZ békenagyköveti tisztségét is betöltő DiCaprio a világ különböző régióiba látogat, hogy feltárja az emberiség okozta globális felmelegedés hatásait, és arra keresi a választ, hogy miként lehetne megállítani az ember okozta klímaváltozást, helyreállítani a létfeltételeinket biztosító ökoszisztémákat, óvni az őslakos közösségeket és megmenteni az eltűnés szélére került fajokat. A NASA vezető kutatói, elkötelezett közösségvezetők és aktivisták mellett olyan neves közéleti személyiségekkel is beszélget, mint Barack Obama, Bill Clinton, Ban Ki-moon és Ferenc pápa. Izgalmas párhuzammal keretezi a filmet DiCaprio személyes története, ami a 15. századi holland festő Hieronymus Bosch Gyönyörök kertje című hármas oltárképéhez kötődik: “Gyermekként nem értettem meg mindennek a jelentését, de úgy képzeltem, hogy ez egy bolygó, és egy nekünk szánt utópia a túlnépesedésről, a mértéktelenségről, a harmadik panelen látható befeketedett égbolt pedig azt juttatja eszembe, ami a környezetünkkel történik”. Az Özönvíz előtt az elmúlt évek legnézettebb dokumentumfilmje lett és számos díjat is nyert.
A teljes film magyarul elérhető itt:
Forrongó jég (Ice on Fire, 2019)
Leonardo DiCaprio 2019-es dokumentumfilmje egy újabb szemszögből vizsgálja meg a globális éghajlatváltozás témáját, ezúttal az Északi-sarkvidék rohamos átalakulására, többek között a permafroszt olvadására és az abból felszabaduló agresszív üvegházgázra, a metánra fókuszál. A film mélyebben beleássa magát az éghajlatváltozás rendkívül komplex témakörébe, arra keresve a választ, hogy vajon vissza tudjuk-e fordítani azt? Számos technológiai megoldást is felmutat arra, hogy miként lehetne kivonni a légkörből az ott felhalmozódott üvegházhatású gázokat, így csökkentve a globális felmelegedés mértékét. A Forrongó jég egy lenyűgöző képi világú alkotás, ami fontos érvrendszert nyújthat ahhoz, hogy megmutassuk, nem igaz az állítás, miszerint a klímaváltozás ellen tenni túl drága, és nincsenek még olyan megoldásaink, amik működnének. Mindemellett fontos leszögezni, hogy a pusztán technológiai megoldások nem lesznek elegek a klímaválság kezelésére. Itt olvashatjátok részletes filmkritikánkat is.
A teljes film magyarul elérhető itt:
Klímaváltozás – A tények (2019)
A Climate Change: The Facts 2019 egyik legjobb összefoglaló dokumentumfilmje az éghajlatváltozás hatásairól és okairól. A film a szokásos BBC-s minőségben készült el, amit nem kisebb ember narrál, mint Sir David Attenborough. Olyan elismert klímaszakértők szólalnak meg, mint Naomi Oreskes, James Hansen vagy Michael E. Mann. A film már reflektál a Greta Thunberg által 2018-ban indított, de igazán 2019-ben berobbanó klímasztrájk mozgalomra is. Kilépve a névjegyévé vált óvatos objektivitásból, David Attenborough határozottan kijelenti, hogy most, a mi kezünkben van a cselekvés lehetősége, ami meghatározza majd nemcsak a mi, de az összes utánunk jövő ember életét a Földön.
A teljes film magyar felirattal itt érhető el.
Otthonunk (HOME, 2009)
Yann Arthus-Bertrand, világszerte elismert francia fotográfus és környezetvédelmi aktivista Földünk a magasból (1999) című könyvének sikerét követően 2009-ben készítette el az Otthonunk című dokumentumfilmet. Lélegzetelállító légifelvételeken keresztül mutatja be Földünk történetét, az ökoszisztémák törékeny egyensúlyát és a parányinak tűnő ember bolygó-léptékű környezetátalakító hatásait. A dokumentumfilm célja azonban nemcsak az öncélú gyönyörködtetés, egyedi képi világa elgondolkodtat, tanít és cselekvésre ösztönöz. A madártávlat lehetőséget ad arra, hogy kicsit távolabbról vessünk egy pillantást a Föld rohamosan változó arcára és vele együtt önmagunkra. A létfeltételeinket biztosító földi rendszerek megóvására int a rendező és nemzetközi összefogást sürget: üzenete aktuálisabb, mint valaha.
Ha a film előtt vagy után még tovább szeretnénk kalandozni a fotográfus munkásságában, ajánljuk Yann Arthus-Bertrand TED-előadását, amin magyar felirat is bekapcsolható.
A teljes film magyarul elérhető itt:
Kellemetlen Igazság (An Inconvenient Truth, 2006)
A Kellemetlen igazság című dokumentumfilm mára a klímavédelem kvázi kultuszfilmjévé vált. A 2006-os film Al Gore azonos című könyvén alapul, ami szintén nagy sikert ért el világszerte a globális éghajlatváltozás komplex problémakörének tudományos igényességű, ugyanakkor közérthető és érzékletes bemutatásának köszönhetően. A film kifejezetten oktató jelleggel készült, azt Al Gore, az Amerikai Egyesült Államok alelnökéből lett környezetvédelmi aktivista, ismeretterjesztő előadása inspirálta. Laurie David, a film későbbi producere egy önkormányzati találkozón hallotta Gore-t beszélni, és annyira megtetszett neki az előadás, hogy Lawrence Bender producertársával meggyőzték Davis Guggenheim-et, hogy készítse el annak filmadaptációját. Az éghajlatváltozásról szóló tömegtájékoztatásban kulcsszerepet játszó filmet pozitívan fogadta mind a nagyközönség, mind a kritikusok, 2006-ban 2 Oscar-díjat is bezsebelt. Al Gore munkássága felrázta a környezetvédelmi mozgalmat, azóta számos országban az iskolai tananyag részévé tették a Kellemetlen Igazságot, 2017-ben pedig annak folytatása is elkészült (An Inconvenient Sequel – Truth to Power). Gore ismeretterjesztő munkája során elismert klímakutatókkal dolgozik együtt, 2007-ben az Éghajlatváltozási Kormányközi Testülettel (IPCC) megosztva Nobel-békedíjban részesült. A lebilincselő film Al Gore személyes életútjának részleteivel ellensúlyozza a kíméletlenül arcunkba tolt tudományos tényeket, a klímaválság kellemetlen igazságát.
A teljes film magyarul elérhető itt:
The True Cost, 2015
Andrew Morgan 2015-ben bemutatott dokumentumfilmje kíméletlenül tárja elénk a fillérekért megvásárolt ruhadarabjaink igazi árát, a fast fashion ipar társadalmi és környezeti hatását. Morgan 2013-ban figyelt fel a témára, amikor egy nyolcemeletes bangladesi ruhagyár összeomlott, több mint ezer dolgozó halálát okozva. A dokumentumfilm elkészítésére fundraising kampány révén szerzett pénzt, s ugyanazon év őszén munkához is látott: 13 országba utazott el, hogy interjúkat készítsen ruhagyári dolgozókkal, gyártulajdonosokkal, környezetvédőkkel és fair trade cégek képviselőivel. A kutatás szerint míg az 1960-as években az amerikai divatipar gyártotta le 95%-át az USA-beli lakosság által viselt ruhának, addig a 2010-es évekre ez a szám 3%-ra csökkent, a többi mind fejlődő országban készül el. A film kegyetlen paradoxonnal szembesít tehát bennünket: a fogyasztói társadalom és globális kapitalizmus térnyerésével a ruhák ára egyre csökken, ez azonban sokszor tőlünk egészen távol, másik kontinensen a dolgozók és a környezet egyre jelentősebb kizsákmányolásához vezet. Ki fizet tehát valóban a ruhánkért? A dokumentumfilm kapott hideget és meleget, kritikusai pozitívumként említették, hogy hiánypótló és elgondolkodtató, ami örökre megváltoztathatja vásárlási szokásainkat. Az Environmental Media Awards legjobb dokumentumfilm kategóriájában jelölést is kapott.
A teljes film angolul, magyar felirattal elérhető itt:
Little Yellow Boots – A journey into the world of our great-grandchildren
A Deutsche Welle 2019-ben készítette el a „Kis sárga csizmák” című dokumentumfilmet, amelyet a szerző és rendező, John Webster dédunokáinak címez a jövőbe. Képzeletbeli dédunokáját Doritnak nevezi el, aki sárga csizmácskákban szaladgál a tengerparton. Egy tengerparton, ami mire a kislány megszületik nagyjából a 2060-as években, már egészen máshol húzódhat, mint ma. „Milyen lesz az a világ, amibe te születsz, nagyjából fél évszázad múlva? Amikor én születtem, 3 milliárd ember volt a Földön. Amikor Te megszületsz, már 9 milliárd emberrel osztozol majd a bolygón. A Te világod 2 fokkal lesz melegebb, mint az enyém. Ez nem tűnik soknak, de valójában nagyon is jelentős egy vízzel borított bolygón.” – kezdi a történetet Webster. Majd elkalauzol bennünket térben és időben a szibériai szénbányáktól a Marshall-szigetekig, és a 19. századi felmenőitől egészen Dorit világáig. A megszólított tudósok figyelmeztetnek, ha nem változtatunk a jelenlegi gazdasági struktúrán és az üvegházhatású gázkibocsátásokat nem csökkentjük drasztikusan, akkor a bolygó nem lesz képes fenntartani az emberiséget, a létfenntartó rendszerek összeomlanak, és Dorit világa keserves lesz. A film a generációk közötti igazságosság témakörét feszegeti, hangsúlyozva, hogy a klímaválságot mi okozzuk, és nekünk is kell megoldanunk.
A teljes film angolul elérhető itt (átmenetileg nem elérhető a DW csatornáján).
A plastic ocean, 2016
Az ausztrál rendező, Craig Leeson 2016-os dokumentumfilmje a természetfilmek ismerős nyitóképeivel indul: a végtelen azúrkék óceánban a kék bálna nyomába eredünk. Azonban a történet hamarosan 180 fokos fordulatot vesz, és ahelyett, hogy az érintetlen óceánban gyönyörködnénk a semmi közepén, műanyagszőnyeggel borított vizeken találjuk magunkat. A „Műanyagóceán” egy sokkoló dokumentáció a környezetben halmozódó műanyag-hulladék káros hatásairól, legfőképp pedig arról, miként érinti ez a tengeri élővilágot. Tanya Streeter, világrekorddöntő szabadtüdős búvár és környezetvédelmi aktivista, valamint egy nemzetközi tudósokból és kutatókból álló csapat segítségével Leeson végigjárja a világ óceánjait, hogy felmérje azok állapotát és a végeláthatatlannak tűnő műanyag-szennyezés megoldási lehetőségeit. „A műanyag egy csodálatos dolog, mert tartós. És a műanyag egy szörnyű dolog, mert tartós. Minden egyes műanyag darab, amit egyszer legyártott az ember, azóta is a Földön van, kisebb vagy nagyobb alakban” – hangzik el a filmben. Keserű, szívettépő látvány a műanyaggal teli gyomrú haldokló trópusi bálna és felboncolt tengeri madár, aminek hatására soha többé nem tudsz ugyanolyan könnyedséggel tekinteni az eldobható műanyagra. A „Műanyagóceán” számos díjat nyert, Sir David Attenborough szerint „Korunk egyik legfontosabb filmje”.
A teljes film angolul elérhető itt:
Chasing Ice, 2012
A jégvilág szerelmeseinek igazi (keserédes) csemege a Chasing Ice című dokumentumfilm. James Balog, elismert fotográfus és környezetvédelmi aktivista egykoron klímaszkeptikus volt, azonban egy olyan projektre vállalkozott, ami bebizonyította: tévedett. Balog maroknyi csapatával fényképezőgépeket állított fel time-lapse (időszakosan képet készítő) módban az Északi-sarkvidék jéggel és gleccserekkel borított szárazföldi területein, hogy éveken keresztül dokumentálja az éghajlatváltozásra rendkívül érzékeny gleccserek sorsát. Az így készült kísértetiesen szép videók éveket tömörítenek néhány másodpercbe, lencsevégre kapva az egyébként lassú, láthatatlannak tűnő folyamatot: az ősi jégtömegek folytonos mozgását és felgyorsult pusztulását. A zord sarki körülmények korántsem kedveznek a high-tech, szuperérzékeny berendezések működésének, ezért a projekt első nekifutásra meghiúsult. A környezet erőivel dacoló Balog egészségügyi nehézségekkel is küzd, szinte emberfeletti kitartással. A Chasing Ice a kalandfilmek izgalmát vegyíti az éghajlatváltozás hatását tükröző megrendítő képsorokkal. A filmet számos díjjal elismerték, többek között Oscar-díjra jelölték legjobb eredeti betétdal kategóriában a Scarlett Johansson és Joshua Bell által előadott „Before My Time” című dalt.
A teljes film angolul elérhető itt:
How to Let Go of the World (And Love All the Things Climate Can’t Change), 2016
Josh Fox mélyen személyes hangvételű 2016-os dokumentumfilmjében arra keresi a választ, hogy miként haladhatjuk meg a klímatehetetlenséget, még akkor is, ha tudjuk, hogy az éghajlatváltozásnak vannak olyan következményei, amelyek már elkerülhetetlenek. Josh Fox számára nem új a téma, korábban dokumentumfilmet forgatott az intenzív olajkitermelés és fracking hatásairól, ami Oscar-jelölést is kapott. Mégis, amikor a tudományos tényeken keresztül szembesül az éghajlatváltozás húsbavágó valóságával és számba veszi a kiábrándítóan tehetetlen politikai panorámát, végtelen klímaszorongás fogja el – valószínűleg nagyon sokan hasonlóan érzünk. „Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de nekem már csak néhány cuki macskás videót van kedvem megnézni” – hangzik a film első harmadában. Az apokalipszis lovasai (háborúk, éhség, betegségek és dögvész) a nyakunkban, ezért Fox úgy érzi, már túl késő, egyszerűbb feladni. A dokumentumfilm előbb padlóra visz bennünket, majd megmutatja, miért kell felállnunk onnan, mik azok a kapaszkodók, amik segíthetnek újrakezdeni, és amikért érdemes harcolni a széthullni látszó világban. Kontinenseken, kultúrákon és emberi történeteken keresztül mutat utat a lehetséges megoldásokhoz, többek között a bátorság, polgári engedetlenség, reziliencia, emberi jogok és demokrácia kulcsszavakon keresztül.
A teljes film angolul elérhető itt:
1.5 Stay Alive – Science Meets Music in the Caribbean, 2015
A 1.5 Stay Alive egy zenés dokumentumfilm az éghajlatváltozás hatásairól a Karibi-térségben, ahol az emelkedő tengerszint a szigetek és part menti közösségek puszta létét fenyegeti. A nemzetközi tudományos közösség egyetért abban, hogy már 1,5 fokos globális melegedés az ökoszisztémák visszafordíthatatlan mértékű pusztulásához vezethet, a filmben pedig helyi szakértők és népszerű karibi zenészek mesélnek és énekelnek arról, miként küzdenek a hurrikánokkal, trópusi viharokkal és az emelkedő tengerszinttel. „Gondoskodnod kell a földről, és a föld gondoskodni fog rólad. Gondoskodnod kell az emberekről körülötted, és ők gondoskodni fognak rólad.” – emlékezteti a gyerekeket népük alapelvére egy belize-i iskolában tanáruk. A film zseniálisan ötvözi a helyi közösségek zenei kultúráját és költészetét a tudományos ismeretterjesztéssel, egy rendhagyó, bájos és igazán élvezetes alkotásban. Erre a filmre biztosan emlékezni fogsz.
A teljes film angolul elérhető itt:
