Leonardo DiCaprio egyesek által nem, de az elsöprő többség által inkább kedvelt színész. Kedveltségét és nem kedveltségét talán csak ismertsége szárnyalja túl. A neve egy igen jól csengő márka, és bár nyilvánvalóan nem egyedül rakta össze a Forrongó jeget vagy az Özönvíz előttet, mégis egyértelműen vele azonosítják ezeket a filmeket. Én is őt tettem a címbe, mert rá mindenki felkapja a fejét. DiCaprio nagy nyeremény az éghajlati válsággal kapcsolatos tudatosságnövelésben, és bár sokat cikkeztek róla, hogy magánrepülővel jár környezetvédelmi díjakat átvenni, meg műanyag pohárból issza a smoothie-t, összességében a saját márkáját felhasználva sok millió emberhez juttatta el a hírt, amit az Oscar-díjátadón is mondott:
A klímaváltozás valóságos, most történik. Ez a legsürgetőbb fenyegetés, ami az egész fajunkat érinti, együttesen kell dolgoznunk ellene, véget kell vetnünk a halogatásnak [...]
DiCaprio tényleg elkötelezettnek tűnik a témában. Pénzre, ismertségre vagy rajongókra biztosan nem volt szüksége, mindegyikből kijutott neki bőven. A filmeken kívül egyébként alapítványával is szokott akciózni, leghíresebb ilyen lépése az volt, amikor kifizette a Seychelles-szigetek államadósságának egy részét, azért cserébe, hogy létrehozzanak egy 400 000 négyzetkilométeres óceáni természetvédelmi területet.
A körtét az almával?
Előrebocsátom, hogy nem tudtam a Forrongó jeget elvonatkoztatva nézni az Özönvíz előtt-től. Ha nem is kimondva, de az előbbi valahol feltételezi az utóbbi ismeretét, vagy alapvető ismereteket a klímaváltozással, az éghajlati válsággal kapcsolatban. Ha még nem láttad, akkor magyar szinkronnal itt meg tudod nézni. Nézd meg!
Az Özönvíz előtt szerintem egy kiváló film, jó koncepcióval, dramaturgiával, ívvel. Egy feszes, jól összerakott, logikus film.
Ez az, ami a Forrongó jégről kevésbé mondható el.
Azonban igazságtalanok lennénk, ha ennyivel le is írnánk a filmet, mert DiCaprio új filmje sokkal nehezebbre vállalkozik: beljebb merészkedik a klímaválság témájába, amiről tudjuk, hogy egy irgalmatlanul összetett dolog. De ne siessünk ennyire előre. Fontos leszögezni, hogy ez egy amerikai film, amerikaiaknak. Ettől még természetesen mindenki megnézheti, de látszik, hogy ők az elsődleges célközönség. Ami egyáltalán nem baj. Az ilyen filmek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a Trump-adminisztráció minden visszatetsző környezetvédelmi intézkedése ellenére egyre több állam, egyre több város, egyre több cég és egyre több magánember köteleződik el a környezet- és éghajlatvédelem mellett. Mindannyiunk érdekében reméljük, hogy ez a szám eléri egyszer azt a kritikus tömeget, hogy az amerikai központi kormányzat is elköteleződik újra a Párizsi Megállapodás mellett. Apropó, Párizsi Megállapodás: az Özönvíz előtt, bármennyire is – helyesen – rátromfol a Megállapodás azon hiányosságára, hogy nincs benne jogi kötőerő, és hogy többet kell tennünk, az egész filmen érződik a 2015-ös történelmi egyezmény “eufóriája”, a nemzetközi momentum, ami akkor volt, vagy azt hittük, hogy volt.
Ennek már nyoma sincs a Forrongó jégben, most hirtelen nem is vagyok benne biztos, hogy elhangzik-e egyáltalán a Párizsi Megállapodás. Ez egyben tökéletesen mutatja, hogy mit volt képes kihozni a nemzetközi közösség a lassan 4 éves megállapodásból.
Kusza narratív keretrendszer, ad hoc megoldások összegereblyézése
- a globális éghajlati válság kb. 3x erősebben hat az Északi-sarkon, mint máshol,
- ami történik az Arktiszon, az nem marad az Arktiszon, hanem kihat az egész Földre, mindannyiunkra
Mindkettő igen komoly veszély, azonban érzésem szerint kicsit kevés ahhoz, hogy filmes szempontból jó keretet adjon az egész történetnek.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek filmes és nem szakmai szempontok. Az az érzésem támadt, hogy DiCaprio és a filmkészítők is elmerültek a Föld éghajlatának és a globális éghajlati válságnak az elképesztően összetett rendszerében, és annyi mindent találtak ott, hogy azt nem sikerült olyan feszes filmmé gyúrni, mint sikerült azt az Özönvíz előtt esetében. A film keretrendszerét – az ismét csak teljesen jogos és megalapozott – a félelem adja, hogy halad előre a klímaválság, egyre nyilvánvalóbb jelekkel, és mi nem csinálunk semmit, miközben tengernyi megoldás hever már az asztalon. Egyesek kifejezetten ősi, egyszerű természetközeli megoldások, mások meg a technológiai fejlődés eredményei.
Belátom, hogy nem én vagyok a megfelelő célközönség, ugyanis évek óta olvasok a témában, és nekem ezek a megoldások – eltérő mélységben -, de ismertek voltak. Nem éreztem a logikus rendszert, hogy miért éppen ők lettek kiválasztva, még ha mind hasznosak és fontosak is, ezért nekem kicsit széttartó volt az egész film, nem alkotott igazi egységet. Ugyanakkor azt is tudom, hogy sokak – valószínűleg a többség – számára ezek a megoldások nem ismertek, és húsba vágó, hogy minél többekhez eljusson: lehetne, sőt kellene máshogy csinálni.
Majd a technológia segít?
Sokszor elhangzik érvként – különösen ha politikusokat akar győzködni az ember -, hogy a klímaválság elleni küzdelem egyben jó üzlet is lehet, mert egészen új iparágakat, munkahelyeket és technológiákat teremthet. Hogy amellett, hogy kihívás, egyben lehetőség is. Ebben természetesen van igazság, de nem tudjuk, hogy közületek ki rúgná úgy be az innováció motorját, hogy a serpenyő másik felében a földi bioszféra és az emberi civilizáció jelentős mértékű pusztulása van, ha nem innoválunk elég ügyesen és gyorsan.
A technológia fantasztikus dolog, az emberi leleményesség egyik fokmérője, azonban sok pozitív hír ellenére (pl. hogy az USA-ban is már olcsóbb a megújuló energia, mint szén) továbbra is a nagy számokat nézve a világ egy szénhidrogén alapú, az eldobhatóság “kultúráját” erőltető fogyasztásközpontú gazdaságot finanszíroz. Van némi elmozdulás a helyes irányba, de lassan és nem elégséges mértékben.
A másik probléma a technokrata hozzáállással, hogy keressük az önfelmentést, és hogy a könnyebb ellenállás felé mozduljunk el. Ehhez pedig kiváló muníciót ad a technológia. Nem gond, hogy tele van az életem elektromos kütyükkel, ha mindegyik A++ kategóriás. Nem gond, ha ugyanannyit repülök, mert vettem carbon offset creditet 3 euróért és az üzemanyag 10%-a már bioüzemanyag. Nem baj, hogy ugyanannyi, vagy inkább több szemetet termelek, mert mindegyiket gondosan a szelektív kukába dobom, hogy utána mi történik vele, az már nem az én dolgom. A nagymamához évente egyszer kompótért továbbra is a dízel kombival járunk, de városba második autónak vettem egy teljesen új gyártású elektromosat. A sort valószínűleg ti is tudnátok hosszasan folytatni. Sajnos túl sokan vagyunk – emberiség -, és túl sokan akarnak a jelenleg is működő rendszerben jól élni (a mai uralkodó fogalom szerint: sokat fogyasztani), hogy ilyen egyszeri beavatkozási pontokkal megfordítsuk a klímaválság játszmáját.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) által legutoljára kiadott ún. 1,5 fokos jelentése szerint csak úgy érhető el, hogy 1,5 Celsius fok környékén tartsuk a globális felmelegedést, ha 2050-re nettó zéró kibocsátású lesz a világgazdaság ÉS utána még szén-dioxidot tudunk kivonni a légkörből, akár természetes, akár technológiai megoldásokkal. Azaz az egyik (net zero) nem váltja ki a másikat (CO2 kivonó technológiák), sőt, épp ellenkezőleg: mindkettő feltételezi a másikat, különben összességében csökken mindkettőnek a hatékonysága.
Összefoglalva
A Forrongó jég képi világa egyszerre csodálatos és lenyűgöző (a természeti tájak), máskor viszont 2019-ben csalódást keltő (az állandó buborékként felszálló kis CO2 pixelek). A film nagyon fontos üzenetet közvetít: baj van, nagy baj van, de vannak megoldások. Csak kezdjük már el végre alkalmazni őket, de most azonnal. Mindezt azonban számomra kicsit kusza, széttartó, nem feszes módon közvetíti, de ez könnyen lehet, hogy csak az én problémám és a többség nem így látja. A technológiai megoldások felvillantása egyrészről szükséges, másrészről kontraproduktív is lehet. Nagyon veszélyes (olvadó) jégen táncolunk, ha csak és kizárólag a technológiai fejlődésre akarjuk bízni a jövőnket, még ha kétségtelen, hogy nagyon sok múlik azon is.
Mindenki nézze meg a filmet, mert fontos érvrendszert nyújthat ahhoz, ha valaki még mindig azzal érvelne, hogy a klímaváltozás ellen tenni drága, és nincsenek még olyan megoldásaink, amik működnének. Én abban reménykedem, hogy DiCaprio itt nem áll meg, hanem részt vesz még egy olyan film készítésében, mint amilyen az Özönvíz előtt volt. Addig pedig epizódnyi időre el tudjuk fogadni ezt a filmet is.
A filmet HBO GO-n tudjátok megtekinteni, ez itt pedig a trailer:
