Kezelhetőek lennének Budapest csapadékvíz problémái. Új szemlélet a városi csapadékvíz-gazdálkodásban IV.

A kék-zöld infrastruktúra általános, majd nemzetközi jó gyakorlatokon keresztül történő bemutatása után konkrét javaslatokkal szemléltetjük, hogy hogyan lehetne kezelhető a csapadékvíz probléma a fővárosban. A klímaváltozás miatt megváltozó csapadék-eloszlás, a villámárvizek növekvő kockázata, a nagyfokú beépítettség, a széttagolt, egymásról tudomást nem vevő csatornahálózati rendszerek és a hanyag lakossági hozzáállás együttesen fokozzák annak a veszélyét, hogy egyszer a történelmi belvárost el fogja önteni a szennyvízzel kevert csapadékvíz. A kék-zöld megoldások beépítésével azonban ez elkerülhető volna, miközben növelné a város klímaalkalmazkodási képességét, lakóinak életminőségét, és modellül szolgálhatna az egész országban. Ehhez azonban gazdát és költségkeretet kell találni a feladatnak, amihez politikai elköteleződésre és szemléletváltásra van szükség.
Kezelhetőek lennének Budapest csapadékvíz problémái. Új szemlélet a városi csapadékvíz-gazdálkodásban IV.

Budapest csapadékvíz-gazdálkodása

Budapest rendkívül változatos természeti és épített adottságokkal rendelkezik: míg a pesti oldal nagyrészt sík, többnyire jó vízáteresztő képességű öntéstalajokkal rendelkezik, addig a budai oldalon nem ritkák a meredek lejtők, olyan mészkő és dolomit alapkőzettel, mely a vizet azonnal a mélyebb rétegekbe vezeti. A természeti adottságokat módosítja a városi területhasználat, a beépítés módja és a csapadékvíz-elvezető hálózat típusa. A sűrű beépítés a belvárosi területekre van a legnagyobb hatással. Egy forró nyári napon az aszfalt felett akár 20-25 fokkal is melegebb lehet, mint egy parkban. A belső városrészek egyesített csatornarendszere kevert szenny- és csapadékvizet szállít, melynek egy része nagy esőzések során a túlfolyókon keresztül tisztítatlanul ömlik a Dunába. A rendszer túlterhelése azonban nagyobb veszélyeket is rejt: ha egy nagy esőzéssel egy időben a Duna vízszintje is magas, a víz alá került záporkiömlőket le kell zárni és a szivattyútelepekkel kell átpumpálni a vizet az árvízvédelmi vonalon.

A klímaváltozás miatt egyre nő a veszély, hogy a lezúduló vízmennyiség túlterheli a szivattyúkat és a visszatorlódó szennyvízzel kevert csapadékvíz elárasztja a belvárost.

A város később beépült külső területein a szennyvíz és a csapadék már többnyire elválasztott rendszerben halad. Csapadékvíz-elvezető csatornából azonban csupán negyedannyi épült ki, mint szennyvíz csatornából, és a lefolyás mennyiségét az is tovább növeli, hogy a csatornázással együtt sokszor az utak is szilárd burkolatot kaptak. Sajnos az előírások ellenére sok lakos az utcára vezeti a tetővizét, vagy illegálisan a szennyvíz hálózatra köti. Mélyebben fekvő területeken ez gyakran vezet az utcák, pincék elöntéséhez.

Rákos-patak – élőhely helyett vízlevezető árok (Forrás: Wikipedia.org)

Az államszocializmus idején létesített lakótelepeken kiépült a csapadékvíz csatornázás, ám ez a megoldás gyakran csupán a város egy másik részére költözteti a problémát. Kis patakok hatalmas vízmennyiséget kénytelenek elvezetni egy nagy eső során a bevezetett csapadékvíz csatorna miatt, ami villámárvizeket okozhat. Erre a tervezők kapacitásnöveléssel – azaz a patakok leburkolásával és keresztmetszetének növelésével igyekeznek válaszolni, ami az utóbbi évtizedekben sok helyen mély és megközelíthetetlen betonkráterekké változtatta a patakokat. Minden újabb csatornázott és a vízfolyásba csatlakoztatott területtel tovább nő az árvízveszély és a patakot tovább kell mélyíteni, szélesíteni, az árvízvédelmi vonalakat pedig magasabbra kell emelni.

A problémák köre tehát rendkívül széles, ám mind egy alap problémára, a megnövekedett lefolyásra vezethetőek vissza. Lássuk, a város mely részei lennének a legalkalmasabbak ennek a káros gyakorlatnak a megváltoztatására és a probléma kiküszöbölésére.

A kék-zöld infrastruktúra alkalmazhatóságának városi szintű térképes vizsgálata

A szikkasztás, víztározás és párologtatás alkalmazhatóságának vizsgálatánál számos tulajdonságot kell egyszerre figyelembe vennünk annak a meghatározására, hol érdemes beruházásokba fogni. A Szent István Egyetemen készült kutatómunka megkísérelte ezen tulajdonságokat összegyűjteni és egy térképes állományban egymásra rétegezni.

A párologtatás, szikkasztás és vízvisszatartás korlátozó és ösztönző tényezői. A szerző ábrája.

Ahogy a fenti ábra mutatja, egy tulajdonság korlátozhatja, ösztönözheti, vagy lehet semleges a párologtatás, szikkasztás, vagy víztározás szempontjából. A kutatás egyesével megvizsgálta a természeti és épített környezet tulajdonságait, és ha módosító hatást talált, egy tiltó vagy ösztönző értéket rendelt a kategóriához. A megállapított értékek alapján készült térképes leválogatás eredményezte a három módszer alkalmazhatósági térképét.

A használt adatforrások és az alkalmazhatósági térképek előállításának folyamata. A szerző ábrái.

A leválogatás eredményeként született meg a párologtatás, a szikkasztás és a víztározás városi szintű alkalmazhatósági térképe. Bár a felhasznált adatok sajnos számos hiányosságot és pontatlanságot tartalmaztak – mivel egyes alapadatok felbontása, kora vagy elérhetősége nem volt ideális a használathoz –, a térképekből így is számos tanulság levonható.

A párologtatás jelentős növelése általában költséges beruházásokat igényel, ezért csak azokon a területeken ajánlott, ahol a városi hősziget-jelenség fennáll. Ezen belül ösztönzött a használata a lakóterületeken, mert itt javítja leginkább a városlakók életminőségét. Érdekes tapasztalat, hogy nemcsak a legsűrűbb belvárosi területek (1) kerültek az ösztönzendő zónába, de olyan kertes házas területek is, amelyek nagy iparterületek közelében fekszenek (2).

A párologtatás, szikkasztás és víztározás potenciáltérképe. A szerző ábrája. 1 – sűrű belvárosi területek; 2 – nagy iparterületek által befolyásolt lakóterületek; 3 – nagy zöldfelületarányú lakótelepek; 4 – rozsdaterületek; 5,8 – elővárosi családi házas területek; 6 – történelmi belváros; 7 – változatos domborzatú beépítés.

Míg a szikkasztást sok helyen korlátozzák a természeti adottságok, a víztározás valamilyen formája szinte mindenütt lehetséges. A vízelvezető rendszer hiánya miatt az elővárosi családi házas területeken szikkasztó és vízvisszatartó eszközök alkalmazására is nagy szükség lenne (5)(8) – és ehhez jó környezetet biztosíthat a magas zöldfelületarány. Ugyanígy kiemelkedik a lakótelepek (3) és a rozsdaterületek (4) jó hasznosíthatósága. A víztározás emellett a történelmi belvárosban (6) és a budai oldal lejtős területein (7) (ahol a szikkasztás a túl nagy folyási sebesség és az épületek szerkezetének védelme miatt nem ajánlott) speciális, a helyi adottságokhoz idomuló megoldásokkal segítheti a vízelvezető rendszer tehermentesítését.

A kék-zöld infrastruktúra építés nagy lehetőségei

A bemutatott területtípusok nagy lehetőségeket rejtenek, de különböző fejlesztési stratégiákat igényelnek. A családi házak és a történelmi városrész ingatlanjai nagyrészt magánkézben vannak, ezért itt a tulajdonosok bevonása és támogatásokkal való ösztönzése a legalkalmasabb a fejlesztések elősegítésére.

A lakótelepeken és rozsdaterületeken nagy összefüggő zöldfelületek állnak rendelkezésre, ami lehetővé teszi akár víztározó tavak kialakítását is. A lakótelepek zöldfelületei gyakran teljesen városi vagy önkormányzati fenntartásban vannak, a rozsdaterületek jövőbeli kialakítása pedig jó esetben önkormányzati szabályozással még befolyásolható. Ez a két utóbbi, széleskörű beavatkozásokra lehetőséget adó területtípus többnyire a belvárost körülvevő gyűrűben, az átmeneti zónában található. Budapest csatornarendszerének sugaras kialakítása miatt a csapadékot a belső zónába szállító vezetékek és a vízfolyások nagy része áthalad ezen a zónán (pl. Rákos-patak).

Az átmeneti zónában célzott fejlesztésekkel kiépített, nagy tározókapacitású kék-zöld gyűrű képes lehet a külső városrészekből összegyűlő víz egy jelentős részének visszatartására és ezzel jelentősen csökkentheti a belváros elöntésének kockázatát.

Az átmeneti zóna rozsda- és lakótelepi területei és a zónán áthaladó kék infrastruktúraelemek. A szerző ábrája.

A rozsdaterületekben rejlő hatalmas klímaadaptációs potenciált azonban csak akkor tudjuk kihasználni, ha a még nem beépített területekre olyan területhasználati szabályozás készül, ami biztosítja a jövőbeli kék-zöld infrastruktúra területigényét. A lakótelepek esetében ennek a fejlesztésnek a költségei alacsonyan tarthatók, ha a kék-zöld elemek az egyébként is tervezett szabadtérmegújítási projektekbe integrálva készülnek el.

A várostervezési elvek tisztázása előtt azonban még országos szinten is számos megoldandó feladat van a csapadékvízzel kapcsolatosan. Ezek közül a legsürgetőbb probléma, hogy jelenleg a települési csapadékvíz-gazdálkodásnak nincs valódi gazdája és költségkerete. Ennek megváltoztatásához a csapadékvíz-gazdálkodás jogi fogalmának és felelőseinek tisztázására, és politikai elkötelezettségre van szükség, ami garantálhatja a kiszámítható finanszírozást.

A beruházók ösztönzésére a jogi szabályozásnak a csapadékvíz helyben tartását kell előnyben részesítenie az elvezetés helyett. A tervezési folyamatban sikeres projektekhez szintén elengedhetetlen, hogy a tervezők szabadon hozzáférhessenek a megfelelő minőségű tervezési adatokhoz, és biztosítva legyenek számukra a szükséges továbbképzések.

Borítókép: Oláh Dániel / Unsplash

Felhasznált források:
Dezső Zs., Bartholy J., Pongrácz R. (2019): Természetes és mesterséges városi burkolatok felszínhőmérsékleti viszonyai Budapest XI. kerületében. In: Épített környezet – levegőtisztaság. 2019. október 25. Budapest. Konferencia cikkek. (Pongrácz R., Mészáros R., Kis A. szerk.) Egyetemi Meteorológiai Füzetek, No.31., pp. 9-15. DOI: 10.31852/EMF.31.2019.009.015. http://nimbus.elte.hu/oktatas/metfuzet/EMF031/PDF/01_Dezso-et-al.pdf
Csizmadia Dóra, DEVELOPMENT OF SUSTAINABLE RAINWATER MANAGEMENT IN BUDAPEST, 2020.
https://szie.hu/sites/default/files/csizmadia_dora_ertekezes.pdf
Fővárosi Csatornázási Művek (2019): Csatornahálózat-üzemeltetés. http://www.fcsm.hu/szolgaltatasok/szenny_es_csapadekvizelvezetes/csatornahalozatuzemeltetes/

Kapcsolódó cikkEsztétikus, ökologikus, gazdaságos: kék-zöld infrastruktúra. Új szemlélet a városi csapadékvíz-gazdálkodásban I.A növekvő létszámú városok egyszerre okozói és elszenvedői a természetes vízkörforgás változásainak. Azonban ha képesek volnánk megváltoztatni a városlakók- és tervezők vízhez való hozzáállását, hogy eszköz helyett értékként tekintsenek rá, nem csupán a klímaváltozáshoz tudnánk jobban alkalmazkodni, de élhetőbb és zöldebb életteret is teremthetnénk.

Kapcsolódó cikkA csapadék helyben tartásának eszköztára. Új szemlélet a városi csapadékvíz-gazdálkodásban II.A víz szikkasztására, tározására, elpárologtatására és tisztítására számos természetközeli megoldás létezik, amelyek a városon – így akár Budapesten, vagy más, jelentős mértékben burkolt magyar nagyvároson – belül is széleskörűen alkalmazhatóak. Cikksorozatunk második részében a legkisebb léptéknél kezdjük a konkrét lehetőségek bemutatását.

Kapcsolódó cikkÚt a vízérzékeny városokhoz. Új szemlélet a városi csapadékvíz-gazdálkodásban III.Ma már komplex digitális lefolyásszimulációk segítségével modellezhető a zöldfelületek vízvisszatartó képessége. Így lesz a kék-zöld elemek láncolatából valódi infrastruktúra, melynek kapacitása városi szinten is számítható és egy rendszerként kezelhető. Lássunk egy európai példát Koppenhágából, mely számos fontos tanulsággal szolgálhat Magyarország számára is.

Csizmadia Dóra

Csizmadia Dóra

A tájépítészet doktora (PhD), a Ramboll Studio Dreiseitl tájépítész tervezője.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!