Most még a kárenyhítéssel és a rekordokkal vagyunk elfoglalva, de ugyanilyen fontos volna a csapadék megtartása

Az elmúlt napok heves csapadék- és zivatareseményei próbára tették az országot: sok helyen villámárvizek alakultak ki, leállt a vasúti közlekedés, csak Budapesten 4100 bejelentés érkezett a BM Országos Kataszrófavédelemhez, Kékestetőn 2023-ban már 800 mm-t meghaladó csapadék hullott az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint, valamint augusztus 4.-éről 5.-ére éjszaka Budapest Ferihegy térségében megdőlt az országos széllökési rekord (129,6 km/h). Ha ez nem volna elég, a szombati agrometeorológiai adatok alapján, a heves esőzések ellenére az Alföld jelentős területein továbbra is közepes, a nagyjából Szolnok-Cegléd-Kecskemét-Kiskunfélegyháza-Szentes által határolt térségben pedig nagyfokú aszály volt továbbra is. A jelen problémái mellett szokásunkhoz híven igyekszünk a jövőbe tekinteni, és egyben megoldási javaslatot nyújtani. Rövid szerkesztőségi közleményünk.

Az elmúlt napok heves esőzései miatt azt hihetnénk, hogy azok összes negatív hatása ellenére (villámárvizek, infrastrukturális károk stb.) legalább az aszály problémája megoldódott, és a tavalyi legsúlyosabb aszály már csupán rossz emlék, és nem fog többet előfordulni.

Forrás: OMSZ
Forrás: OMSZ
Forrás: OMSZ

Az elmúlt 120 évben az éves csapadék összmennyisége szignifikánsan nem változott hazánkban, de annak tér- és időbeli eloszlása a szélsőségek irányába tolódik el, a heves esőzések miatt lezúduló nagycsapadék pedig nem tud hatékonyan beszivárogni a talajba. „Magyarország a közhiedelemmel ellentétben nem vízben bővelkedő, hanem inkább a szélsőségektől, árvíztől, belvíztől, aszálytól szenvedő ország. A jelenlegi vízrendezési gyakorlat is hozzájárul ahhoz, hogy óriási mennyiségű vizet veszítünk, azaz szárazodik az ország. Az éghajlatváltozás szélsőségeire úgy tudunk felkészülni, ha a víz visszatartását tesszük vízgazdálkodásunk prioritásává és ehhez alakítjuk a területhasználatot is.” – mondta el korábbi cikkében Kajner Péter, a WWF Magyarország szakértője, közgazdász, humánökológus.

Kapcsolódó cikkHazánk, az elfolyó vizek országa. Hogyan éljük túl a XXI. század vízválságát?Magyarország a közhiedelemmel ellentétben nem vízben bővelkedő, hanem inkább a szélsőségektől, árvíztől, belvíztől, aszálytól szenvedő ország. Az éghajlatváltozás szélsőségeire úgy tudunk felkészülni, ha a víz visszatartását tesszük vízgazdálkodásunk prioritásává és ehhez alakítjuk a területhasználatot is.

Az elmúlt 52 év megfigyelései alapján a 20 mm feletti nagycsapadékok száma május és szeptember között enyhén (átlagosan egy nappal) növekvő trendet mutat. „Ha a jövőt vizsgáljuk a különböző kibocsátás-csökkentési forgatókönyvek (optimista – betartjuk a párizsi klímacélokat; pesszimista – a mostani kibocsátások folytatódnak) szerint, akkor a század közepétől élesen elválnak a jövőképek. Ha sikerül 2 Celsius-fok alatt tartani a globális felmelegedést a század végéig, akkor számottevő változás nem (legfeljebb 10%-os növekedés) várható a mostani helyzethez képest. A pesszimista forgatókönyv szerint azonban ez elszállhat a század közepétől: országosan 40-50%-kal több ilyen eseményre kell felkészülnünk, és inkább a csapadék kissé intenzívebbé válása várható, semmint a területi kiterjedés növekedése. Különösen kitett a Nyugat/Délnyugat-Dunántúl és a főváros tágabb térsége: Budapesten a növekmény akár 50-70% feletti is lehet a jelenlegi helyzethez képest.” – áll Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE meteorológusainak közös elemzésében.

Kapcsolódó cikkExtrém nyári nagycsapadékokban merülhet el a Nyugat-Dunántúl és Budapest környéke a század második felébenAz extrém nagy csapadékok villámárvizet, földcsuszamlást, anyagi károkat, szélsőséges esetben pedig akár haláleseteket is okozhatnak, különösen a rossz vízelvezetésű, sűrűn beépített vagy hegyvidéki települések esetében.

A jelenlegi sok csapadék miatt könnyen elfelejthetnénk a tavalyi súlyos aszályt, de ezzel csak becsapnánk magunkat. „A tavalyi év volt az eddigi legrosszabb hazánkban az aszály szempontjából az elmúlt 48 év megfigyeléseit tekintve, és az előzetes adatok szerint ekkor volt a legalacsonyabb a kukorica termésátlaga is. A Pálfai-féle aszályindex alapján 2001 és 2020 között átlagosan Magyarország 37%-a volt aszálymentes, és a jövőben több klímaszimuláció szerint is az aszályos területek növekedésére kell felkészülnünk. A területi eloszlást tekintve az Alföld és a Kisalföld a leginkább kitett, jellemzően itt a legkevesebb az aszálymentes évek száma. A közepesen erős és súlyosan aszályos évek gyakorisága jelenleg 20 évente átlagosan csupán 1-2 év, de ez jelentősen megnövekedhet (akár 8 fölé) az üvegházgáz-kibocsátás mérséklése nélkül, ugyanakkor egyes területeken csökkenhet is az évszázad végére, ha azonnali kibocsátás-csökkentésbe kezdünk.” – mondta el Kis Anna meteorológus, az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa friss cikkében.

Kapcsolódó cikkElkerülhető volna, hogy a tavalyi legsúlyosabb aszály három-négyévente forduljon elő a század végére MagyarországonA tavalyi év volt az eddigi legrosszabb hazánkban az aszály szempontjából az elmúlt 48 év megfigyeléseit tekintve, és az előzetes adatok szerint ekkor volt a legalacsonyabb a kukorica termésátlaga is.

Kulcsfontosságú volna az aszálynak és szárazságnak kitett területeken a többletvíz megtartása. „Olyan összetett, integrált rendszereket kell kiépítenünk, amelyek a víz elvezetése helyett annak megtartására törekednek. Ebben segítségünkre vannak a természetalapú megoldások, amelyekből több sikeres megoldás került megvalósításra, például a LIFE-MICACC projekt keretein belül Magyarországon.” További nagy előnye ezeknek a megoldásoknak, hogy párhuzamosan több problémát képesek kezelni, miközben számos járulékos hasznuk van. Ha képesek volnánk országosan kiterjeszteni ezeket a jó gyakorlatokat, érdekeltté téve a helyi lakosságot az eredmények fenntartásában, akkor nagy lépést tennénk előre hazánk víz- és élelmiszerbiztonságát illetően, miközben klímaadaptációs képességünk is növekedne.

Kapcsolódó cikkTúl sok és túl kevés víz: hogyan alkalmazkodjunk az egyre szélsőségesebb éghajlathoz?A szélsőségekhez való alkalmazkodáshoz olyan összetett, integrált rendszereket kell kiépítenünk, amelyek a víz elvezetése helyett annak megtartására törekednek a tájban. Íme néhány természetalapú megoldás.

Városaink különösen kitettek a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadéknak a sok mesterséges vízzáró és burkolt felület miatt, ami kedvez a villámárvizeknek és elöntéseknek. A kék-zöld infrastruktúra alkalmazása segíthet ennek a mérséklésében, miközben emeli a városlakók jóllétét, valamint hozzájárul fizikai és mentális egészségünkhöz is, azonban

bizonyos szint után nincs megfelelő alkalmazkodási lehetőség, ezért a klímaváltozás mérséklése és a kibocsátások radikális csökkentése elkerülhetetlen, ha biztonságosabb éghajlati jövőképet szeretnénk biztosítani magunknak.

Kapcsolódó cikkEsztétikus, ökologikus, gazdaságos: kék-zöld infrastruktúra. Új szemlélet a városi csapadékvíz-gazdálkodásban I.A növekvő létszámú városok egyszerre okozói és elszenvedői a természetes vízkörforgás változásainak. Azonban ha képesek volnánk megváltoztatni a városlakók- és tervezők vízhez való hozzáállását, hogy eszköz helyett értékként tekintsenek rá, nem csupán a klímaváltozáshoz tudnánk jobban alkalmazkodni, de élhetőbb és zöldebb életteret is teremthetnénk.

Vigh Péter

Vigh Péter

A Másfél fok projektmenedzsere, szerkesztője, az irodalom- és kultúratudományok doktora (PhD).

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!