Ha az internet egy ország volna, akkor a világ 4. legnagyobb kibocsátója lenne. Becslések szerint ugyanis az információs és kommunikációs technológiához kötődő kibocsátások a globális üvegházgáz-kibocsátás akár 3,9%-át is kitehetik (a légi közlekedéshez hasonlóan).
A webhelyektől az e-mailekig az internetezés óriási mennyiségű áramfogyasztással jár az adatközpontokban, távközlési hálózatokban és felhasználói eszközökben, valamint a „hardware” legyártása és szállítása is energiát igényel.
A Website Carbon szén-dioxid-kalkulátor szerint egy átlagos webhely 1,76 g szén-dioxidot termel minden oldalmegtekintéssel, tehát
egy havi 100 000 oldalmegtekintéssel rendelkező webhely évente 2 112 kg szén-dioxidot bocsát ki, ami egy átlagos benzinüzemű személyautó kibocsátásának felel meg közel 9000 km-t megtéve.
Minél összetettebb egy webhely, annál több energiát igényel a betöltése – és így annál nagyobb az éghajlatra gyakorolt hatása, vagyis a szénlábnyoma. A HTTP Archive adatai szerint ahogy a webhelyek egyre „színesebbé-szagosabbá” váltak az évek során, úgy csökkent a hatékonyságuk is: ma egy átlagos weboldal körülbelül 2 MB-ot foglal el, míg 2010-ben ez kevesebb mint 500 KB volt.
De az sem mindegy, hogy milyen árammal látják el a szervert, amely otthont ad a honlapnak: minél inkább megújuló energiára támaszkodik a webtárhely, annál környezetbarátabb lesz a weboldal is. Emellett minél magasabb az infrastruktúra energiahatékonysága, annál kevesebb lesz a fogyasztása, és így a kibocsátása is.
Egyre több időt töltünk az online térben a közösségi oldalakon, vagy zenehallgatással, streaming videók nézésével, levelezéssel és vásárlással. Ez egyben azt is jelenti, hogy növekvő mértékű új adatot kell tárolni és továbbítani.
2015 óta megtriplázódott az internet-forgalom, de a szektor áramfogyasztása nem ugrott meg, ami a fizikai infrastruktúra hatékonyságának növekedésével és az adatközpontok centralizálásával magyarázható – ugyanakkor a viszonylag könnyű korszerűsítések után ezt már nehéz lesz fenntartani.
Bár az ENSZ Nemzetközi Távközlési Egyesület a Párizsi Megállapodással összhangban 2030-ig 45%-kal csökkentené a szektor szén-dioxid-kibocsátását, és ehhez útmutatást is kidolgozott, előrejelzések szerint megfelelő szabályozás és annak betart(at)ása nélkül tovább fognak növekedni a kibocsátások.
Jelenleg több mint 4 milliárd ember használja aktívan az internetet, és ez csak növekedni fog az internet-hozzáférés szélesedésével és a világnépesség gyarapodásával.
A szektor nagyban hozzájárul tehát a klímaváltozáshoz, de egyben a hatékonyság és produktivitás mára nélkülözhetetlen motorja is, és óriási szükség is van rá más szektorok dekarbonizálásához is. Ahhoz, hogy ezt minimális szénlábnyom árán tegyük lehetővé,
okosabban kell a fizikai és digitális infrastruktúrát fejleszteni és árammal ellátni. Emellett tudatos felhasználóként is segíthetjük internetes karbonlábnyomunk csökkentését.
Íme 6 fontos lépés a fenntarthatóbb internet felé:
1. Ki kell zöldíteni az adatközpontok energiaellátását
Az adatközpontok világszerte a globális villamosenergia-felhasználás körülbelül 1%-áért felelősek, és csak az Egyesült Államokban az ország áramfogyasztásának 2%-áért. Míg mára egyre több vállalat állítja, hogy adatközpontjait megújuló energiával látja el, a világ egyes részein még mindig nagyrészt fosszilis-alapú árammal működnek.
Ezért az egyik legfontosabb lépés az internet szénlábnyomának csökkentéséhez az, hogy az infrastruktúrát építő és használó cégek megújuló energiára váltsanak.
Ma már számos óriásvállalatnak van erre vonatkozó célkitűzése. Az Apple állítása szerint adatközpontjai, irodái, boltjai és számos gyára 100%-ban megújuló energiával van ellátva, és ezt több tucat beszállítója is elérte már. Emellett 2030-ra az egész ellátási láncot és termék-portfoliót karbonsemlegessé akarják tenni.
A Facebook is 100% megújuló energiát használ, és 2030-ra szintén karbonsemlegessé akarja tenni ellátási-láncait. A Microsoft is vállalta, hogy 2030-ig – a karbonsemlegességen túl – karbon-negatívvá válik. (Ugyanakkor ezen célok elérésére a cégek offset krediteket is használnak, ezért érdemes mindig a hangzatos kijelentések mögé nézni.)
2. Legyen trendi a fenntarthatóbb webdizájn
A webhelyeken manapság rengeteg vibráló, csengő-bongó elem van, a rikító animációktól az automatikus lejátszású videókig, amik sokszor nemcsak bosszantóak, de a felesleges energiafogyasztás miatt károsak is az éghajlatra nézve. Ezek betöltését felhasználóként érdemes blokkolni, fejlesztési szempontból pedig minél inkább minimalizálni.
A klímabarát webdizájn nem feltétlenül jelenti azt, hogy kompromisszumot kell kötni az esztétika terén.
Egy fenntarthatóan megtervezett, jól átgondolt és felépített webhelynek nemcsak alacsonyabb a szénlábnyoma, de gyorsabban betöltődik és az információ/élmény könnyen hozzáférhető a felhasználók számára.
Már azzal az egyszerű elvvel is csökkenthetjük egy webhely kibocsátást, ha minimalizáljuk az oldalakon megjelenő képek számát, és azok kinagyítását opcionálissá tesszük. A képek járulnak hozzá a legnagyobb mértékben egy oldal „súlyához”: minél több képet használunk és minél nagyobbak ezek a fájlok, annál több adatot kell átvinni és letölteni, annál több energiát igényelve.
Jó hír, hogy úgy tűnik bővül a digitális fenntarthatóság iránti érdeklődés: már több mint 3000 magánszemély és vállalat – köztük a Google is – aláírta a Fenntartható Web Kiáltványt.
3. Iratkozz le a kéretlen hírlevelekről, és ne küldj óriás csatolmányokat
Naponta több mint 300 milliárd e-mail cserél gazdát, és egyetlen e-mail átlagosan 26 g szén-dioxid-kibocsátást eredményez a megírásához, elküldéséhez, fogadásához és tárolásához szükséges energia miatt. Csak az illusztráció kedvéért, ennek kompenzálására 129 millió fácskát kellene 10 évig nevelgetni – már ha lehetséges volna.
De talán nem meglepő, hogy az e-mailek szénlábnyoma széles skálán mozog: nagyon nagy átlagban 0,3 g szén-dioxid-kibocsátás köthető egy spam e-mailhez, 4 g egy normál e-mailhez, és akár 50 g egy csatolt fénykép vagy tetemes melléklet esetén.
Egy tipikus üzletember évente 135 kg szén-dioxidot termel e-mailek küldésével, ami 560 kilométer megtételének felel meg egy átlagos benzinüzemű személyautóban.
Arra is vannak becslések (2012-ből), hogy mennyi szén-dioxidot termelünk egy videó-konferencia során, ahol a résztvevők különböző országokból jelentkeznek be. A kibocsátás 4 kg és 215 kg közé volt tehető – de ez még mindig jóval kevesebb mintha személyesen történt volna a találkozó – egészen pontosan csupán 7%-a volt az utazással járó kibocsátásoknak.
De a hírlevelek is jelentős terhet jelentenek,
a Cleanfox spam-elhárító szolgálatának becslése szerint egy átlagos felhasználó évente 2850 kéretlen e-mailt kap a feliratkozások miatt, ami 28,5 kg szén-dioxidért felelős.
E-mailjeink szénlábnyomának csökkentésére néhány egyszerű, azonnal alkalmazható tipp:
- iratkozzunk le az automatikus hírlevelekről és levelezőlistákról, amelyeket nem követünk, és csak azokra regisztráljunk, amiket tényleg el fogunk olvasni;
- mellékletek helyett küldjünk linket a dokumentumokhoz;
- gondoljuk meg jól, hogy az automatikusan több címzettnek küldött üzeneteket tényleg mindenkinek el kell-e küldeni;
- töröljük az olvasott és archiválásra nem érdemes e-maileket.
4. Optimalizáld a videók és zenék lejátszását
A világ internetes forgalmának legnagyobb részét az online videók nézése teszi ki, aminek élén az igény szerinti videó-szolgáltatások, például az Amazon Prime és a Netflix, valamint a YouTube és a közösségi médiában található klipek állnak. A Netflix állítása szerint
egy órányi streamelés átlagos szénlábnyoma Európában körülbelül 55 g szén-dioxid kibocsátásával jár – ez kb. ugyanannyi, mint négy zacskó pattogatott kukoricát mikrohullámú sütőben elkészíteni, vagy háromszor használni a vízforralót az Egyesült Királyságban.
Energiafogyasztás szempontjából az eszközök hatékonysága, valamint az áramellátás minősége nagyjából ugyanannyit nyom a latba a felhasználó és a szolgáltató oldalán. Vagyis amikor bekapcsoljuk a Netflixet, akkor egyrészt energiát fogyaszt az eszközünk, másrészt nagyjából ugyanannyi energia a Netflix áramellátására is elmegy.
Sokszor azonban a videó-lejátszások nem szándékosak – különösen igaz ez az automata módban beinduló YouTube és közösségi média videókra. A felesleges kibocsátásokat könnyen visszafoghatjuk, ha
- kikapcsoljuk az automatikus lejátszási opciót;
- bezárjuk a nem használt böngésző ablakokat, így kivédve, hogy a háttérben fussanak a videók;
- kerüljük a videók használatát, ha valójában csak hallgatni akarunk
De az online zenehallgatásnak, valamint a zene letöltéseknek is van szénlábnyoma. 2018-ban kiszámolták, hogy
egyetlen videoklip – a 2017-es sláger, Despacito – ötmilliárd lejátszása, illetve letöltése annyi áramot fogyasztott, mint egyetlen évben Csád, Bissau-Guinea, Szomália, Sierra Leone és a Közép-afrikai Köztársaság együttesen,
vagyis a dal streamingjének teljes kibocsátása meghaladhatja a 250 000 tonna szén-dioxidot. Ezért ökölszabályként elmondható, hogy ha valamit gyakran meghallgatunk, akkor azt érdemes letölteni az eszközünkre. De összességében a hanganyagok streamelése kevésbé problémás, mint a videóké, mivel az kevésbé energia-igényes.
5. Szavazz a pénztárcáddal, és hosszabbítsd meg az eszközeid életét
Fogyasztóként nem feltétlen tudjuk kiválasztani, hogy mely adatközpontokat akarjuk használni, de a nagy felhőszolgáltatók közül sok cég már elkötelezte magát a szén-dioxid-kibocsátások csökkentésére, tehát ezek valószínűleg zöldebb opciót kínálnak képeink/dokumentumaink online tárolására.
De az informatikai eszközeink gyártása és szállítása során kibocsátott üvegházhatású gázok is jelentős méreteket ölthetnek (nem is beszélve a keletkező elektronikai hulladékról és egyre növekvő nyersanyag-szükségletről). Egy tanulmány szerint, ha egy számítógép és monitor használatát négyről hat évre meghosszabbítjuk, akkor 190 kg szén-dioxid-kibocsátást spórolhatunk meg.
Ezért a klímatudatosabb szolgáltatók választása mellett eszközeink ritkább lecserélése is egy jó módja annak, hogy lefaragjuk digitális technológiánk szénlábnyomát.
6. Legyél tudatosabb az energiavámpírokkal
Az eszközök beállításaival is energiát, szén-dioxidot, és nem mellesleg pénzt spórolhatunk meg:
- eszközeink akkor is fogyasztanak áramot, amikor azok ki vannak kapcsolva, de áramellátás alatt vannak. A háztartási áramfogyasztás akár negyedét is kiteheti ez az üresjárati üzemmód („vámpír energia-fogyasztás”), ezért érdemes eszközeinket kikapcsoláskor áramtalanítani is.
- A számítógép „alvó” üzemmódban is fogyaszt áramot, ezért érdemes azt kikapcsolni, ha 2 óránál hosszabb ideig vagyunk távol. Ha pedig ennél rövidebb ideig hagyjuk magára, akkor érdemes automatikus alvó módot beállítani 10-15 perc passzivitás után.
- Ha 100%-ról 70%-ra csökkentjük a fényerőt, akkor a monitor által felhasznált energia akár 20%-át is megtakaríthatjuk, és ezzel a szemünk is kevésbé fárad.
Erre a szektorra is érvényes az IPCC által megállapított ökölszabály, hogy az egyéni cselekvés csak akkor nyeri el igazi értelmét és tud kiteljesedni a benne rejlő hatalmas mérséklő potenciál, ha azt rendszerszintű változtatások segítik és teszik lehetővé. Ennek megfelelően az elsődleges felelősség itt is a szabályozó oldalé (kormányok, törvényhozás), valamint a szolgáltató és gyártó cégeké, akik létrehozzák az eszközöket és a tartalmakat, amiket használunk, ugyanakkor egy kis odafigyeléssel mi is mindannyian elkezdhetünk fenntarthatóbban internetezni, akár már ma.
