A világon sok országban, többek között hazánkban is, különböző okok miatt rendkívül frusztrált, sőt egyenesen dühös a lakosság. Ennek a dühnek az egyik oka a klíma- és környezeti válság okozta tehetetlenségből is adódik. A harag romboló hatású érzelem is lehet, de a Mindworks nemzetközi szakértőkből álló csapata által készített Anger Monitor szerint a látszólag csupán negatív érzésből pozitív cselekvés is létrehozható.
Ilyen pozitív hatás lehet például amikor kisközösségek fognak össze, hogy lépéseket tegyenek az éghajlatváltozás mérsékléséért és az elkerülhetetlen hatásokhoz való alkalmazkodásért helyben, a lokális problémákra fókuszálva. Ezeknek a csoportoknak a motivációja sokszor az, hogy mivel a rendszerszintű, felülről jövő lépések a klíma- és ökológiai válság mérséklésére sokszor évtizedes léptékű tervezetekben valósulnak csak meg (ha egyáltalán), addig ezek a helyi közösségek már nem tudnak vagy nem akarnak várni a cselekvéssel.
Bár ezeknek a csoportosulásoknak a működése önmagában nem helyettesíti az elengedhetetlenül szükséges, jogszabályokkal, és folytonos, az állam részéről érkező, kiszámítható pénzügyi támogatással járó programokat, de mégis jelentős szerepet játszik
- a helyi jóllét növelésében, valamint
- a mentális tehetetlenség és szorongás oldásában.
Továbbá kisközösségek, csoportosulások is érhetnek el jelentős változást, gondoljunk csak az egyre sokasodó klímaperekre, melyeket többek között a hőségtől szenvedő nyugdíjasok vagy a jövőjüket féltő diákok kezdeményeztek.
A magyarok is meglehetősen dühösek a fokozódó klímaválság miatt
A 2023 szeptemberében véglegesített Anger Monitor hat országban (Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Magyarország, Lengyelország, Franciaország és az Egyesült Királyság) vizsgálta a düh szintjét és típusát a lakosságban különböző, a társadalmat érintő témákban. Az eredmények azt mutatják, hogy
a magyar emberek többsége több kérdés miatt is dühös, a közelmúltbeli válságoktól kezdve, mint például az infláció, egészen az olyan problémákig mint az éghajlatváltozás vagy a környezetszennyezés.
A kutatás alapján jelentős mértékű a tehetetlenség érzése, azonban a Mindworks csapata arra is rávilágít, hogy a különböző düh típusok közül
a konstruktív dühű emberek érzelmeit célzó, cselekvésre sarkalló kampányokkal fontos szereplőket nyerhetünk a valódi változásnak.
Az alábbi ábrákon látható összehasonlításból kiderül, hogy klímaváltozás esetén a legmagasabb, „nagyon dühös” kategóriába hazánk esetén a megkérdezettek kevesebb mint 20% tartozik, ami alapján a hat országból hazánk az ötödik. Azonban a második, „meglehetősen dühös” csoportba már több mint 30% tartozik, ami ebben a kategóriában a legmagasabb arány a résztvevő országok közül.
Azaz a magyarok közel harmada a második legdühösebb kategóriába esik, és összességében a lakosság közel fele „nagyon” vagy „meglehetősen” dühös a klímaváltozás miatt.
A környezetszennyezésnél még előrébb vagyunk a düh mértékét mutató skálán, a lakosság több mint kétharmada esik a felső két legdühösebb kategóriákba.
A Mindworks a hat ország vizsgálata mellett az eredmények alapján országspecifikus ajánlásokat fogalmazott meg, hogy hogyan lehet az emberek tehetetlenségéből eredő dühöt cselekvésbe átfordítani, mely Magyarország esetén az éghajlattal és környezettel kapcsolatos kérdésekben hozhatja a legtöbb változást. Ez alapján
hazánk esetén különösen fontos, hogy megteremtsük az egyéni cselekvési lehetőségeket, méghozzá helyi szinten gondolkozva és az alkalmazkodásra összpontosítva.
Az alkalmazkodás, ellentétben a szintén elkerülhetetlen mérséklési intézkedésekkel, kézzelfoghatóbb cselekvőképességet teremt, mivel az emberek láthatják vagy legalábbis elképzelhetik tetteik közvetlen hatását. Az egyéni cselekvéseket – akár az alkalmazkodásra, akár az éghajlatváltozás mérséklésére irányulnak – a kollektív cselekvés irányába kell elmozdítani (a háztetőkön elhelyezett napelemektől az energiaközösségekig).
Nemcsak a klímáról, hanem a helyi jóllétről van szó – nemzetközi példák
A Mindworks által javasolt, alulról jövő közösségi kezdeményezéseknek tehát fontos szerepe lenne a hazai, többek között környezeti problémákból eredő frusztrációk enyhítésében. Azonban a kisközösségek munkájára és a mindennapokban „kötelezőnek” mondható feladatokon (például munka, háztartás vezetése, családi kötelezettségek) túlmutató tevékenység gondolatára sokan kettőt hátra lépnek, mondván, hogy nincs idő vagy nincs ötlet hol tudnának kapcsolódni a motivációnak megfelelő mértékben.
A fenntarthatóbb, jóllétet növelő tevékenységekhez azonban sokszor nem kell jelentős elköteleződésre gondolni.
Glasgowban például a „Rethink Glasgow” (Gondold újra Glasgow-t) projekt keretében cél az, hogy a lakosság bevonásával ötleteket gyűjtsenek, mely helyszíneken és milyen módokon lehetne fenntarthatóságot növelő intézkedéseket tenni. A közösségi ötletelés keretében a projekthez kapcsolódó interaktív térképen mindenki tehet javaslatot a mindennapokban érzékelt problémák alapján.
Jóval nagyobb erőfeszítést igénylő közösségi összefogást valósított meg a brit Bude település, ahol a lakosság egy része létrehozta a Bude Klímapartnerség közösségét és projektjeikhez sikeresen nyertek támogatást a nemzeti klíma akcióalap lottóból. A közösség idén nyáron végiglátogatott 8500 háztartást, hogy felhívják a figyelmet az éghajlatváltozás várható hatásaira a térségben és támogatást nyerjenek a szükséges alkalmazkodási lépésekhez.
Az összefogást többek között az motiválta, hogy egy, a Környezetvédelmi Ügynökség által készített vizualizáció szerint a tengerszint emelkedés miatt a szörfözésre és más turizmusra épülő településen a század közepére fontos turisztikai célpontok tűnhetnek el a tengerben. A közösség eddig megvalósult vagy zajló 12 projektjének céljai közé tartozik a fenntartható turizmus és gazdálkodás gyakorlatának terjesztése vagy a part menti területek védelme.
Különleges közösségi kezdeményezésre példa még a berlini Supercoop mozgalom, ami egy olyan közösségi gazdálkodás, ahol a tagok nemcsak hozzáférnek a környékbeli gazdaságok friss, szezonálisan termelt élelmiszereihez, de az üzlet üzemeltetésében is részt vesznek havi pár óra munkával.
A helyi környezettudatosságot szorgalmazó közösségek célja sokszor túlmutat az éghajlatváltozás problémáján, és más környezeti és társadalmi problémákat is kezel a fenntarthatóság elősegítésével. Ilyen például az Új-Zélandon már több mint egy évtizede sikeresen működő CUPA közösség, mely egy iskola kertjéből indult, ahol igyekeztek helyben termelt élelmiszerrel segíteni a gyerekek étkeztetését. Mára sokrétű közösséggé nőtte ki magát, olyan projektekkel, mint például élelmiszertermelés mikrogazdaságokban; fenntartható kávézó üzemeltetése vagy kerékpárok újrahasznosítása és újraértékesítése megfizethető áron.
A fentiekhez hasonló vagy akár jóval komplexebb kis léptékű, közösségi kezdeményezésekből több ezer található már a világban, melyek összességében óriási változást hoztak hozzájárulva egy fenntarthatóbb jövőkép kialakításához. Ennek támogatására az ENSZ létrehozott egy programot, mely célzottan a helyi közösségeknek ad pénzügyi forrást projektekre. A program keretében nyert támogatást például az a három őslakos nő Belize-ben, akik kitanulták a napenergia mérnöki szakmát és azóta fotovoltaikus rendszereket telepítenek rászoruló közösségekben a fenntartható fejlődés érdekében.
Kisközösségek kishazánkban
Bár még sok területen van fejlődésre lehetőség, hazánkban sem marad magára, aki kisközösségi kereteken belül szeretné növelni lakóhelyének élhetőségét, saját jóllétét vagy csapatban tevékenykedve tenni a klíma- és ökológiai válság mérsékléséért.
A hazai kisközösségek legfontosabb kapcsolódási pontja a Kisközösségi Program, melynek alapítói már több mint két évtizede dolgoznak azon, hogy egy kutatási és akcióprogram keretében minél több ökológikus helyi kisközösség kialakulását segítsék elő.
A programhoz kapcsolódó közösségek célja, hogy hozzájáruljanak egy kevésbé környezetterhelő életmód kialakításához, a helyben lakó emberek közösségé kovácsolásához, a helyi gazdaság erősödéséhez.
A közösség előadásokat és beszélgetéseket szervez szerte az országban, humánökológia tanfolyamot azoknak, akik az ökológiai válságról és a kiútlehetőségekről tanulnának és nyári ökotáborokban is van lehetőség részt venni. A szakértőkből álló csapatot bárki megkeresheti akár helyi közösség alapításának ötletével, de létező közösséghez is lehet csatlakozni.
Az Új Koma Hálóból tájékozódhatunk, hogy milyen meglévő helyi közösségek vannak. Ide kötődik például a budapesti XI. kerületi KörTér csoport, ahol a helyi lakosságnak igyekeznek zöld szemléletmódra alternatívát mutatni vagy például Balástya falu közössége, ahol a közös ökogazdálkodás a cél.
Az olyan tevékenységek, mint részvétel közösségi kertekben, komposztálásban vagy közösségi gazdaságokban, nemcsak a fenntarthatóságban játszanak szerepet, de jótékony hatással vannak a táplálkozásra és a mentális egészségre is.
A közösségi kertek például a közösségi kultúra erősítése mellett egészségmegőrző szerepet is betöltenek a vegyszermentes, helyi élelmiszerek és testmozgás biztosításával, a helyi mikroklíma javításával. Fontos szerepet játszanak továbbá a környezettudatosság oktatásában és az ehhez kapcsolódó életmód kialakításában.
A közösségi komposztálás célja, hogy azoknak, akik nem tudják megoldani házilag, lehetőséget biztosítson a háztartási szerves hulladék kezelésére és felhasználására, ezzel is csökkentve a lerakókon szemétté váló nem hasznosított hulladék mennyiségét.
A háztartási biohulladék gyűjtése 2024. január 1-től kezdve EU-s kötelezettség, így többlépcsős rendszerben ennek központi gyűjtése válik majd elérhetővé. De aki eddig komposztált, az a jövőben is folytathatja; a közösségi komposztálókhoz való csatlakozásról, a gyűjtés szabályairól a Humusz Szövetség oldalán részletesen tájékozódhatunk.
Fontos szerepet töltenek még be egy fenntarthatóbb, élhetőbb jövő kialakításában a fentebb említett Supercoop német mozgalomhoz hasonló közösségi gazdaságok, mely esetén a gazdálkodók és vásárlóik alkotnak közösséget, mindkét félnek előnyöket adva ezzel. A hazai közösségi gazdaságokról a Tudatos Vásárlók oldalán olvashatunk.
Amire továbbra is csak várunk itthon: közösségi energiatermelés, energiaközösségek
A közösségi összefogások egy komplex, a fenntartható jövő szempontjából szintén elengedhetetlenül fontos típusai az energiaközösségek, melyek estén háztartások, közintézmények, sőt, cégek osztoznak az energiaszámlák terhein és az egyes tagok által üzemeltetett megújuló energiaforrások használatán. A közösségi energiára épülő jó gyakorlatokról a távhő földgázmentesítésében itt írtunk bővebben.
Ausztriában 2019 óta jogi keretek között jöhetnek létre energiaközösségek, ezzel követve az Uniós irányelveket. Mára körülbelül száz energiaközösségnek ad otthonttn az ország, ezek esetén vagy egy transzformátor biztosítja a helyi energiaközösségek áramellátását vagy országon belül elszórva, de ugyanattól a hálózat üzemeltetőtől kapják az áramot, így akár egymástól távol élő családokat összekötve.
Bár hazánkban még messze vagyunk ezektől a számoktól, többek között a Szolidáris Gazdaság Központ Energia munkacsoportja is azon dolgozik, hogy elősegítsék az alulról szerveződő, demokratikus elveken alapuló közösségi energia elterjedését. Az első hazai energiaközösségekbe a Magyar Természetvédők Közössége is bekerült, miután 2021 óta törvény ad lehetőséget ezeknek a csoportosulásoknak a nyilvántartásba vételére.
Csapatban könnyebb legyőzni a tehetetlen dühöt, így érdemes esélyt adni a kisközösségeknek
Az Anger Monitor és más felmérések alapján is befolyásolja hangulatunkat, sőt jövőbeni döntéseinket (pl. gyermekvállalási kedv) is a klíma- és ökológiai válság és a megoldáshoz fűződő aggodalom. Bár felülről jövő, rendszerszintű változás kell a kellően nagymértékű lépésekhez, de a szorongás legyőzésében, a kibocsátás-csökkentésben és alkalmazkodásban is vitathatatlan szerepe van az egyénnek.
Sokszor kapjuk meg mi is egy-egy cikkünk után azt a kérdést, hogy mit javaslunk a mindennapokra, hogy egyéni szinten elősegíthető legyen a változás? A kisközösségekhez való csatlakozás és tényleges részvétel a fenntarthatóság elősegítésére például egy ilyen lépés lehet.
Borítókép: Elaine Casap (Unsplash)
