A fagyos napok számának (minimumhőmérséklet < 0 °C) csökkenése a saját bőrünkön érzékelhető jelenség. Bármelyik szcenáriót vizsgáljuk, mind Magyarországon, mind Európában folytatódik az elmúlt években, évtizedekben tapasztalt csökkenő tendencia ezen napok számában a klímamodell szimulációk szerint.
Ennek mértéke nagy arányban attól függ, hogy melyik kibocsátás-csökkentési forgatókönyv szerint alakítjuk jövőnket. Az IPCC hatodik helyzetértékelő jelentésében négy ilyen forgatókönyvet használtak. Mindegyiket (a forgatókönyvekről kicsit bővebben a cikk végén, a módszertani részben írunk) jellemezhetjük a rá jellemző tulajdonságai alapján, ezek:
- a “zöld út” (SSP1-2.6), vagyis a legoptimistább szcenárió, a Párizsi Megállapodásban foglaltak betartása,
- a köztes út (SSP2-4.5),
- a rögös út (SSP3-7.0),
- a fosszilis út (SSP5-8.5), mely a legpesszimistább.
A csökkenés mértéke azonban nemcsak az alkalmazott szcenáriótól függ. Fontos szerepe van ugyanis a földrajzi elhelyezkedésnek is, mely az Európában kialakuló területi különbségekért felelős. Ezek vizsgálatához olyan nyugat-kelet, illetve észak-dél irányú metszeteket készítettünk, melyek Magyarországon is áthaladó földrajzi szélességi, illetve hosszúsági körökön haladnak (1. ábra).
Nyugat-keleti eltérések, bajban lévő síterepek
A szélességi metszetünk az északi szélesség 47,5°-án halad át: nyugatról kelet felé haladva Franciaországból, Nantes környékéről indul, majd átível az Alpokon, számos népszerű síterepet és hegyvidéki nagyvárost érintve. Magyarországra belépve átmegy Budapesten és Debrecenen is, majd a Kárpátokat is átszelve a Fekete-tengertől északra halad. Ezen a metszeten egyrészt a kelet-nyugati elhelyezkedésből fakadó különbségeket vizsgálhatjuk, mely azért fontos, mert a nyugat-európai partoknál elterülő Atlanti-óceán fontos éghajlatalakító tényezőnek számít, kelet felé haladva azonban egyre veszít a jelentőségéből. Másrészt két magashegység, az Alpok és a Kárpátok érintésével a hegyvidékek hatása is vizsgálható.
A 2.a ábrán látható, a januári hónapra fókuszáló ábra mutatja a téli hónapokban valószínűsíthető folyamatokat. A kivágat nyugati szélén (Nantes környékén) a négy forgatókönyv egységesen mérsékelt csökkenést jelez a fagyos napok számában. Majd kelet felé haladva ez egyre nagyobb mértékű lesz, egészen Zürichig. Nevezetesen, a januárra becsült csökkenés 3-4 naptól akár 13-14 napig is terjedhet a pesszimista szcenárió esetén. Százalékos arányban azt kapjuk, hogy a 2081–2100 között várható fagyos napok száma januárban a nyugati szélen 30%-kal, Zürichnél már 60%-kal lesz kevesebb az 1995-2014-ben mért értékekhez képest, ha a fosszilis út valósul meg.
Ha azonban a zöld utat nézzük, a változások sokkal kisebbek lesznek: az arányok 7%-ra és 14%-ra módosulnak.
Tovább haladva kelet felé elérjük az Alpok északi részének csúcsait. Itt látványosan megáll a lefelé tartó tendencia, bár itt is csökkenés várható, az kisebb, mint az alacsonyabban lévő felszíneken. A magyarországi rácspontokon ismét nagyobb mértékű csökkenést mutatnak a modellek,
már a legoptimistább forgatókönyv szerint is 15%-kal csökken a fagyos napok száma a század végére, de ez akár 50%-nál is nagyobb lehet egyes forgatókönyvek alapján.
Utóbbi azt jelentené, hogy a már említett E-OBS adatbázis szerint 1995-2014 között átlagosan 22-23 nap volt fagyos januárban, míg 2081–2100-ra ez 10-11 napra csökkenhet. Kelet felé haladva, a Kárpátok esetén ismét mérséklődik a csökkenés, mivel azonban ennek a hegyláncnak a kelet-nyugati kiterjedése kisebb, mint az Alpoknak, kevesebb rácspontot érint. A Kárpátoktól keletre kvázi stagnál a csökkenés: hiába haladunk egyre keletebbre, a modellek közel egyforma változást mutatnak: a referencia-időszakban tapasztalt fagyos napok optimista esetben 10-12%-kal, pesszimista esetben 35-45%-kal csökkennek a század végére.
A 2.b ábrán a modellek április hónapra számolt eredményeit láthatjuk. Ez a hónap már 1995-2014 között is egy átmeneti hónapnak számított, vagyis átlagosan 1-3 fagyos nap fordult elő évente, ami azt jelenti, hogy egyes években egyáltalán nem, másokban akár 4-5 napon is 0 °C alá eshetett a minimumhőmérséklet. Bizonyos területek azonban szó szerint kiemelkedtek a többi közül. A hegyvidékeken ugyanis még bőven 10 nap felett volt az átlag még a tavasz közepén is a fagyos napokat tekintve. Éppen ezért itt „van miből” eltűnnie a fagyos napoknak, és januárral ellentétben
áprilisban a hegységekben várható a legnagyobb mértékű csökkenés.
Ez a legoptimistább várakozások szerint is 20% (vagyis a referencia-időszakban jellemző érték 80%-a marad meg), de akár 50% is lehet a pesszimistább szcenáriók esetén. Ennek eredménye a gleccserek gyorsuló olvadása, a turizmusban pedig – elsősorban az Alpok híres osztrák és német síterepein – rövidebb síszezon lehet.
A nem magashegységi területeken az áprilisi fagy szinte teljes eltűnése is lehetséges. Magyarországon ez már a legoptimistább, zöldutas forgatókönyv szerint is elképzelhető, míg a fosszilis út megvalósulása esetén nemcsak nálunk, de az Alpoktól keletre (kivéve a Kárpátokat), az összes rácsponton bekövetkezhet a fagymentes április.
Észak-déli különbségek, olvadó tengeri jég
Áttérve a hosszúsági metszetekre, megválasztásuk elsődleges szempontja az volt, hogy Magyarország legnyugatibb és legkeletibb rácspontjain haladjanak át. A nyugati metszet a keleti hosszúság 17,5° délről észak felé haladva az olasz csizma sarkánál kezdődik, majd az Adriai-tengeren át eléri a horvát tengerpartot (3.a ábra). A Dinári-hegységen és Horvátországon áthaladva Magyarországon Fonyód és Pápa két olyan helység, amelyeket átszel ez a hosszúsági kör. Tovább haladva észak felé Szlovákia és Csehország érintésével, Lengyelországon át a Balti-tengerig jutunk. A metszetet a Skandináv-félsziget zárja, Stockholmmal és a Norvégia északi részén található kikötővárossal, Narvikkal.
A keleti metszet a 21,5°: ez Görögország északi részén indul, a Balkánon halad, Romániában Temesvárnál és Aradnál megy tovább. Magyarországon Debrecent és Sárospatakot is érinti (3.b ábra). Szlovákia után, Lengyelországban Varsót is érintve a balti államokon át jutunk a Balti-tenger keleti medencéjébe. Innen észak felé tartva Finnország nyugati szélét követően a tengerhez tartozó öbölszakasz, a Botteni-öböl következik, majd Svédországgal zárul a metszet.
Az ezekhez hasonló hosszúsági metszetek segítségével láthatóvá válnak az észak-déli elhelyezkedésből fakadó különbségek, melyek az egyik legerősebb éghajlatalakító tényező, a Napból beérkező energia jelentős eltérései miatt alakulnak ki. Emellett mivel nagy kiterjedésű vízfelületeket is keresztezünk, ezeknek az esetleges mérséklő hatása is érdekes lehet.
Ennek megfelelően a 3.a ábrán található metszeten rögtön a második és harmadik rácspont az Adriai-tengerhez tartozik. Ezek a pontok meglehetősen délen találhatóak, e kettő hatás eredményeképpen már az 1995–2014-es referencia-időszakban sem volt sok olyan nap januárban, melyeken fagypont alá esett volna a minimumhőmérséklet.
Különösen nagy a kontraszt, ha ehhez hozzátesszük, hogy mindössze pár rácsponttal északabbra haladva, a Dinári-hegység területén 20-26 fagyos nap fordul elő napjainkban. Ennek megfelelően az Adrián még nem jellemző a nagymértékű változás, bármely forgatókönyvet is vizsgáljuk. Mégis, ez azt eredményezi, hogy még a legoptimistább zöld úton haladva is fagymentessé válhat a január.
Ezzel szemben a Dinári-hegység területén nagymértékű a csökkenés, főként a fosszilis út esetén, ekkor akár 40%-kal is visszaeshet a fagyos napok havi száma. Magyarországra érve hasonlóan kedvezőtlen számokat mutatnak a modellszimulációk, mint a szélességi metszet esetén: az évszázad végére kevesebb mint felére eshet vissza a fagyos napok száma, ez arányait tekintve a legnagyobb változás észak felé, egészen a Balti-tenger lengyelországi partividékéig.
Érdemes még kiemelni, hogy északon, a Skandináv-hegység területén, mely a leghidegebb része a metszetnek, a változás szinte nulla. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Európa északi részén ne jelentkezne a felmelegedés. Ezeken a területeken, különösen januárban, olyan hideg van, hogy még a fosszilis forgatókönyv megvalósulása esetén sem emelkedne 0 °C fölé a napi minimumhőmérséklet 29-30 napon át, hasonlóan a referencia-időszakhoz.
A 3.b ábrán körülbelül 500 km-rel keletebbre haladunk, ugyancsak délről északi irányba. A Balkánról induló metszeten már néhány rácspont után az Adrián és Nyugat-Magyarországon áthaladó metszethez hasonló csökkenés várható a fagyos napok számában. A mérési adatbázis alapján a magyarországi rácspontokon 24-26 nap volt fagyos 1995-2014 között, ez optimista esetben 12-15%-kal, pesszimista esetben körülbelül a felével csökkenhet. Ennél nagyobb változás csak a Balti-tengeren várható: itt a referencia-időszakra jellemző körülbelül három hétnyi fagyos nap majdnem harmadára csökkenhet.
Nem érdemes a kevesebb téli fűtésért tovább melegíteni a légkört
Összességében a legújabb, klímamodell-szimulációkat tartalmazó adatbázis alapján európai viszonylatban az átlagot meghaladó mértékben csökkenhet a fagyos napok száma hazánkban. Figyelemre méltó továbbá, hogy a magashegységek területén januárban kisebb a csökkenés, mint a többi rácsponton, áprilisban azonban megfordul a helyzet. A hosszúsági metszetekből pedig az derül ki, hogy a nagyobb vízfelületek esetén, főként északra jelentősebb csökkenés következhet be, ez pedig befolyásolhatja a tengerek téli eljegesedését is.
A folyamat következményei vegyesek. Egyrészt kevesebb lehet a téli energiaszükséglet, melyet fűtésre kell fordítanunk. Másrészt azonban a mezőgazdasági kártevők áttelelése könnyebb lehet, ami a termelés megnehezítése miatt megdrágíthatja az élelmiszerek árát. Sőt, az emberre veszélyes kártevők megjelenése miatt fellépő egészségügyi kockázat is megnőhet.
Így hiába vannak pozitív hatásai is a fagyos napok csökkenésének, a hatások összességét vizsgálva egyértelműen a negatív oldal a jelentősebb. Ezért fontos a klímaváltozás mielőbbi és minél nagyobb mérséklése.
Szerzők: Divinszki Ferenc, Kis Anna és Pongrácz Rita
Rövid módszertan:
A CMIP6 adatbázis az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által kiadott hatodik értékelő jelentésben használt globális éghajlati modellfuttatásokat tartalmazza, különböző forgatókönyvek figyelembe vételével. Ezek a forgatókönyvek, vagy szcenáriók határoznak meg olyan feltételeket, mint például a légköri szén-dioxid tartalom az elkövetkező évtizedekben, a földhasználat alakulása, vagy a fő energiahordozók arányai a globális energiatermelésben. A korábbi generációhoz képest előrelépést jelent, hogy a mennyiségi feltételek mellett számokban kevésbé mérhető társadalmi tényezőket is igyekeztek figyelembe venni (társadalmi egyenlőtlenségek vagy nemzetközi együttműködés mértéke). A feltételek határozzák meg azt is, hogy az adott szcenárió szerint várhatóan mekkora lesz a globális sugárzási kényszer változása, és így közvetve például az átlaghőmérséklet növekedése. A CMIP6 által használt szcenáriók jelölésében az SSP a szcenárió mitigációs és adaptációs feltételeit, az utolsó két számjegy az említett sugárzási kényszer növekedését (W/m2 egységben) jelzi az ipari forradalom előtti időszaktól a 21. század végéig. Ezek alapján a négy forgatókönyv: (a) a zöld út, vagyis az SSP1-2.6 (melyre 32 modellszimuláció készült el), ami azt jelenti, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátás csökkentését már most megkezdjük, valamint az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodást is azonnal elindítjuk; (b) a köztes út, vagyis SSP2-4.5 (melyre 34 modellszimuláció áll rendelkezésre), ami azt jelenti, hogy a globális kibocsátás-csökkentés csak a 2040-es években indul el, és az alkalmazkodási intézkedések is késleltetve kezdődnek; (c) a rögös út, vagyis SSP3-7.0 (melyhez 30 modellszimulációt használtak fel), ami azt feltételezi, hogy a kibocsátás nagyjából a jelenlegi mértékben folytatódik a következő évtizedekben, és csak az évszázad végén kezdjük meg a csökkentését, emellett az alkalmazkodás még nagy kihívásokat tartogat számunkra; és (d) a fosszilis út, vagyis SSP5-8.5 (melyhez 34 modellszimulációt tartalmaz az adatbázis), ami azt feltételezi, hogy a fosszilis energiahordozók használata a jelenlegi trendek szerint folytatódik a 21. század végéig, viszont az alkalmazkodással nem várunk tovább.
Az adatok látványos megjelenítésére és szabad letöltésére szolgál az IPCC Interaktív Atlasza, mely a kutatásunk adatforrása is volt. A jövőre vonatkozó modellfuttatások eredményeit az 1995–2014-es referencia-időszakra vonatkozó, méréseken alapuló ún. E-OBS adatbázisból kinyert adatokhoz képest számítottuk.
A szélességi metszet esetén 47 rácspontra kaptunk havi adatokat, ezek közül öt rácspont található Magyarországon: a keleti hosszúság 17,5° és 21,5° között, fokonként haladva. A hosszúsági metszetek esetén pedig 29-29 rácspontunk volt, melyek közül kettő tartozik Magyarországhoz: az északi szélesség 46,5° és 47,5° nyugaton, illetve 47,5° és 48,5° keleten.
