Az idei nyár is megmutatta a klímaváltozás hatásait: a hosszan tartó aszály után heves zivatarok okoztak súlyos károkat az országban, a hőség pedig gyakran éjjel sem hagyott nyugodt pihenést. A felmelegedési trend pedig tovább folytatódik a következő évtizedekben is. Az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói – Divinszki Ferenc, Kis Anna és Pongrácz Rita – tanulmányukban a jövő kilátásait vizsgálták Európa különböző szélességi körei mentén. A 35 °C feletti maximumhőmérsékletű napok száma Európa-szerte minden lehetséges klímaforgatókönyv szerint nő az évszázad végére, az ezzel járó hőterhelés és az újonnan megjelenő kórokozók pedig komoly egészségügyi kihívásokat hoznak.
Szerzők: Divinszki Ferenc, földtudományi kutató, az ELTE TTK meteorológus mesterképzési hallgatója; Kis Anna, meteorológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa; és Pongrácz Rita, meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa.
Az extrém meleg napok számának növekedése mind Magyarországon, mind Európában megfigyelhető jelenség. Idén is lezajlott már egy-két súlyos hőhullám hazánkban és Európa-szerte egyaránt. Ezek során a hazai napi hőmérsékleti rekord is megdőlt: július 7-én Dévaványán, július 26-án Sarkadon, illetve augusztus 10-én Körösladányban, ugyanis a HungaroMet Zrt. hivatalos adatai szerint ezeken a településeken 38,9 °C-ot, 41,3 °C-ot, illetve 39,9 °C-ot mértek. Az IPCC hatodik helyzetértékelő jelentésében használt CMIP6 klímamodell-szimulációk alapján a legsúlyosabb hőségekre jellemző forró napok (amikor a napi maximumhőmérséklet legalább 35 °C) számának további növekedése várható az évszázad végéig, bármely jövőbeli forgatókönyvet is vizsgáljuk.
A változások mértékét elsősorban az határozza meg, melyik szén-dioxid-kibocsátási forgatókönyv valósul meg: minél kisebb az a többletenergia, ami a Föld légkörében benn marad – például az üvegházhatású gázok magasabb koncentrációja miatt, amelyek csökkentik a hő visszasugárzását az űrbe –, annál kevésbé emelkedik az extrém magas hőmérsékletek gyakorisága. Korábbi cikkünkhöz hasonlóan ezen elemzés során is a következő lehetséges jövőképekkel számoltunk:
- a „zöld út” (SSP1-2.6), vagyis a legoptimistább forgatókönyv, amellyel a Párizsi Megállapodásban foglaltak betarthatóak,
- a „köztes út” (SSP2-4.5),
- a „rögös út” (SSP3-7.0),
- a „fosszilis út” (SSP5-8.5), mely a legpesszimistább, a jelenlegi kibocsátások fenntartásával számoló forgatókönyv. (További információ a forgatókönyvekről a cikk végén, a módszertani részben található.)
Extrém hőség: kulcs a déli és keleti kitettség
Az emberi tevékenységből eredő hatásokon felül azonban fellépnek környezeti hatások is, melyek jellemzően az adott terület elhelyezkedéséből fakadnak. Ilyenek például:
- Az észak-déli, illetve kelet-nyugati elhelyezkedés: Európában az extrém magas hőmérsékletek gyakorisága és intenzitása jellemzően déli, illetve keleti irányban növekszik. Ennek oka az Egyenlítőtől való távolság csökkenése, illetve az óceánoktól való távolság növekedése (vagyis a kontinentális hatás erősödése).
- A tengerszint feletti magasság: adott szélességi kör esetén minél magasabban helyezkedik el egy adott terület, jellemzően annál kevesebb a forró napok száma.
A felsorolt hatások széleskörű elemzésére a klímamodellek projekcióit három rögzített szélességi kör mentén vizsgáltuk Európában. Az elemzés középpontjában az 47,5°-os északi szélességi körhöz rögzített metszet áll, mely Magyarországon is áthalad. A további két metszet (42,5° és 52,5° északi szélesség) segítségével a nálunk várható változásokat további, eltérő földrajzi sajátosságokkal rendelkező európai területekkel hasonlítottuk össze.
Délen a kora ősz is felforrósodik
A 42,5°-os északi szélességi kör metszetére vonatkozó ábrákon a Dél-Európában várhatóan kialakuló forrósági viszonyok láthatóak. A déli kitettség miatt már a referencia-időszakban (1995–2014) is jelentős volt a forró napok havi gyakorisága – a balkáni területeken akár az egy hetet is elérte mind júliusban, mind augusztusban. Ráadásul a jövőre vonatkozó szimulációk alapján itt várható a legnagyobb növekedés is, 2100-ra akár 3-4-szeresére is emelkedhet ugyanezen hónapokban a forró napok száma. Így szinte a teljes hónap során elérheti a napi maximumhőmérséklet a 35 °C-ot, ha a pesszimista forgatókönyv valósul meg. Az extrém növekedés várhatóan a szárazföldi területeket fogja jobban érinteni, különösen a Balkán térségét, ahol a délebbi elhelyezkedés miatt eleve melegebb klíma jellemző, így a legsúlyosabb következményekre kell felkészülni.
A nyári gyakoriságnövekedés mellett egyre inkább megfigyelhető a májusra és szeptemberre is kiterjedő, egyre hosszabb hőségidőszak (ebben az értelmezésben azon napok összessége, amelyek definíció szerint forró napnak számítanak). Míg korábban egy-egy napot kivéve még Dél-Európában sem volt jellemző, hogy ebben az időszakban 35 °C fölé kúszna a hőmérő higanyszála, az évszázad végére akár egy hétre is megnőhet a forró napok száma szeptemberben.
Jelentős melegedés Közép-Európában, még forróbb nyár és szeptemberi hőség itthon
A 47,5°-os szélességi kör sávja a közepes szélességek várható helyzetét mutatja be. Ezen a metszeten az emberi tevékenység hatásai mellett a kelet felé növekvő kontinentális hatás, illetve az Alpok és a Kárpátok mérséklő hatása okoz területi különbségeket. A természeti hatások a múltbeli adatok alapján is jelentősek: a nyugati és hegyvidéki területeken havi átlagban 0-4 forró nap volt július-augusztusban. Ezzel szemben a Kárpátoktól keletre elhelyezkedő, alacsonyabb térszíneken akár 10-14 ilyen nap is előfordult a nyári időszakban.
Ehhez képest a század végére ezek a gyakorisági értékek akár 2-3-szorosára is nőhetnek ezeken a területeken, ráadásul várhatóan a hegyvidékeken is megjelennek a forró napok – bár jóval ritkábban, mint az alacsonyabban fekvő térségekben. Magyarországon is jelentős növekedést jeleznek a modellszimulációk, a fosszilis út megvalósulása esetén akár 11-13 nappal is megnőhet a forró napok száma júliusban és augusztusban egyaránt. Emellett várhatóan a forró időszak akár szeptemberre is kitolódhat, s a pesszimista forgatókönyv megvalósulása esetén közel 7 napon érheti majd el a 35 °C-ot a napi maximumhőmérséklet.
Északon is egyre gyakoribbá válhat a nyári forróság
Hasonlóan aggasztó lehet a helyzet a jövőben az északabbra elhelyezkedő területeken, ezeket az 52,5°-os szélességi kör sávjához tartozó eredmények mutatják be. A referencia-időszak (1995–2014) során lényegében nem fordult elő forró nap ezen a területen. Ennek oka, hogy a 35 °C-os küszöb túl magasnak bizonyult, a múltbeli legnagyobb hőhullámok esetén is csak elvétve emelkedett a hőmérséklet ezen érték fölé.
A 2081–2100-as időszakra ezzel szemben akár a 10-12 napot is elérheti nyáron a forró napok havi átlagos száma a legkeletebbre elhelyezkedő területeken. A növekedés mértéke folyamatosan emelkedik kelet felé haladva: ez az óceántól való távolság növekedésének, vagyis a kontinentális hatásnak az eredménye.
Többlethalálozás a forróság miatt, új kórokozók megjelenése – a klímaváltozás egészségügyi hatásai Európában
Az egyre gyakrabban előforduló extrém magas hőmérsékleteknek számos társadalmi-gazdasági szektorban negatív következményei vannak, például az egészségügyben, agráriumban vagy az energiaszektorban. Ezek közül most az egészségügyre vonatkozó hatásokat tekintjük át.
A hőség okozta többlethalálozás már most is jelentősnek tekinthető Európa-szerte. Becslések szerint 2023-ban 40000, 2022-ben pedig 60000 fölé emelkedett Európában kifejezetten az extrém magas hőmérsékletek okozta halálozás. Ráadásul a jövőre vonatkozó elemzések alapján ez a szám várhatóan tovább fog nőni a 21. században. Olyannyira, hogy a hőhullámok akár a legsúlyosabb környezeti veszélyforrássá válhatnak, főként a mediterrán térségben, illetve Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon is.
Emellett közvetett egészségügyi hatások is fellépnek. Ilyenek főként a megváltozott éghajlati viszonyok között újonnan megjelenő vagy a korábbihoz képest könnyebben terjedő fertőző betegségek. Ezeket a fertőzéseket olyan hordozók terjesztik, melyeknek az életkörülményeik javulását, életterük kiterjeszkedését hozhatja a klímaváltozás. Az átlagosan melegebb és ritkább, de intenzívebb csapadékkal járó klíma kedvez a hordozó szúnyogok, kullancsok, gombák elterjedésének. Így már Európában is megjelentek olyan betegségek, mint a szúnyogok által terjesztett nyugat-nílusi-, dengue-, vagy zika-láz, illetve északon is elterjed a kullancsok által terjesztett Lyme-kór vagy vírusos agyhártyagyulladás.
Kisebb kedvező hatásként megemlíthető, hogy a szélsőségesen alacsony hőmérsékletek gyakoriságának csökkenésével az extrém hideg okozta többlethalálozás csökkenése várható. Ugyanakkor a hőség okozta halálozás növekedése várhatóan olyan jelentős lesz, hogy bőven ellensúlyozza ezt a csökkenést, így az év során nettó többlethalálozásra lehet számítani, már a „köztes út” megvalósulása esetén is.
A jövőbeli forróság ellen a kibocsátáscsökkentéssel tehetünk a legtöbbet
A modellszimulációk alapján egyértelműen kijelenthető, hogy még a legoptimistább forgatókönyv szerint is az extrém magas hőmérsékletek gyakoriságának növekedése várható. Azonban az egyes forgatókönyvek között jelentősek az eltérések, főként a leginkább érintett júliusban és augusztusban, illetve területileg a mediterrán, közép- és kelet-európai térségekben. Így különösen fontos az emberi tevékenységekből származó üvegházgáz-kibocsátás minél hamarabb induló és minél gyorsabb ütemű csökkentése, hiszen ez az elsődleges módja, hogy elérjük a kedvezőbb jövőképeket. Ez az egészségügyi hatások mérséklésében is kulcsfontosságú lenne, a felkészülés és az alkalmazkodóképesség erősítése mellett.
Rövid módszertan
A CMIP6 adatbázis az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által kiadott hatodik helyzetértékelő jelentésben használt globális éghajlati modellfuttatásokat tartalmazza, különböző forgatókönyvek figyelembevételével. Ezek a forgatókönyvek határoznak meg olyan feltételeket, mint például a légköri szén-dioxid tartalom az elkövetkező évtizedekben, a földhasználat alakulása, vagy a fő energiahordozók felhasználási arányai a globális energiatermelésben. A korábbi forgatókönyv-generációhoz képest előrelépést jelent, hogy a mennyiségi feltételek mellett, számokban kevésbé mérhető társadalmi tényezőket is igyekeztek figyelembe venni (pl. a társadalmi egyenlőtlenségek vagy a nemzetközi együttműködés mértéke).
A feltételek határozzák meg azt is, hogy az adott forgatókönyv szerint várhatóan mekkora lesz a globális sugárzási kényszer változása, és így közvetve például az átlaghőmérséklet növekedése. A CMIP6 által használt szcenáriók jelölésében az SSP a forgatókönyv mitigációs és adaptációs feltételeit, az utolsó két számjegy az említett sugárzási kényszer növekedését (W/m2 egységben) jelzi az ipari forradalom előtti időszaktól a 21. század végéig. Ezek alapján a négy forgatókönyv:
(a) a zöld út, vagyis az SSP1-2.6 (melyre 26 modellszimuláció készült el), ami azt jelenti, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátás csökkentését már most megkezdjük, valamint az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodást is azonnal elindítjuk;
(b) a köztes út, vagyis SSP2-4.5 (melyre 27 modellszimuláció áll rendelkezésre), ami azt jelenti, hogy a globális kibocsátás-csökkentés csak a 2040-es években indul el, és az alkalmazkodási intézkedések is késleltetve kezdődnek;
(c) a rögös út, vagyis SSP3-7.0 (melyhez 23 modellszimulációt használtak fel), ami azt feltételezi, hogy a kibocsátás nagyjából a jelenlegi mértékben folytatódik a következő évtizedekben, és csak az évszázad végén kezdjük meg a csökkentését, emellett az alkalmazkodás még nagy kihívásokat tartogat számunkra; és
(d) a fosszilis út, vagyis SSP5-8.5 (melyhez 27 modellszimulációt tartalmaz az adatbázis), ami azt feltételezi, hogy a fosszilis energiahordozók használata a jelenlegi trendek szerint folytatódik a 21. század végéig, viszont az alkalmazkodással nem várunk tovább.
Az adatok látványos megjelenítésére és szabad letöltésére szolgál az IPCC Interaktív Atlasza, mely a kutatásunk adatforrása is volt. A jövőre vonatkozó modellfuttatások eredményeit az 1995–2014-es referencia-időszakra vonatkozó múltbeli modellszimulációkhoz hasonlítottuk.
A 42,5°-os északi szélesség menti metszet esetén a vizsgált rácspontok száma 37 volt. Északra haladva, a 47,5°-os északi szélesség menti metszeten 47 rácspontra töltöttünk le havi adatokat, ezek közül öt rácspont Magyarországon található: a keleti hosszúság 17,5° és 21,5° között, fokonként haladva. Végül az 52,5°-os szélességi sáv esetén 55 rácspontot vizsgáltunk.
