A ruhaipar is jelentős mennyiségben növeli az üvegházhatású gázok koncentrációját a légkörben. Minden egyes ruhavásárláskor tovább fokozzuk a globális éghajlatváltozást. Hogyan? A ruhák elkészítéséhez felhasznált textilek előállítása az egyik legszennyezőbb iparág a Földön, a teljes szén-dioxid (CO2) kibocsátás 5%-át teszi ki. 2000 óta 60%-al több ruhát vásárolunk, így nem meglepő, hogy többek között ennek hatására a CO2 légköri koncentrációja növekszik. Mikor csak azért veszünk meg egy pólót, amit talán soha nem is fogunk hordani mert „ennyiért nem fogjuk otthagyni”, érdemes belegondolni micsoda támogatást kap ezzel tőlünk az úgynevezett fast fashion (gyors divat) ipar.
A fast fashion láncok tömegtermékekként állítják elő az aktuális kifutókon látható divatot. Ilyen láncok például a spanyol Inditex cégei: a Zara, a Bershka és a Pull&Bear, valamint a H&M. Az elérhető árú termékeket kínáló láncok mellett az olyan luxusmárkák, mint a Burberry ugyanúgy működnek magasabb árkategóriában. Reklámokkal folyamatos vásárlásra ösztökélnek és elhitetik, hogy szükség van új ruhákra, hiszen a régiek már nem elég divatosak. Emiatt egy átlagos ruhát fele annyi ideig használunk, mint 10-20 évvel ezelőtt. Mindemelett, még ha nem is dőlünk be a reklámoknak, ezeket a ruhákat gyakrabban kell cserélnünk gyengébb minőségük miatt. Az újrafeldolgozás gyakran a ruházat silány minősége, vagy az adott ország gazdasági helyzete miatt nem lehetséges.
A ruhaipar a ruhák elkészítéséhez szükséges alapanyagok legyártásától kezdve, egészen a használt ruhák sok esetben elégetéséig rendkívül környezetszennyező. Az alapanyag jelentős mértékben valamilyen fajta műanyag, mint például poliészter. Ezek ráadásul gyakran mérgező anyagokat tartalmaznak, ami a természetbe kikerülve, valamint a feldolgozás során eredetileg tiszta vízzel érintkezve visszafordíthatatlan szennyezést okoznak az élővilágban. A többek között viszkózgyártás során használt mérgező anyagokat nem egyszer a törvényben előírt, környezetkímélő szabályozásokra fittyet hányva a természetes vizekbe engedik bele
A csak természetes pamutot tartalmazó ruhák vásárlása sem megoldás, mert az ezekhez szükséges gyapot termesztéséhez használt műtrágya szintén környezetszennyező. Továbbá az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) jelentése alapján egy pamutpóló elkészítéséhez 2700 liter vízre van szükség, ami körülbelül egy felnőtt két és fél éves folyadékszükségletének elegendő. A mértéktelen és meggondolatlan ruhavásárlások sorozatával tehát az egyik legfőbb természeti kincsünket is veszélyeztetjük, az élethez elengedhetetlen vizet. Mindez egy olyan világban, ahol a világ lakosságának egyharmada nem jut egészséges ivóvízhez.
A víz hiánya, mely a mezőgazdaságban tapasztalható nehézségeket és az ebből fakadó élelmiszerhiányt is fokozza, a környezetszennyezés mellett az éghajlatváltozás következménye. Az éghajlati rendszerben megfigyelhető változások hatására egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási helyzetek, mint például az aszály vagy a heves esőzések melyek bizonytalanná teszik a termelést a világ jó részén , így hazánkban is. Mindez a felszín alatti és egyéb édesvíz források túlhasználásával karöltve azt eredményezi, hogy a vízhiány valós probléma, méghozzá nem csak a szegényebb régiókban.
A ruháink életútjának vége sem környezetkímélőbb az előállításnál. Az előállított ruhák több mint 80%-a ugyanúgy a szeméttelepre kerül, mint a többi hulladék. A használt ruhák eladása sem megoldás, mert az egyre silányabb minőségű, de új ruhák sokszor elérhetőbb áron kaphatóak, így a használt már nem kell senkinek. A nagy százalékban kőolaj-alapú ruhák több száz év alatt bomlanak le, rengeteget pedig elégetnek, ami tovább emeli az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját. Bár vannak látszólagos törekvések az újrafeldolgozásra, egyelőre például a H&M mindössze 0,1%-át dolgozza fel újra a begyűjtött használt ruháknak.
Az üvegházhatású gázok nagymértékű kibocsátása, a vízpazarlás és a környezetszennyezés csupán pár példa a ruhaipar élővilágra és embertársainkra gyakorolt összetett és súlyos hatásaira. Ebben a cikkben ráadásul nem is esett szó a ruhaiparban jellemző embertelen munkakörülményekről. A világ második legszennyezőbb iparágának a támogatása saját életünk minőségromlását eredményezi, pedig tudatos gondolkodásmóddal jelentős mértékben csökkenthető lenne a környezetünk terhelése ezen a téren is.
Természetesen több pozitív példa található arra is, hogy a ruhaipar egyes szereplői hogyan igyekeznek környezettudatosan előállítani a ruhákat, és technológiákat kifejleszteni az újrafeldolgozásra. Ez azonban olyan kis százalékban valósul meg, hogy egyelőre a legjobb, amit tehetünk, az a minél tudatosabb életmódra való törekvés, ami elsőre lemondásokkal is jár. De hamar eljön az a pont, amikor rádöbbenünk, hogy sok mindenre, aminek a használatát elhagytuk, semmi szükségünk nem volt. Sokaknak talán az új ruhákról való „lemondás” a legnehezebb lépcső az életmódváltás folyamatában de itt például olvasható néhány tipp arról, hogyan válhat a ruhásszekrényünk is környezettudatossá, továbbá a fenti TED-es videó végén is elhangzanak tippek, amiket érdemes megfontolni.
További cikkek a témában:
https://g7.hu/vilag/20180307/egy-polo-elkeszitesehez-25-evre-eleg-ivoviz-kell/
https://www.nature.com/articles/s41558-017-0058-9
https://index.hu/gazdasag/2017/08/27/divatipar_kornyezeti_hatasok_viszkoz_fast_fashion/
https://index.hu/gazdasag/2018/09/23/ruhaipar_luxusmarkak_ruhaegetes/
https://www.newsweek.com/2016/09/09/old-clothes-fashion-waste-crisis-494824.html
