Bármilyen kicsik vagyunk, attól még lehetnek nagy ambícióink az éghajlatvédelemben

Hatvanhat ország kormánya fogadta meg a New York-i ENSZ klímacsúcson, hogy 2050-ig elérik a karbonsemlegességet, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszú távon elkerüljük a katasztrofális mértékű klímaváltozást. Ezen országokon túl régiók, városok, cégek és befektetők is vállalták ugyanezt, azaz, hogy a következő 31 évben nullára csökkentik a szén-dioxid-kibocsátásukat. Közel ötszáz fiatal is érkezett az eseményre és az azt megelőző ifjúsági találkozóra a világ minden tájáról, hogy kiálljanak a klímavédelemért – és jövőjükért. Zálnoky Krisztinával és Tóth Adriánnal beszélgettünk a klímacsúcsról, országok ambícióiról, tengeri teknősökről, műanyaghulladékról, s arról, hogy miként tehetünk mi magunk a változásért. Különösen aktuális üzenetük, olvassátok szeretettel!
Bármilyen kicsik vagyunk, attól még lehetnek nagy ambícióink az éghajlatvédelemben

Másfél fok: Mondjatok pár szót magatokról…

Kriszti: Most végeztem a University College London közpolitika mesterszakán. Emellett a „V4SDG – Visegrád a Fenntarthatóságért” ifjúsági szervezetben dolgozom, ennek színeiben vettem részt a klímacsúcson (UN Climate Action Summit). A szervezetet közel két éve alapítottunk azzal a céllal, hogy a visegrádi országokban [Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország] tevékenykedő fenntarthatósággal kapcsolatos szervezetek és kormányzati szereplők között jobb kommunikációt, párbeszédet és együttműködést építsünk.

Adrián: Brüsszelben élek már 3-4 éve, a Climate Alliance-nél dolgozom jelenleg, itt a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetségével foglalkozom. Egyébként trópusi biológus vagyok, a mester szakdolgozatom a tengeri teknősökről írtam, ezért saját szememmel láthattam, hogy a műanyag, ami az óceánokba kerül, hogyan hat a tengeri életre. Ezért elindítottam egy kezdeményezést, ami az egyszerhasználatos műanyag használatát csökkenti le, ennek neve Plastic Free Plux. A Plux az Európai Parlament előtti Place du Luxemburg térre utal. A téren található rendkívül népszerű bárokat és éttermeket segítjük egy olyan rendszerrel, ami újra-használható poharakat biztosít a vendégeknek. Egy euróval többet fizetsz a pohárért, és amikor visszahozod, akkor visszakapod ezt az egy eurot. Kettős állampolgár vagyok, magyar és szerb, így Krisztinával a magyar és szerb ifjúságot képviseltük a klímacsúcson.

Zálnoky Krisztina és Tóth Adrián a New York-i ENSZ klímacsúcson az ifjúság képviseletében

Másfél fok: Miért kezdtetek el az éghajlatváltozás problémájával foglalkozni?

Adrián: Nálam ez visszanyúlik a tengeri teknősök problémájához. A tojásokban fejlődő kis teknős neme attól függ, hogy milyen hőmérsékleti körülmények között van a tojás. Melegebb viszonyok között nagyobb arányban lesznek nőstények. Ez a hőmérsékleti limit pontosan megadható. Tehát ha továbbra is emelkedik a globális átlaghőmérséklet, akkor ez nagyon nagy problémát okozhat a teknős populációkban. Olyannyira, hogy az egész populáció 100%-ban nőstény lehet, ami pedig a populáció végét jelenti, hisz a szaporodáshoz hímek és nőstények kellenek. A tengerszint emelkedése pedig a fészkelő helyeiket károsíthatja.

Azért kezdtem el az éghajlatváltozás témájával foglalkozni, mert úgy éreztem, meg kell valahogy védeni a teknősöket – és utána magunkat is [nevet].

Nemrég jelent meg az IPCC óceánokról és fagyott területekről szóló Külön Jelentése, ami rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás hatására milyen változások mennek végbe az óceánokban. Az említett tengerszint-emelkedés nemcsak a teknősök fészkelő helyeit, de rengeteg ember otthonát is veszélyezteti. A közép-kelet-európai régióban pedig, ha nem is a tengerszint emelkedés, de a szárazodás vagy az árvizek okoznak egyre nagyobb problémát, tehát mindannyiunkat érintenek az éghajlatváltozás hatásai. Nagyszüleim földműveléssel foglalkoznak a Vajdaságban, ahol nagyon hasonló a klíma a magyarországihoz. Idén nagy szárazság meg jégverés is volt háromszor egymás után, és nem is tudják, hogy következő évben milyen növényeket vessenek el, hogy ezeket a körülményeket kibírják.

Másfél fok: Hol tanulmányoztad ezeket a teknősöket, Adrián?

Adrián: Malajziában tanultam egy évet egyetemen és ezalatt négy hónapot voltam terepgyakorlaton a Redang szigeten. A szakdolgozatomban azt vizsgáltam, hogy hogyan befolyásolják a ragadozók és az éghajlatváltozás a teknősök tojásait. A projektet bemutató kisvideót itt nézheted meg:

 

Másfél fok: Innen hogyan jutottál el az egyszerhasználatos műanyag témájához?

Adrián: Mikor megérkeztem Brüsszelbe rögtön az egyetem után, a tengeri teknősök megvédése még mindig a fejemben volt, és gondolkodtam, hogy tudnám ezt az ügyet továbbvinni. Persze Brüsszel nincs közel a tengerhez meg a teknősökhöz, de a műanyag, ami belekerül az óceánokba, az innen is származik. Ezért hát valahol el kell kezdeni lecsökkenteni a műanyaghulladék mennyiségét, ami belekerül a természetbe. Bízom benne, hogy ez a kezdeményezés terjedni fog más városokba és országokba is. Még talán azt is fontos megjegyezni, hogy a környezetszennyezésen túl, hogyan is kötődik a műanyag az éghajlatváltozáshoz. A műanyag is ugye ugyanúgy kőolaj-származék, mint a fosszilis tüzelőanyagok. Olyan petrolkémiai termék, melynek előállításával üvegházhatású gázok szabadulnak fel. Ezért is nagyon fontos csökkenti a megtermelt műanyag mennyiségét. Egy érdekes statisztika az EU körforgásos gazdaságra és műanyagra vonatkozó stratégiájából: ha egymillió tonna műanyagot feldolgozunk, akkor az annyi, mintha egymillió autóval kevesebb volna az utcán a szén-dioxid kibocsátás tekintetében.

Másfél fok: Krisztina, Te miért kezdtél el az éghajlatváltozással foglalkozni?

Kriszti: A V4SDG-vel mi elsősorban a fenntarthatóságra fókuszálunk, mert az láttuk, hogy a régióban a Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals), mint fogalom, még nem igazán közismertek. Ezek között a 13. cél a „Fellépés az éghajlatváltozás ellen”. A politikában is többet kellene ezekkel foglalkozni. Pintér László professzorral (CEU) beszélgettem klímapolitikai kérdésekről, és ő mesélt nekem egyik projektjükről, amiben különböző szcenáriókat néztek két magyarországi város bevonásával, hogy az egyes hőfok változások és a különböző indikátorok megváltoztatásával milyen hatások várhatók Magyarországon. Teljesen döbbenetes volt, hogy az egyik szcenárióban a Balaton a század végére már akár sivatagos területté válhat, amennyiben nem történik érdemi lépés az éghajlatváltozás megfékezésére. Magyarország, illetve a kelet-közép-európai régió különösen kitett a klímaválság hatásainak. Eddig is éreztem, hogy nagyon fontos ezzel foglalkozni, és napi szinten tettünk ezért, de most a sürgősségét még jobban érzem a Klímacsúcsot követően. Úgy látom, hogy sikeres a tevékenységünk, kapcsolatban vagyunk kormányzati képviselőkkel is, és ők is egyébként szívesen fogadják az ifjúsági kezdeményezéseket. Én mindenkit arra bátorítok, hogy menjen oda, írjon e-mailt, szólítsa meg azt az embert, aki akár helyi szinten tud valamit tenni.

Másfél fok: Mit emelnétek ki a klímacsúcs mozzanatai közül és mi volt a legnagyobb élmény számotokra?

Kriszti: Felírtam egy idézetet a finn köztársasági elnöktől: „Ambition depends on finance and finance follows ambition.” Szerintem ezzel egy nagyon erős üzenetet közvetített az elnök, amit én így értelmezek: legyenek magasak az ambícióink, mert az ambíciót követni fogja a pénzügyi támogatás. Tehát ez egy jó értelemben vett öngerjesztő folyamat. Sajnos Magyarországon még mindig sokan úgy gondolják, beleértve a köztársasági elnököt, hogy mi kicsi ország vagyunk, ezért kicsi a felelősségünk.

Magyarországnak ugyan kisebb a kibocsátása, mint mondjuk az Egyesült Államoknak, de attól még az ambícióink lehetnek nagyok.

Például Luxemburg felszólalásában azt mondta, hogy kis ország vagyunk, de nagy ambíciókkal. Szlovákia is hasonló üzenetet fogalmazott meg. Másrészről az, hogy élőben hallhattam az új-zélandi miniszterelnök asszonyt beszélni, fantasztikus volt. Számomra ő egy példakép, mint jó női vezető. Ami még nagyon tetszett és számomra meghatározó pillanat volt, amikor az ifjúsági találkozón (Youth Summit) a főtitkár azt mondta, hogy „itt most a fiatalságra hallgatni kell”, és ezt utána a klímacsúcson is megismételte. Tehát most nem nekik kell beszélniük, hanem hallgatniuk kell a fiatalok hangjára. Ez egy olyan erős üzenet egy ilyen komoly vezetőtől, hogy szerintem ennek lesz és van is visszahangja.

Adrián: Egyetértek. Talán először hallhatunk, hogy „keynote listener” a „keynote speaker” helyett, ahogy a főtikár fogalmazott. Emblematikus embereket emlegetve, számomra nagyon nagy élmény volt, hogy beszélhettem pár percet Al Gore-ral, aki az alapítója a The Climate Reality Project névre hallgató nemzetközi szervezetnek, aminek én is tagja vagyok.

Másfél fok: Kriszti, miért ez az új-zélandi miniszterelnök asszony, aki úgymond a példaképed, vagy, akit kiemelnél, mint jó vezetőt?

Kriszti: Több szempontból is ideális vezetőnek tartom. Egyrészt, mert jól, közérthetően beszél nagyon nehéz témákról. Úgyis, hogy magas rangú vezető, nagyon közvetlen a személyisége, nagyon embercentrikus. Másrészt igazán progresszív gondolatai és elképzelései vannak, mer bátor lenni és ambiciózus vállalásokat tenni. Ami nyilván kicsit provokatív is lehet. Illetve azt hiszem, ő volt az első olyan miniszterelnök, aki már pozícióban volt, és akkor született az első gyermeke. Ezért ő ezt az egyensúlyt is nagyon jól képviseli szerintem, amitől legtöbben nőként félnek a politikában.

Másfél fok: Szerintetek mi a legfontosabb üzenete a klímacsúcsnak? Elégedettek vagytok-e az eredményével, mi az, amit esetleg erősíteni kellene az évvégi COP klímatárgyalásig?

Adrián: Ami hiányzott szerintem a klímacsúcson folyó beszélgetésekből, az a körforgásos gazdaság. Pedig ennek nagy szerepe lenne a szén-dioxid kibocsátások lecsökkentésében, azaz, ha a lineáris gazdaságról a körforgásos gazdaságra térünk rá, amiben maximálisan kihasználjuk az erőforrásokat, és mindent, amit lehet, visszaforgatunk nyersanyagként, minimális hulladékot termelve. Aminek viszont örülök, hogy nagyon sok szó volt a természetről és a természetalapú megoldásokról, pedig 2-3 évvel ezelőtt szintén nem volt még emlegetve ez a klímatárgyalásokon. Sokan, köztük a főtitkár is, említették és hangsúlyozták, hogy a természet nagyon fontos a klímaváltozás elleni harcban.

Kapcsolódó cikkA természet a városban ne csak tervezés utáni odaszórt csillogás legyen, hanem az alapvető infrastruktúra részeAhhoz, hogy a városok élhetők legyenek, a természetnek gyökeret kell eresztenie a betonrengetegben. Ebben segítenek a természetalapú megoldások.

Kriszti: Mivel közpolitikát tanultam, ezért mindent kicsit ezen a szemüvegen keresztül nézek. Ami nekem abszolút szívügyem, az az inkluzív kormányzás, a fiatalok és hátrányos helyzetű csoportok bevonása a döntéshozatalba, hisz őket érinti legerősebben a klímaváltozás. Az ifjúsági találkozó alatt végig előkészítő koalíciós meeting-ek zajlottak, amibe szintén nagyon érdekes volt belátást nyerni. Ott volt szó például a nemek közötti egyenlőség vitás témájáról, de én ezt még többet szeretném látni. Különösen mivel a nemek közötti egyenlőség kérdése nálunk és a régióban is túl kevés figyelmet kap. Rengeteg tanulmány van, amik megmutatták, hogy globálisan a nők és a gyerekek azok, akiket hátrányosabban érint az éghajlatváltozás, hisz például egy természeti katasztrófa esetén, sok országban ők azok, akik otthon vannak és kezelniük kell a helyzetet. S mivel nekik első kézből van tapasztalatuk ezekben a kérdésekben, ezért nagyon fontos őket bevonni az éghajlatváltozási döntéshozatalba és stratégiák építésébe. Voltak persze jó gyakorlatok, de hiányoltam a témát a hétfői klímacsúcsról, amikor a nagy bejelentések voltak. Ott inkább a pénzről volt szó, hogy ki mennyit ad bele a közös klímaalapba, ami persze nagyon fontos, de az sem mindegy, hogy azt később mire és hogyan használjuk fel. Mert ha azt nem inkluzívan használjuk fel, akkor az további problémákat szül.

Az ifjúság képviselői a New York-i ENSZ klímacsúcson

Másfél fok: Mik a terveitek a közeljövőben, min munkálkodtok most éppen?

Kriszti: Én két nap múlva költözöm Brüsszelbe, az Európai Bizottsághoz fogok gyakornokként csatlakozni és ott oktatáspolitikával fogok foglalkozni. A V4SDG-vel létre szeretnénk hozni egy olyan online platformot, ahol a fenntarthatóságban szereplő szervezetek meg tudják találni egymást a visegrádi régióban. Emellett szeretnénk összekötni azokat a fiatal kutatókat, akik fenntarthatósággal foglalkoznak a régióban, mintegy kutatóközösség. Továbbá most tavasszal Budapestre szervezünk egy nagy konferenciát, aminek a témája a fenntarthatóság a versenyképességért a térségben. Ez egyébként a már meglevő konferenciasorozatunk utolsó állomása lesz, már volt egyszer Budapesten, aztán Prágában, illetve Varsóban is, most készülünk a pozsonyi állomásra. Minden országban a kiválasztott legrelevánsabb SDG-t beszéljük meg helyi szakértőkkel és fiatalokkal. A budapesti eseménynek is ez lesz a lényege, azaz, hogy minél több fiatal találkozzon politikai, gazdasági, illetve a civil szféra döntéshozóival.

Másfél fok: Szerinted Magyarországon melyik Fenntartható Fejlődési Cél a legrelevánsabb?

Kriszti: Az első konferenciánk fókuszában az éghajlatváltozás elleni fellépés (13. cél) és a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdése (10. cél) volt. Utóbbi szerintem különösen fontos régiós probléma. Ezek mellett Magyarországon kiemelném még az innovációt és technológiai fejlesztéseket kitűző 9. célt. Különböző gazdasági-politikai szereplők egyetértésével a versenyképesség lesz a témája a következő konferenciának, amit az innováción keresztül közelítenénk meg, hisz ez itthon közérthető és egyben prioritás. És az innováció az egyik legfontosabb eleme a klímaválság kezelésének.

Másfél fok: Adrián, nektek mik a terveitek?

Adrián: Mi most a csapattal azon dolgozunk, hogyan tudnánk a 1,5 évi kutatásunkat és tapasztalatokat megosztani további városi terekkel és más városokkal, és ehhez készítünk egy blueprintet, ami bemutatja lépésről lépésre, hogyan tudnak a sörgyár, a város, a bárok és a pohárgyártók együttműködni, és ezt a rendszert beépíteni és használni a saját munkájukban. Reméljük, hogy az év végéig ez kész lesz, mindenki számára ingyen elérhetővé tesszük, hogy alkalmazható legyen bárhol a stratégia.

Másfél fok: Mit üzennétek a fiataloknak?

Kriszti: Merjük hallatni a hangunk! Nagyon jók a klímatüntetések, a figyelemfelhívás, mobilizáció, viszont ezeket utána tényleges cselekvésnek kell követnie. Egyéni szinten Te is tehetsz, említettem a döntéshozókkal való kapcsolatba lépést, és ezt megint kiemelném. Igenis, menj oda egy képviselőhöz, polgármesterhez, és mondd el, hogy szeretnél például egy workshop-ot tartani, vagy az újrahasznosításról beszélni, vagy bármi. Én például a helyükben nagyon örülnék, ha odajönne hozzám egy fiatal ember egy tervezettel, hogy figyelj, így zöldítsük ki a főterünket. Nyilván nem olyan egyszerű ezt egy bürokratikus rendszeren átvinni, de minél több megkeresés éri őket fiatalok részéről, akkor egy idő után nem tudják őket ignorálni. Tehát mindenki tehet ezért az ügyért.

Adrián: Szerintem is az lenne az üzenet, hogy mindenki valamit tehet, és nem kell úgy érezned, hogyha fiatal vagy, akkor nincsen kihatásod a dolgokra, vagy a politikusok azok, akik mindent eldöntenek. Ha sok fiatal együtt van és kint vagyunk minden pénteken és megmutatjuk, hogy igenis ez nagyon fontos nekünk – mert a klímaváltozás hatásaival nekünk kell majd együttélnünk –, akkor a változás el fog jönni maholnap.

Kapcsolódó cikkÍgy neveld a döntéshozód! Klímapolitikai felkészítő az önkormányzati választásokra2019. október 13-án vasárnap önkormányzati választásokat tartanak Magyarországon. A testületek és polgármesterek megbízatása 5 évre szól. A globális éghajlati válság szempontjából különösen fontos évek előtt állunk, nagy jelentősége van annak, hogy milyen útravalóval bocsájtjuk munkára választott képviselőinket.

Lehoczky Annamária

Lehoczky Annamária

Éghajlatkutató, szabadúszó környezeti szakújságíró és a Másfél fok állandó szerzője. Doktori (PhD) fokozatát az éghajlatváltozás kutatásában szerezte.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!