Az EU klímacéljait is veszélyeztetheti a növekvő mértékű fakitermelés

Az elmúlt évtizedben drasztikus mértékben megnőtt a fakitermelés az Európai Unió területén, ez pedig az erdőségek szénelnyelő kapacitásának csökkenését vonhatja maga után – a Nature-ben megjelent friss tanulmány szerint. A faanyag iránti piaci kereslet növekedésében paradox módon a „zöldebb” energiaforrások iránti igény is szerepet játszhatott, ezért a kutatás arra is figyelmeztet, hogy elengedhetetlen a klíma- és erdővédelmi intézkedések összehangolása. Az erre irányuló uniós és tagállami szakpolitikák kidolgozásához nagy segítséget nyújthatnak a független és folytonos műholdas erdőmegfigyelések.
Az EU klímacéljait is veszélyeztetheti a növekvő mértékű fakitermelés

Az EU területének 38%-át erdőségek borítják, melyek igen jelentős szénelnyelőként működnek, az EU üvegházgáz-kibocsátásának csaknem 10%-át képesek kompenzálni. A rangos Nature szakfolyóiratban publikált friss tanulmány szerint azonban a 2016-2018 közötti időszakban jelentős mértékben, 49%-kal megnőtt a fakitermelésbe vont erdőterületek nagysága a 2011-2015-ös időszak átlagos értékéhez képest. A növényborítottságról készült műholdfelvételek és a felszín feletti biomassza adatok kombinálásával pedig az is kiderült, hogy ugyanezen időszakok között 69%-kal megnőtt a biomassza veszteség is, vagyis épp a sűrűbb erdőket érintette a nagyobb mértékű kitermelés.

A szakértők szerint ez az erdőségek szénelnyelő kapacitásának csökkenéséhez vezethet, ugyanis az idős fákban tárolt – évtizedek alatt megkötött – szén a faanyag feldolgozásával (pl. tüzelőként vagy rövid-élettartamú termékként) rövid időn belül visszakerül a légkörbe, viszont a helyükre ültetetett fiatal fáknak még hosszú évekbe, évtizedekbe telik, hogy ugyanazt a mennyiséget ismét kivonják a légkörből és beépítsék faanyagukba. Emellett az erdők talaja is rendkívül fontos szénraktárnak számít, és ez a kapacitás az erdőborítás eltűnésével szintén károsulhat.

A fakitermelés következtében a legnagyobb mértékű biomassza-veszteség a skandináv és balti országokban, valamint az Ibériai-félszigeten volt megfigyelhető. Az elemzés 26 uniós tagállam adataira terjedt ki, ezek közül csupán két állam, Finnország és Svédország fakitermelése felel a megnövekedett ráta feléért. E két országon túl még Lengyelország, Lettország, Észtország, valamint Spanyolország és Portugália lendült bele a fakitermelésbe a közelmúltban, ahogy azt az alábbi térkép is mutatja.

A fakitermelésbe vont erdőterületek százalékos aránya az erdőgazdálkodásba vont teljes területhez képest. Az erdőtüzek és nagyobb viharkárok által érintetett területeket, valamint a fákkal ritkásan borított területeket a kutatók kizárták a vizsgálatból. (Forrás: Nature)

Mi lehet ennek az oka?

Első lépésben jogosan merülhet fel, hogy esetleg természetes okok – erdőtüzek, szélviharok, kártevők okozta pusztítás – áll az erdőborítás csökkenésének hátterében. Az elmúlt években valóban megnőtt az erdőtüzek és szélviharok miatti erdőpusztulás: a 2004-2015-ös időszak átlagához képest 210%-kal megnőtt a tűzesetek száma 2016-2018 között. A szélviharok száma is 90%-kal nőtt ugyanebben a periódusban, viszont az érintett területek nagysága csökkent. Mivel azonban mindezek az események gondosan dokumentáltak, így a tanulmány szerzői ezeket a területeket gondosan ki tudták zárni a vizsgálatból.

A közelmúltban megnövekedett fakitermelés okai után kutatva az erdőgazdálkodásban járatosak számára második gyanúként az elöregedett faállomány szükségszerű tisztítása merülhet fel. A tanulmány szerzői szerint azonban a telepítés és kitermelés néhány éves természetes ciklusa 10%-nál nagyobb mértékben nem befolyásolja a fakitermelésbe vont terület nagyságát. Ráadásul a műhold felvételeken megfigyelhető viszonylag hirtelen megnőtt fakitermelés ellentmond annak, amit elöregedés esetén várnánk, vagyis, hogy fokozatosan termelik ki az öreg fákat.

A fakitermelés közelmúltbeli trendje az EU-ban. A biomassza-veszteség (fekete vonal) és az erdőborította területek elvesztése szélvihar (kék), erdőtűz (sárga) és fakitermelés (zöld) miatt. (Forrás: Nature)

Ezért a kutatók szerint a nagyobb mértékű kitermelés oka elsősorban a piaci kereslet növekedésében keresendő. Így például a faanyag, a cellulóz és papír, a fából készült termékek, valamint az üzemanyagként és tüzelőként hasznosított biomassza iránt megnövekedett igény mind hozzájárulhatott az erdők nagyobb arányú kitermeléséhez. Ráadásul, mivel a biomasszából származó energia teszi ki az EU megújuló energiájának 60%-át, így – paradox módon – a „zöldebb” energiaforrások iránti igény is szerepet játszhatott a fakitermelés növekedésében. Ezért a tanulmányban kiértékelt adatok akár első riasztásként is értelmezhetők:

az egyre növekvő igények kielégítését össze kell hangolni a fenntartható erdőgazdálkodás stratégiájával.

Klímavédelmi és biodiverzitási célok: két dudás egy csárdában?

Az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) az EU gazdaságát fenntartható, versenyképes és erőforrás-hatékony gazdasággá kívánja alakítani, miközben helyreállítja a biológiai sokféleséget és nettó nullára csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását 2050-re. A Zöld Megállapodás részeként júniusban elfogadott Biodiverzitás Stratégia 3 milliárd fa ültetését ígéri 2030-ig Európa-szerte, továbbá 26%-ról 30%-ra fogja növelni a védett szárazföldi területeket, szigorúbb védelmet nyújtva a természetes és őshonos erdőknek. Ha azonban a közelmúltban meglódult fakitermelés hasonló ütemben folytatódik, akkor ezek a biodiverzitási célok is veszélybe kerülhetnek.

Erre az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) is figyelmeztetett a 1,5 fokos globális melegedésről szóló tematikus jelentésében, ugyanis nem mindegy, hogy a biomassza, mint megújuló energiaforrás, mekkora szerepet kap az éghajlatváltozás megfékezését célzó forgatókönyvekben. Ha nagyobb arányú területen termesztünk energianövényeket (akár lágy-, akár fásszárú), akkor nemcsak a növényzet és talaj szénraktározó kapacitása módosul, de ennek a gyakorlatnak kihatása van a biológiai sokféleségre, az ökoszisztéma-szolgáltatásokra és az élelmiszerbiztonságra is. Ebben a cikkünkben részletesen bemutattuk, hogy miért elengedhetetlen az éghajlati és fenntarthatósági célok összehangolása.

Kapcsolódó cikkÉghajlati és fenntarthatósági törekvések: hogyan hangolhatók össze?Ahhoz, hogy egy hosszútávon fenntartható és igazságos társadalmi-gazdasági berendezkedésre álljunk át, a globális klímaváltozás megfékezése mellett elengedhetetlen, hogy számoljunk más fenntarthatósági szempontokkal is.

A közösségi szintű klíma- és energiacélok szerint, 2030-ra az uniós energiafogyasztás 32%-át megújuló energiaforrásokból kell ellátni. Az Európai Parlament 2018-ban elfogadta, hogy a fatüzelés is megújuló energiának számít. Azonban tudósok kommentárja szerint, ha a kitűzött megújuló részarány eléréséhez szükséges extra energia előállításához kb. 40%-ban (ez egy bizonytalan, de hihető becslés) faanyagot használnánk, akkor az ehhez szükséges famennyiség megegyezne Európa összes (!) fakitermelésével.

Ez pedig a világ többi országa – például az erdőségekben gazdag trópusi országok, mint Brazília és Indonézia – számára is precedenst teremtene ahhoz, hogy klímacéljaikat erdőségeik kitermelésével és energetikai célú elégetésével érjék el. Amint pedig országok és hatalmas magánvállalatok érdekeltté válnak az ilyen jellegű befektetésekben, a további terjeszkedést nehezebb megállítani. Az Egyesült Államokban például máris látszik ez a hatás: a kongresszus 2017-ben és 2018-ban is rendelkezéseket fűzött az éves kiadási javaslatokhoz, melyben szinte minden erdei biomasszát szén-dioxid-mentesnek minősítettek, a környezetvédők ellenkezései ellenére. Ha pedig a világ elsődleges energiafogyasztását 2%-kal több fatüzelésből származó energiával akarnánk biztosítani, akkor annak ellátására meg kellene duplázni a globális ipari fakitermelést.

Nem minden arany, ami fénylik: a biomassza, mint megújuló energia

Guido Ceccherini, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (European Commission Joint Research Centre) kutatója, a Nature tanulmány vezető szerzője szerint a fakitermelés és a biomassza-veszteség észlelt növekedése nem valószínű, hogy hosszú távon befolyásolná az EU erdőségeit, ugyanis a kitermelt fák helyére újakat ültetnek. Az azonban bizonyos, hogy rövid távon az erdőségek szénelnyelő-kapacitása csökken az állomány gyorsütemű kitermelésének következtében. Ráadásul a kitermelt fa (és a benne eltárolt szén) csak kisebbik része hasznosul olyan hosszú-élettartamú termékekben, amik energia-intenzív anyagokat helyettesítenek, mint például az acél és a cement. A faanyag nagy része tüzelőként vagy rövid-élettartamú termékekben – mint például csomagolás, raklap, kerítés – végzi, amelyekből a szén-dioxid igen hamar – hónapok esetleg néhány év alatt – visszakerül a légkörbe. Ez pedig azt jelenti, hogy

egészen addig, amíg a kitermelt faállomány helyén telepített új erdő megnő és ugyanakkora mennyiségű szenet képes elraktározni, mint az eredeti állomány – ez típustól függően több évtizedbe is telhet –, a fakitermelés növekedése egyet jelent a szén-dioxid-kibocsátás növekedésével.

Nagy-Britanniában például a kereskedelmi célokra használt faültetvények gyakorlatilag nem töltik be az éghajlatvédelem szempontjából fontos „szénraktár” funkciót, ugyanis a kitermelt faanyag több mint fele 15 évnél rövidebb élettartamú termékekben hasznosul, a negyedét pedig elégetik, ahogy arra egy friss jelentés rávilágított.

Hazánkban jelenleg a villamosenergia-termelés 10%-át adják megújuló energiahordozók, s ennek több mint fele biomasszából származik. Úgy tűnik, ez a jövőben sem fog változni, sőt, a Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) szerint 2030-ra a megújuló-alapú áramtermelés 29,5%-át tervezik ilyen forrásból biztosítani, vagyis a 43%-os kapacitásbővítés eredményeként a biomassza maradna a második legjelentősebb szereplő a megújuló energiaforrások közül. Ugyanakkor az nem derül ki a NEKT-ből, hogy milyen mértékben kívánják a hangsúlyt az elavult, rossz hatékonyságú, alaperőműként működő centralizált fatüzelésre, illetve a decentralizált és rugalmas biogáz-technológiára fektetni – mutatott rá az Energiaklub.

A NEKT alapján a fűtés és hűtés terén a megújuló energia aránya kiegészítő intézkedésekkel a jelenlegi 20%-ról indulva megközelítheti a 30%-ot 2030-ban. Ebben a szektorban a biomassza (az energiafűtől az erdészeti hulladékon át a közerdőkből kivágott szociális tűzifáig terjedő fűtőanyagok mind ide sorolhatók) játszik domináns szerepet több mint 90%-os részesedéssel, és a tervek szerint ez a helyzet a következő tíz évben sem változik. Sőt, a NEKT-ben a felhasznált mennyiség 28%-os növekedése szerepel, azonban azt nem részletezi a dokumentum, hogy pontosan milyen típusú biomasszát érint ez. Az Energiaklub elemzése szerint továbbá az is aggodalomra ad okot, hogy a rossz hatékonyságú felhasználás miatt a tűzifa túlhasználata jellemző még a legjobban erdősült hazai tájakon is.

Megújuló energiafelhasználás a hűtés-fűtés szektorban a NEKT alapján (Forrás: NEKT)

Adatokkal az erdőkért

A kutatáshoz szükséges adatok a NASA/USA Geological Survey Landsat földmegfigyelő műholdjaitól és a Global Forest Change adatbázisából származnak, melyek elemzéséhez a Google Earth Engine platformját is használták – az óriási mennyiségű műholdkép kiértékelésében nagy segítséget nyújtanak a Google szuperszámítógépei és a mesterséges intelligenciával felturbózott algoritmusai. Az erdők állapotának rendszeres műholdképes felmérése nagy előnyt jelent a hagyományos terepi módszerekkel szemben. A mai napig sok ország erdészeti adatai – amelyeket az EU statisztikai irodája, az Eurostat is nyilvántart – egyszerű terepi felmérésekből származnak. Ezek igen értékesek, azonban egyben igen költségesek is, ezért néhol csak évtizedenként egyszer végzik el őket. Viszont ahogy azt a bemutatott tanulmány is bizonyítja, egy évtized alatt drasztikus változások történhetnek – melyek független, folyamatos megfigyelés híján láthatatlanok maradnak.

Ezért az Európai Bizottság egy állandó erdőmegfigyelési központot fog létrehozni, ami lehetővé teszi az erdők kitermelésének, kárainak és kiterjedésének folyamatos nyomon követését és ezen adatok szabad hozzáférését bárki számára. Ezen egységes és állandóan frissülő adatok alapján kell majd minden tagállamban az erdőket érintő helyi szakpolitikákat kidolgozni és egyben ellenőrizni a klímavédelmi intézkedések hatékonyságát, valamint gondoskodni azok összehangolásáról a biodiverzitási és más fenntarthatósági célokkal. A Bizottság jelenleg egy új Erdőgazdálkodási Stratégiát is készít, a 2021-re várható dokumentum a Biodiverzitás Stratégia kiegészítése lesz.

Lehoczky Annamária

Lehoczky Annamária

Éghajlatkutató, szabadúszó környezeti szakújságíró és a Másfél fok állandó szerzője. Doktori (PhD) fokozatát az éghajlatváltozás kutatásában szerezte.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!