2020. november 4-én, szerdán az Egyesült Államok hivatalosan is kilépett a Párizsi Megállapodásból, ami jelképesen is megkoronázta a Donald Trump vezette adminisztráció 4 éves tevékenységét, és annak környezet- és klímavédelemhez való hozzáállását. A formális jogi aktusra épp az elnökválasztások idején került sor, és a történelem sokadszorra bizonyította be, hogy jó érzéke van az iróniához. Joe Biden megnyerte az elnökválasztást, a demokraták pedig hozták a Képviselőházat, és meglepő módon a Szenátust is (Kamala Harris alelnöki plusz szavazatával).
Biden már a választások előtt fogadkozott, hogy győzelme esetén egyik első döntéseként visszalépteti országát a jelenleg hatályos legfontosabb nemzetközi klímaegyezménybe. Beiktatási beszédében pedig a COVID-járvány, a végletes politikai megosztottság és erőszak, a rendszerszintű rasszizmus, a gazdasági nehézségek és az amerikai külpolitikai bezárkózás mellett a klímaváltozást nevezte meg a legnagyobb kihívásként, amivel az USA-nak szembe kell néznie.
A frissen beiktatott elnök ünnepi beszédében rögtön reflektált is arra, hogy a szavak nem lesznek elegek a sebek begyógyításához és a problémák kezeléséhez. Ígéretének megfelelően ezért első munkanapján, tényleg az első elnöki rendeleteinek egyikével elismerte a Párizsi Megállapodás minden pontját, és ezzel elindította a visszaléptetés procedúráját, ami formálisan 30 napot igényel.
Ugyanis ahogy a kilépési procedúra is hosszadalmas volt, úgy az egyezménybe való visszalépés sem úgy történik, hogy az elnöki rendeletet elküldik e-mailben az ENSZ-nek. A következő fontos lépés, ami viszont már a szimbolikus visszalépési gesztuson jóval túlmutat, az az Egyesült Államok új Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulásának (NDC) a benyújtása. Ennek már konkrét terveket kell tartalmaznia arra nézve, hogy mikorra és milyen módon kívánja elérni az ország a nettó karbonsemlegességet. Biden elnöksége, az USA visszalépése a Megállapodásba, és remélhetőleg egy új, ambiciózus amerikai NDC úgy kell jelenleg a nemzetközi klímapolitikának, mint az a bizonyos falat kenyér. Egy új, a nemzetközi porondon proaktívan és bátran fellépő USA óriási lökést adhat az idén őszre halasztott glasgow-i klímatárgyalásnak (COP).
Ugyanis a Biden-adminisztráció – ahogy azt a Watson Intézet ajánlásai is bemutatták – működésének kezdetén, vagy akár az egész hivatali időben elsősorban hatékony diplomáciai fellépéssel erősítheti a globális klímavédelmi törekvéseket. Az, hogy a demokraták kockás papíron többséget szereztek a Kongresszusban, nem jelenti automatikusan azt, hogy a világ második legnagyobb üvegházhatású-gázkibocsátója (történelmi felelősségét tekintve abszolút első) azonnali zöld fordulatot vesz, és fenntartások nélkül elfogadja pl. a Green New Dealt. A valóság ennél jóval összetettebb, de a kilátások már egyáltalán nem olyan borúsak, mint Donald Trump idején.
Kevés figyelem övezte, de Biden elnöki rendelettel bent tartja az USA-t az Egészségügyi Világszervezetben (WHO), ahonnan szintén Trump akarta kiléptetni az országot. Ígéretének megfelelően visszavonta a Kanadából érkező Keystone XL olajvezeték engedélyét, és kezdeményezte a Trump-adminisztráció összes környezetvédelemmel kapcsolatos döntésének a felülvizsgálatát. Bár valószínűleg a környezet- és klímavédelem iránt elkötelezettek a további tényleges cselekvést várják, érdemes vetni egy pillantást az elnöki rendelet ‘policy’ fejezetére, ugyanis ez az, ami meghatározhatja a következő 4 év környezetvédelmi és klímapolitikai intézkedéseit.
Ebben az elnök a tudományra való odafigyelést, annak legjobb elérhető eredményeit és a környezetvédelmi igazságosság szempontjait teszi meg a környezet- és klímavédelmi politikák alapjának. Nevesítve van továbbá a szennyezők elszámoltatása, ami nemcsak a jogi, de a pénzügyi felelősségre vonás lehetőségét is felveti.
„Ami Las Vegasban történik, az ott is marad.” – szól a hírhedt mondás. Ezzel szemben a környezet- és klímavédelem területén ami az Egyesült Államokban történik, az kihat az egész világra. Nélkülük és velük ellentétben gyakorlatilag elképzelhetetlen hatékony globális fellépés. Míg az elmúlt 4 évet inkább a „nélkülük és velük ellentétben” határozta meg, most van remény, hogy a „velük és a közösen” időszaka jött el.
Borítókép: AP
