A munkavégzés során fellépő hőstressz becslésére kifejlesztett nedves gömb hőmérséklet (wet bulb globe temperature-WBGT) index a hőmérséklet, páratartalom, szélsebesség és napsugárzás függvényében jellemzi az emberi hőterhelést C°-ban kifejezve. Már a 24-26°C feletti WBGT esetén csökken munkatermelékenység,
33-34°C-os értékek mellett pedig a közepes intenzitással történő munkavégzés esetén a csökkenés akár 50%-os lehet.
Az extrém hőség ráadásul végzetes lehet az ember számára, és a veszélyt tovább fokozhatja a magas páratartalom, valamint a már meglévő egészségügyi problémák, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések.
A tartósan fennálló hőségben való munkavégzés miatt több mint egymilliárd munkavállaló van potenciálisan kitéve egészségügyi kockázatoknak.
Nemcsak a szabadban végzett tevékenységek, mint a mezőgazdasági- és építőmunkák, de az embertelenül forró gyárak is magas kockázatot hordoznak. Nem segít az sem, hogy már napjainkban is a népesség több mint fele városokban él és ez a szám a század közepére 75% körüli lehet, miközben a mesterséges felszínek okozta városi hősziget jelenség tovább fokozza az emberi szervezetet érő hőterhelést.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) az egyre fokozódó globális felmelegedés hatását vizsgáló jelentésében a termelékenység és munkakörülmények esetén várható kockázatokat összegezte. A jelentés rámutat, hogy
még ha sikerül is 1,5 °C körül korlátozni a hőmérséklet-emelkedést, 2030-ra globálisan várhatóan 2400 milliárd dolláros veszteséget okoz majd a hőstressz.
Az éghajlatváltozás mérsékléséért tett drasztikus lépések nélkül ez az összeg még magasabb lehet. A hőstressz miatt csökkenni fog a munkavégzés lehetséges intenzitása és időtartama, így az optimista becslések szerint is a teljes globális munkaórák legalább 2,2 %-a elveszhet 2030-ra, ami 80 millió teljes állásnak felel meg. Ez a globális átlag, regionálisan a felmelegedés mértékéhez hasonlóan még kiugróbb értékek lehetnek.
A fokozódó hőstressz tovább növeli a társadalmi egyenlőtlenséget
A hőstressz gyakran más kihívásokkal is együtt jár, amelyek leginkább azokban az országokban jellemzőek, ahol nem biztosítottak a tisztességes munkakörülmények. Az ILO jelentése szerint a legkritikusabb régiók Nyugat-Afrikában és Dél-Ázsiában találhatóak, ahol a termelékenység-csökkenés 2030-ra elérheti az 5 százalékot is, összesen közel 50 millió teljes állásnak megfelelő munkaóra eshet ki.
Egy amerikai és kanadai kutatóintézetek tudósai által publikált tanulmányban Alizadeh és munkatársai arra jutottak, hogy a hőhullámnak való kitettség a legalacsonyabb jövedelmű régiókban 40%-kal magasabb volt a 2010-2019-es időszakban a legmagasabb jövedelmű régiókhoz képest. Ezzel párhuzamosan a szegényebb országokban csökkent a felmelegedéshez való alkalmazkodóképesség, ami súlyosbította a hőség okozta kockázatokat.
Az egyes összefüggő hőhullámok akár 2,5-szer nagyobb területen fordultak elő az elmúlt évtizedben az 1980-as évekhez képest, mely még a gazdagabb országokban is veszélyeztette az alkalmazkodást. A legalacsonyabb jövedelmű régiók esetén 2060 és 2069 között várhatóan 1,8-5-ször nagyobb területen fordulnak majd elő hőhullámok, mint a magasabb jövedelmű régiókban.
Az emelkedő átlaghőmérséklet hatásai foglalkozásonként és foglalkoztatási ágazatonként eltérően jelentkeznek. Például a nagy fizikai megterheléssel járó munkákat vagy a hosszan tartó szabadban végzett munkát különösen érinti a növekvő hőség. Várhatóan az építőipari és mezőgazdasági dolgozókat érintik majd legrosszabbul a megváltozó körülmények. 2030-ra az építőipar felel majd a kieső munkaórák 19%-ért, ezek a veszteségek főleg Észak-Amerikában, Észak-, Dél- és Nyugat-Európában, valamint az arab országokban várhatóak.
A munkaidő-csökkenés 60%-a azonban 2030-ra várhatóan a mezőgazdasági szektorban összpontosul, ráadásul a hőstressz mellett a felmelegedés hatására egyre nagyobb területen lehetetlenedik el a föld megművelése, mely további munkavállalókat hoz nehéz helyzetbe.
A túlzott hőségből eredő problémák súlyosbítják a gazdag és szegény országok, valamint a társadalmi rétegek közötti egyenlőtlenséget, melynek oka többek között az, hogy az alacsonyabb jövedelmű régiók alkalmazkodóképessége gyengébb. Ráadásul a hőstressz okozta kockázatok által leginkább érintett területek közül Kína és India felel a globális kukorica termelés 24%-áért, a rizs termelés 50%-áért és a búza termelés 30%-áért.
A termelékenység csökkenése a mezőgazdaság hozamára és így az élelmiszerárakra gyakorolt hatása miatt nagyobb szegénységhez és élelmiszer-ellátási bizonytalansághoz vezethet. Egy másik kutatás szerint a két legsebezhetőbb régióban, szubszaharai Afrikában és Délkelet-Ázsiában a 3°C-os globális felmelegedés a termények árának 5%-os emelkedéséhez vezethet és a jóléti veszteség globálisan elérheti a 136 milliárd dollárt.
Európában sem túl rózsás a helyzet
Európát sem kíméli a hőstressz, a kontinensre fókuszáló tanulmány alapján a termelékenység a maihoz képest 1,6%-kal alacsonyabb lehet 2080-ra. A déli és keleti régiók jobban kitettek, Görögországban akár 5,4%-os termelékenység csökkenést is tapasztalhatunk majd. Ezen becslésekhez az Environmental Research Letter folyóiratban publikált kutatásuk során Wojciech Szewczyk és munkatársai meghatározták a WBGT értékének várható változását. A számítást elvégezték szabadban, napsütésben, illetve beltéren, árnyékban dolgozókra is, hogy meghatározzák a termelékenység hőstressz okozta csökkenését.
Már 25°C-nál magasabb hőindex értékek esetén akár 40%-kal csökkenhet a termelékenység a nehéz fizikai munkavégzés során.
Dél-Európában, beleértve Spanyolország, Olaszország, Horvátország, Románia és Görögország régióit, 2050-re 40-50 nappal növekedhet a 25°C-nál magasabb hőindexszel jellemezhető napok száma. A Földközi-tenger európai partjainál 2080-ra akár 50-60 napon át a 28°C-os hőindex küszöbértéket is meghaladhatja a hőség.
Több forog kockán, mint a munkaórák száma és a termelékenység
A hőstressz munkatermelékenységre gyakorolt hatása az éghajlatváltozás egyik legsúlyosabb gazdasági következményei közé tartozik és az egyes munkavállalókat, családjukat, vállalkozásokat és egész közösségeket érinti. A hőstressz gazdasági, társadalmi és egészségügyi hatásai megnehezítik a szegénység leküzdését és emberhez méltó jobb lakó- és életkörülmények elérését.
Az extrém hőmérsékletek hatásai a 17 ENSZ Fenntartható Fejlődési Célból (SDG) 9 elérését veszélyeztetik, beleértve a szegénységgel, élelmezésbiztonsággal, egészséggel, tisztességes munkavégzéssel, gazdasági növekedéssel és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésével kapcsolatos célkitűzéseket.
A hőstressz okozta kockázatok és egyenlőtlenség minimalizálása érdekében globális összefogásra és befektetésekre van szükség, növelve az alacsony jövedelmű országok alkalmazkodási képességét, hogy elkerülhetőek legyenek a társadalmakat sújtó jelentős mértékű, éghajlatváltozásból eredő katasztrófák.
A szükséges rendszerszintű fejlesztések részét képezik a vidéki gazdaságok minél gyorsabb szerkezeti átalakítása, hogy kevesebb mezőgazdasági dolgozó legyen kitéve a szélsőséges hőség káros hatásainak, melynek egyik fontos eleme lehet a gépesítés, a klímaoreinteált okos mezőgazdaságra való áttérés, hogy extrém hőmérsékletek esetén kevesebb fizikai erőfeszítésre legyen szükség.
Új szabályozásokra van szükség, melyek lehetővé teszik, hogy adott hőmérsékletnél magasabb értékeknek ne lehessenek a munkavállalók kitéve a munkahelyükön. Ilyen kezdeményezést szorgalmazott például a ciprusi Munkaügyi Felügyelőség. Szükséges továbbá a szociális ellátórendszer fejlesztése, beleértve a társadalombiztosítást és a szociális támogatásokat, különös tekintettel a fejlődő országokra, ezzel segítve a munkavállalókat és családjaikat a hőstressz hatásaihoz való alkalmazkodásban. Ehhez elengedhetetlenek bizonyos szakpolitikai intézkedések, mint a megfelelő infrastruktúrába való állami beruházások a dolgozók védelmének érdekében.
