Alig ocsúdott fel az ország, hogy idén sem volt fehér karácsony, rögtön árvizes időszakkal egészült ki az ünnepi időszak. A jelenlegi árvízről egyértelműen még nem jelenthető ki, hogy a klímaváltozás miatt történt, mert ahhoz részletesebb elemzések szükségesek, amelyek az idő rövidsége miatt értelemszerűen nem állnak még rendelkezésre. Folyóink vízszintjét amúgy is sok tényező befolyásolja: a terület vegetációs borítottsága, a folyószabályozás mértéke, a beépítettség, valamint főként a csapadék mennyisége, halmazállapota, a talajnedvesség állapota, annak telítettsége.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint utóbbi kettőből nem volt hiány: sok csapadék hullott az elmúlt időszakban és a felső 100 cm-es rétegben szinte mindenütt telítettek a talajok.
Mindez nagyon enyhe (meleg) hőmérsékleti viszonyokkal párosult, Budapesten a modern hazai mérések kezdete óta (a régi, kéziratos formában meglévő adatok megkötéseivel együtt is) soha nem volt olyan meleg december 25-én, mint idén. A karácsony előtt lehullott hó ezért nagyon hamar elolvadt, ezzel kapcsolatban pedig már tudunk trendekről beszélni, amelyek kapcsolhatók a globális felmelegedéshez.
Havazásból esőzésbe és több árvízbe tartunk a téli időszakban?
“A globális klímamodell-szimulációk eredményei szerint a havazás arányaiban kevesebb lesz Európában a decemberi-januári időszakban, a 21. század során. A csökkenés mértéke azonban eltérő az egyes forgatókönyvek esetén. A modellek szerint a 2030-as években Skandinávia északi régióiban 70% felett valószínűsíthető a havazás aránya, de az évszázad végére a pesszimista (nincs érdemi kibocsátás-csökkentés) forgatókönyv szerint már nem emelkedik majd 60% fölé. Magyarországon is kevesebb lesz a hó a teljes csapadékmennyiséghez viszonyítva a projekciók szerint. A modellszimulációk átlaga alapján a decemberi-januári havazás arányában a legnagyobb mértékű, a jelenlegi időszakhoz képest kb. 20%-os csökkenés az északi régiókban valószínűsíthető, a pesszimista forgatókönyv esetén. A 2090-es évek végére a Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldön a decemberi és januári csapadék kevesebb mint 5%-a hullik majd hó formájában a szimulációk szerint, azaz rendkívül kicsi lesz az esély a fehér karácsonyra.” – összegezte a Copernicus adatait Kis Anna meteorológus, az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa a Másfélfokon korábban megjelent cikkében.
A hó hiánya azonban nem azt jelenti, hogy nem lesz csapadék, hanem hogy az nagyobb valószínűséggel fog eső formájában érkezni.
“A klímaváltozás következtében a havazást többször esőzés válthatja fel a téli hónapokban a következő évtizedekben. Ez tovább erősítheti a globális felmelegedést, hiszen a hó a sugárzási viszonyok szempontjából is fontos tényező: magas albedójának köszönhetően jelentős a sugárzás-visszaverő képessége.
A növényzet is megérezheti a hó hiányát (amely hőszigetelő szerepet is betölthet), ez pedig aztán a mezőgazdasági terméshozamokra is hatással lehet. A hónak víztároló szerepe is van: ha kevesebb a hó, akkor az olvadási folyamat során kevesebb lesz a víz is, ami így az árvizek előfordulásának idejét is módosíthatja.” – zárja elemzését Kis Anna.
Változó csapadékmintázatok
Magyarországon jellemzően a nyár legcsapadékosabb évszak, és bár a csapadék a legváltozékonyabb meteorológiai elem, itt is megfigyelhető elmozdulás a mintázatokban.
“A havazások alakulását alapvetően két tényező befolyásolja: az egyik az azok számát csökkentő téli felmelegedés, míg a másik a téli csapadék várható növekedése. A havazások e két ellenkező hatás eredőjeként fognak változni, és úgy tűnik, hogy a melegedés erőteljesebben fog hatni, ugyanakkor a téli nagyobb csapadékösszegek miatt egy-egy jelentősebb havazásra továbbra is számítanunk kell.” – írták korábbi, a Másfélfokon megjelent attribúciós elemzésükben Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE meteorológusai.
Változó árvizes időszakok
A Felső-Tisza kapcsán doktori értekezésében Kis Anna korábban ezekre a megállapításokra jutott:
“Az év téli felében a csapadék egy része hó formájában hullik, amely felhalmozódik, és ezért csak később (az olvadáskor) válik a lefolyás részévé – így érthető, hogy ezekben a hónapokban alacsonyabb a napi középvízhozam.
A hőmérséklet-növekedés következtében a havazás arányaiban csökkenni fog, így a hó felhalmozódása, illetve a hóban tárolt vízkészlet is kevesebb lesz, amely a tavaszi áradások csökkenését hozhatja magával.
A Kárpát-medence régióján kívül, például Csehországra végzett vizsgálatok (Hanel et al., 2012) is hasonló eredményeket adtak: a lefolyás értékeiben csökkenés várható (kivéve télen), különösen március-április között a hóolvadás korábbra tolódása miatt.”
Tartsuk mederben a klímaváltozást és a folyókat is
Sokak számára a mai napig nem teljesen világos, hogy amikor kibocsátás-csökkentési célokról, így a Párizsi Megállapodásban rögzített 1,5 Celsius-fokos küszöbértékről, vagy az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjáról beszélünk, akkor ezek nem elvont számok, hanem azt befolyásolják, hogy mennyi árvizes időszak lesz és mikor; mennyi hőhullámos nap lesz és milyen intenzitással (a sor hosszan folytatható a többi szélsőséges időjárási eseménnyel), ezeknek az összes társadalmi-gazdasági hatásával a mezőgazdaságtól a közlekedésen át az egészségügyig.
A december közepén Dubajban zárult ENSZ klímacsúcs, a COP28 hozott is meg nem is. Minden klímacsúcs eredménye annyit ér, amennyit a részes felek, azaz az országok ténylegesen végrehajtanak belőle. A Climate Action Tracker frissített hőmérője szerint az érvényben lévő politikák alapján a világ továbbra is bőven a 2 Celsius-fokot meghaladó globális felmelegedés felé halad a század végéig az ipari forradalom előtti időszakhoz képest.
Ez nem arra világít rá, hogy “minden elveszett”, hanem épp ellenkezőleg: van még tennivaló. Amikor Magyarország törvénybe foglalt 2050-es klímasemlegessége, vagy az Európai Unió 2040-es klímacéljai körüli politikai viták a magasba csapnak, hogy mit és hogyan volna érdemes csinálni, akkor érdemes a fentiekre is gondolni és előre tekinteni, észben tartva a jelenben már érzékelhető hatásokat.
