„Today Google stops funding climate change deniers” – azaz a mai naptól a Google nem finanszíroz tovább klímatagadókat címmel indult egy oldal (ami jelenleg még a cikk írásakor is működik), ahol a New York-i XR Sundar Pichai Google/Alphabet ügyvezető igazgató szájába ad pár elég kemény kijelentést. Ezek szerint a koronavírus járvány miatti globális fenyegetés ébresztette rá őket, hogy micsoda felelősségük van egy másik globális fenyegetést, a környezeti-éghajlati válságot illetően. Bár korábban együttműködtek különböző szervezetekkel technológiai lobbi területen, számos szervezet ezek közül masszívan klímatagadó álláspontot képviselt, így minden üzleti kapcsolatot megszakítanak velük. Ilyenek többek között a Cato Institute, az American Enterprise Institute, a Heritage Foundation and Heritage Action, az American Conservative Union vagy a Mercatus Center.
Külön stílusbeli szabászatot is vállalt az XR, ez az elképzelt Sundar Pichai őszintén bocsánatot is kért mindenkitől, amiért:
- előbbre helyzeték a profitot, mint a bolygót, és klímatagadókat finanszíroztak
- halogatták a cselekvést, még az után is, hogy kiderült, milyen intézeteket támogattak
- mindezek miatt nem vállaltak felelősséget
A Google új programja a zöld jövőért:
- Karbonsemlegesség 2025-ig
- Zéró szerződések a fosszilis iparággal
- Zéró támogatás a klímatagadó szervezeteknek
- Zéró együttműködés bármilyen emberi jogokat lábbal tipró szervezettel
Ha a klímatagadás pénzeléséről van szó, akkor otthon fogunk maradni.
Az álmodozás itt véget is ér. A valóságban majd meglátjuk, hogy a Google ügyvédjei mennyire lesznek humoros kedvükben, mert azért mondjuk el gyorsan,
hogy ez vastagon fake news, amit az XR csinált.
A cikk megírásáig nem találtam semmilyen hivatalos reakciót Pichai vagy a Google részéről. Azt is gyorsan tegyük hozzá, hogy az XR „vádiratában” is sok igazság van, így a Google valóban klímatagadó szervezeteket finanszírozott, miközben más területeken pedig aggódik, cselekvésre szólít fel, vagy épp cselekszik is a környezeti-éghajlati válság ellen. A kérdés, hogy vajon a cél szentesíti-e az eszközt, és valóban hatásos-e ez a fajta gerilla kommunikáció?
A cél szentesíti az eszközt?
Jó lenne, ha a fenti vágyvezérelt képzelt közlemény valóban megjelenne a Google-től és ebbe az irányba indulna el a világ egyik legfontosabb technológiai cége? Kérdésen felül áll, hogy igen. Április 1-jén pedig nem fér bele egy hasonló „tréfa”? Itt már bonyolódik a helyzet. Már most is rengeteg álhír, dezinformáció, mítosz és „ellen-tudomány” veszi körbe az éghajlatváltozás rendkívül komplex témakörét, ahol a ma elérhető legjobb tudományos eredmények mégis csak egy irányba mutatnak. Azonban minden klímaszkeptikusnak mindig lesz egy ellen-tudósa, ellen-blogja, mítosza vagy összeesküvés-elmélete, amit vezető politikusok sajnos sokszor nyilvánosan meg is erősítenek vagy képviselnek.
Így válik egy rendkívül összetett, de a tudomány által mégis értelmezhető, elemezhető és előre modellezhető jelenség (éghajlatváltozás) a vélemények és lobbik áldozatává, ahol annak ellenére történik nagyon kevés cselekvés, hogy tudjuk mi a probléma, tudjuk, hogy mi okozza, és tudjuk, hogy mit kellene tennünk. Egy ilyen közegbe, ahol sokszor még az alapvető tudományos álláspontot kell újra és újra bebizonyítani széles tömegeknek (miszerint korunk éghajlatváltozásáért elsősorban az emberi tevékenység a felelős), begurítani egy újabb álhírt veszélyes, megkérdőjelezhető. De még az is lehet, hogy hasznos. Ezt most még nem tudjuk.
Bizalom vagy remény?
Globális kihívásokra csak globális megoldás létezik, rendszerszintű változtatások bevezetésével, a szolidaritás és a tudomány talaján állva, ahogy ezt elmondták a koronavírus és a klímaváltozás összefüggéseiben sokan az elmúlt hetekben, Christiana Figueres volt ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyegyzmény titkárságvezetőtől Yuval Noah Harari történészig bezárólag. Utóbbi kiemeli jogosan, hogy felelőtlen politikusok – itthon és világszerte –aláásták a tudományba és a tudományos intézményekbe vetett bizalmat, mindezt tiszta politikai logika alapján, tekintet nélkül az állampolgárok biztonságára és megfelelő tájékozottságára. A elmúlt egy év magyarországi eseményei jól megmutatják azt, hogy a kormány hogyan jutott el a klímaszkeptikus állásponttól a „klímabajnok”, akciótervet prezentáló szerepig. Egész egyszerűen azért, mert kiépülőben volt egy olyan, immáron észrevehető kritikus társadalmi tömeg, ami láthatóvá vált a fővárosi és országos klímatüntetéseken, a nem nemzeti nem klímakonzultáció kitöltésekor, valamint az önkormányzati választásokon. Törékeny tehát a bizalom az egész téma iránt, és ilyenkor álhírekkel operálni felelőtlen és nem célravezető. Vagy mégis az volna, egy más nézőpont alapján?
Ez pedig a remény. A koronavírus járvány nélkül is elég megterhelő követni a környezeti-éghajlati válsággal kapcsolatos híreket, tudományos állásfoglalásokat, és ilyenkor az emberek többsége úgy várja a „jó hírt”, mint egy falat kenyeret. Különösen, ha egy akkora játékosról van szó, mint a Google. Egyrészről munkálkodhat bennünk a megnyugvás, hogy végre egy ilyen hatalmas szereplő fog cselekedni, így nekem talán kevésbé sürgető, vagy épp ellenkezőleg, felismertem, hogy bár a cselekvés fontos, a globális cégek szemléletváltása és üzletmodell-váltása nélkül az én cselekvésem kevés lesz. Vagy mindkettő, vagy egyik sem, de az a saját működésünkből (Másfél fok) is látszik, hogy a közönség nagyra értékeli azt, ha egy „nagy” szereplőtől – legyen az egy hollywoodi színész, kormány, óriáscég vagy nemzetközi szervezet – lát pozitív bejelentést, cselekvést.
A remény azonban kétélű fegyver. Hosszabban foglalkoztam ezzel ebben a cikkben Jem Bendell mélyadaptációs tanulmányából idézve, reflektálva arra, ahogy a magyar sajtó pár kattintásért cserébe a címadásban mindenképp elvesztette a klímaváltozás elleni küzdelmet. Röviden itt is idézzük Bendellt:
“A […] reménytelenség, valamint a hozzá kapcsolódó kétségbeesés és rémület olyan érzések, melyektől érthető módon tartunk, ezzel egy időben tévedés azt gondolnunk, hogy ezek egyértelműen negatívak és elkerülendők ebben a helyzetben. […] Ezzel ellentétben jó néhány ősi vallásos tradíció fontos szerepet tulajdonít a reménytelenségnek és a kétségbeesésnek. A kortárs filozófia egyes elméletei, melyek szerint az ember érzelmi és spirituális fejlődése a reménytelenség és a kétségbeesés nyomán következik be, összhangban vannak ezekkel az ősi tanításokkal. Sokszor hallottuk vagy akár magunk is megtapasztaltuk, ha valaki lebénul, elveszíti egy közeli hozzátartozóját, vagy megtudja, hogy halálos betegségben szenved, ez az élmény alapjaiban változtatja meg, miként tekint önmagára és a világra. Ennek a folyamatnak fontos fázisa a reménytelenség és a rémület (Matousek, 2008). Egy ilyen helyzetben a remény nem mindig hasznos, attól függően, hogy miben reménykedünk. […] „Ha feladjuk a reményt, hogy az élet egy adott formában tovább tud folytatódni, ezzel megnyílik a tér egy másfajta élet reményének […]”
Ironikus módon épp a Google Trends segítségével próbáltam kideríteni, hogy keltett-e bármilyen hullámokat az XR álhíre. Ami pengeélen táncol, mert egyszerre álhír, ami aláássa a bizalmat, másrészről hamis reményeket kelt, amit az április 1-jei dátum is csak mérsékelten enyhít. Hogy lehet akkor, hogy ennyi akna és veszély ellenére még akár valami jó is kisülhet ebből a „tréfából”?
A kezünkben a cselekvés, a remény és a bizalom
Sokan biztosan arra gondolnak, hogy az XR ezzel a lépéssel kényszerhelyzetbe tudja hozni a világ egyik legnagyobb és legértékesebb technológiai vállalatát, ami ezek után valóban tesz valamilyen lépést a környezeti-éghajlati válság mérsékléséért. Ez szintén a vágyvezérelt gondolkodás terméke. Kisebb csodának tartanám, ha erre a Google bármit is reagálna. Ha én lennék Sundar Pichai alkalmazottja, biztos óva inteném, hogy ne csináljunk még nagyobb reklámot egy ilyen tréfának. Ha mégis lesz bármilyen reakció, az óriási győzelem az XR-nak, ugyanis tudjuk, hogy nincs olyan, hogy rossz nyilvánosság.
Amit viszont kevesen tudnak jobban a Google-nál, hogy az adat egyben tudás, hatalom, és nagyon sok pénz. Az adatokból lehet következtetni fogyasztói döntésekre, a közérdeklődés megváltozására (politika) vagy épp a befektetési szokásokra. Minden adat különböző szempontok alapján hasznos a politikusnak, a cégvezetőnek vagy épp magának a Google-nek. Vágyvezérelt gondolatkísérlet következik: amennyiben az ilyen és ehhez hasonló tréfák és trükkök arra világítanak rá, hogy a felhasználók valóban jobban szeretnének egy „zöld” Google-t, akkor az befolyásolhatja az ilyen globális világcégeket is. Elképzelhetetlen? Gondoljunk tényleg csak vissza, hogy mi történt Magyarországon egy bő év leforgása alatt. Mert megváltozott a környezet- és éghajlatvédelemmel kapcsolatos közvélekedés, ami immáron mérhető és érzékelhető témává vált a politikusok számára, amiket nem lehet sablonnyilatkozatokkal leinteni. A globális óriáscégek változását külön segítené, ha olyan szabályozói oldal (politikai döntéshozók) volna jelen a rendszerben, ami e felé tereli őket.
Ehhez viszont továbbra is követnünk kell a környezeti-éghajlati válsággal kapcsolatos tudományos álláspontot és annak javaslatait. Reményt pedig elsősorban magunkból és szűkebb közösségünkből kell merítenünk.
Ha elkezdünk cselekedni, mindenhol ott lesz a remény. Ahelyett, hogy a reményt keresnétek, keressétek a cselekvés lehetőségét. Akkor majd felbukkan a remény is.
– mondta nem is olyan rég egy svéd kamasz lány. Ha azt várjuk, hogy a Google adjon nekünk reményt, akkor arra lehet, hogy várnunk kell még egy évet, hogy újra április 1-je legyen.
Most lesz csak igazán nehéz
A vírusválság és a körülötte kibontakozó gazdasági visszaesés kispadra ültette a környezeti-éghajlati válság témakörét. Annak ellenére, hogy az egyáltalán nem múlt el, sőt, a pontszerű javulások (pl. üvegházgáz kibocsátások csökkenése Kínában, levegőminőség javulása világszerte stb.) után egy olyan kép van kibontakozóban a kínai és amerikai példák nyomán, ami egy még szennyezőbb világgazdaság újraéledését vetíti előre. Ahol a környezetvédelmi szabályokat lazítják vagy egyenesen felfüggesztik csak azért, hogy megmaradjanak a legszennyezőbb iparágak.
Nehéz akkor beszélni a környezeti-éghajlati problémákról, amikor az emberek többsége a saját maga, vagy szerettei egészségéért aggódik, vagy amikor veszélybe kerül a munkahelye és a megélhetése. És még liszt vagy élesztő sincs a boltban.
Az idei év legnagyobb kihívása a klímakommunikáció területén, hogy hogyan lehet úgy a felszínen tartani a témát, hogy
- az éghajlatváltozásból fakadó veszélyek nem múltak el
- a most megtapasztalt vírusválság miatti bizonytalanság és félelem összehasonlíthatatlan lesz majd azokkal a veszélyekkel szemben, amit egy szabadjára engedett globális felmelegedés fog okozni
- továbbra is van lehetőség, eszköz és idő cselekedni, a mostani gazdasági mentőcsomagok történelmi jelentőséget nyújtanak a gazdaság kizöldítésére
- mindezekre pedig azért van szükség, hogy lehetőleg elkerüljük a mostanihoz hasonló helyzeteket, tehát a környezet- és éghajlatvédelem továbbra is a legjobb befektetés egy kiszámíthatóbb és biztonságosabb, azaz jobb jövőbe
És hogy ezekhez mennyire járult hozzá az XR mostani akciója? Meglátjuk, addig is mondjátok el, hogy rátok hogyan hatott ez a kis április elsejei tréfa.