A koronavírus kiváló lehetőséget adott a nagykibocsátóknak a halogatásra

A 2020-as évtől sokat vártak azok, akik a klímapolitika vagy a környezetvédelem terén dolgoznak. Egyrészről folyamatosan csökken az IPCC által prognosztizált karbon költségvetésünk, amennyiben 1,5 Celsius fok közelében szeretnénk tartani a globális felmelegedést, továbbá az idei évtől lépett megvalósítási fázisába a Párizsi Megállapodás. Ehhez kapcsolódóan az országoknak ambíciót kellene növelniük a kibocsátáscsökkentés területén, és ezt Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulások formájában benyújtaniuk. Az év elejétől kezdve azonban a COVID pandémia felforgatta az egész világot, többek között elhalasztásra került az idei évre tervezett klímacsúcs is. Ami még rosszabb klímapolitikai szempontból, hogy az év feléig 189 országból csupán 11 ország növelte ambícióit, és talán senkit nem fog meglepetésként érni, hogy a világ legnagyobb kibocsátói nincsenek köztük. Nyitrai Emese Judit elemzése.
A koronavírus kiváló lehetőséget adott a nagykibocsátóknak a halogatásra

Nagy várakozás és remény előzte meg a 2020 évet, amelyet sokan a hathatós klímavédelmi cselekvés első lépcsőfokának képzeltek el. De miért is jelentős az idei év? Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) ún. 1,5 fokos Külön Jelentése szerint 2030-ig felére kell csökkentenünk a jelenlegi évi szén-dioxid ekvivalens üvegházhatású-gázkibocsátás szintjét, annak érdekében, hogy esélyünk legyen 1,5 °C-nál korlátozni az átlagos globális melegedés mértékét a század végéig. Az idei évben lépett megvalósítási fázisába a 2015-ben elfogadott Párizsi Megállapodás is, amelynek első tesztjeként a novemberre tervezett COP26 klímakonferenciára az országok már olyan frissített, ambiciózus Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulásokkal (Nationally Determined Contributions, NDC-k) érkezhettek volna, amelyek egyértelmű intézkedéseket tartalmaznak a 1,5 °C-os cél elérése érdekében.

Az NDC-k tartalmazzák azokat az intézkedéseket, amelyeket a Megállapodást aláírói terveznek tenni a kibocsátások csökkentése érdekében. Az országok jelenlegi összesített erőfeszítései azonban eddig messze elmaradnak a Párizsi Megállapodásban kitűzött céltól. A Climate Action Tracker 2019 decemberi jelentése szerint az akkori vállalások 2,8 °C felmelegedést eredményeznének a század végére, amely közel kétszer annyi, mint amennyire az országok törekedni kívánnak a Párizsi Megállapodás alapján. A tényleges intézkedéseket nézve azonban a kormányok még távolabb állnak a kitűzött céltól, ami alapján ma 3 °C melegedés prognosztizálható. Az NDC-kel ebben a cikkben foglalkoztunk részletesen.

Kapcsolódó cikkEgyéni vállalásokkal a globális éghajlati válság ellen? Bemutatjuk a Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulás fogalmátAz elmúlt időszakban egyre többen és egyre hangosabban követelik a nemzeti kormányoktól, hogy növelve a nemzeti ambíciószintet, radikálisan csökkentsék országaik károsanyag-kibocsátását, hiszen fogy az idő, hogy megvalósítsuk a Párizsi Megállapodásban kitűzött célokat. De pontosan milyen keretek és kötelezettségek között történik az országok vállalásainak nyilvántartása és nyomon követése?

A reményekkel teli klímaévtized első hónapjaiban azonban nagyot változott a világ és bár a COVID-19 világjárványnak voltak olyan pozitív hatásai is, mint például a természet újraéledése, a levegőminőség jelentős javulása, vagy az üvegházhatású-gázkibocsátás csökkenése, ünneplésre egyáltalán nincsen okunk. Ezek a pillanatnyi javulások nem elegendőek a környezeti-éghajlati válság kezelésére. A 2008-as pénzügyi válság után a globális szén-dioxid kibocsátás 1,4%-kal csökkent 2009-ben, azonban már közel 6%-kal nőtt egy évre rá, 2010-ben. Kínában már most láthatjuk, hogy visszatért a légszennyezettség és az üvegházgáz kibocsátás a korábbi szintre, sőt, a „piszkos” gazdasági megújulás keretei között várhatóan meg is fogja haladni a pandémia előtti szintet. Míg az országok küzdenek az egészségügyi válság kezelésével és a gazdaság újraindításával, sok bizonytalanság övezi az NDC-k és az elhalasztott klímacsúcs sorsát.

Elhalasztott klímakonferencia: előnyök és veszélyek

A globális vírushelyzetre való tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) Bizottsága áprilisban meg nem határozott időre elhalasztotta a Glasgowba tervezett COP26-ot. A klímacsúcs elnökségét ellátó Egyesült Királyság azonban – számos országgal ellentétben – kifejezetten az esemény egy teljes évvel való elhalasztását támogatta.

A jelenlegi döntés alapján így a COP26-ra 2021 novemberében kerül sor. A halasztás mindenképpen egy bonyolult ügy, hiszen a szoros menetrendet követő klímatárgyalások, az egyes döntések hatályba lépése és az intézkedéseket igénylő mandátumok igen csak felborulhatnak, mivel az egész folyamat azon a feltételezésen alapul, hogy a COP-ra évente egyszer kerül sor. A nehézségek ellenére a jelentős csúsztatás előnyökkel is járhat.

A 2021 tavaszával szemben az év végére áttett klímacsúcs kisebb eséllyel kerül további halasztásra járványügyi okok miatt, amely kifejezetten károsan hatna a klímatárgyalás lendületére. Az azt megelőző hónapok során megrendezésre kerülő számos magas szintű esemény (G7, Nemzetközösség Kormányfőinek Találkozója, G20, ENSZ Közgyűlés) kellő alapot teremthet egy sikeres klímacsúcshoz. A jövő évi G7-es elnökséget ellátó Egyesült Királyság és a világ legnagyobb gazdaságait összefogó G20-as elnökséget ellátó Olaszország komoly hatást gyakorolhatnak arra, hogy a globális vezetőkkel való találkozás során napirendre kerüljön az éghajlatváltozás kérdése és biztos alapokat fektessenek le a COP26-os tárgyalásokra.

A gazdasági válság kezelésére fordított felszabaduló erőforrások – addigra, remélhetőleg – a klímavédelmi célokkal összefüggő tevékenységekre fordíthatóak. Nem is beszélve arról, hogy ha a világ vezetői valóban kiemelten kezelik a fenntarthatóság elvét a gazdaság újraindításra során, akkor már a jövő évi tárgyalások előtt elindulhatnak a 1,5 °C-os pálya felé.

A későbbi COP-nak azonban veszélyei is lehetnek. Az idő elhúzása csökkentheti az országokra gyakorolt nyomást, illetve az éghajlatváltozást tagadóknak több idejük lehet, hogy közbeavatkozzanak és csökkenjen a folyamatba vetett bizalom.

Tökéletes alkalom a halogatásra: NDC-k a COVID járvány évében

Mi lesz a sorsa az NDC-nek az elhalasztott klímacsúcs miatt? A jó hír, hogy az NDC-k nem kötődnek szorosan magához a tárgyalás időpontjához. A 2015-ben elfogadott Párizsi Megállapodás értelmében (a technikai nüanszokat leszámítva) a részes feleknek 2020-ig kell benyújtaniuk a frissített vállalásokat a COP időpontjától függetlenül.

Az eredeti menetrend szerint az országokat arra ösztönözték, hogy 2020 elején nyújtsák be az NDC-kel a UNFCCC Titkárságnak – az országok által kapott mandátumának eleget téve -, hogy az a COP26-ra készítsen egy szintézis jelentést arról, hogy az NDC-k összhangban állnak-e a Megállapodás célkitűzéseivel. Az év elején sem tolongtak az országok, hogy benyújtsák időben az NDC-ket, így a jelentés is várhatóan elég foghíjas lett volna, az elhalasztással azonban jelentős időt nyertek az előkészületekre, amire minden jel szerint sajnos szükség is van.

A Fridays for Future fiatal aktivistái ülősztrájkkal tüntetnek a COP25-ön Madridban.

A koronavírus tovább lassítja az NDC-k előkészítését és benyújtását, hiszen az országok erőforrásának jelentős része a krízis kezelésére irányul, továbbá az utazási korlátozások és szociális távolságtartásokra vonatkozó szabályok akadályozzák az NDC-kel kapcsolatos koordinációkat az államok között. Már a COVID-19 előtt is komoly politikai szembeszéllel küzdöttek az ambiciózus vállalásokat követelők a legnagyobb kibocsátók ellen, hiszen jelen állapot szerint az Egyesült Államok novemberben hivatalosan kilép a Megállapodásból, egyes vélemények szerint Kína pedig kivárja az amerikai novemberi elnökválasztást, mielőtt újabb vállalásokat tenne.

A jelenlegi politikai helyzet miatt mindenki várakozó állásponton van.

A kisebb fejlődő országok bár igyekeznek élen járni és ambiciózus vállalásokat tenni, a legtöbben (joggal) a nagy kibocsátóktól várják az áttörést. A geopolitika – a kereskedelmi harcaival és vezetők közötti erőfitogtatásával – várhatóan nem mozdul az év végéig és addig az olyan nagy kibocsátóktól sem várható jelentős lépés mint USA, Kína, Brazília, India és Oroszország. A számok magukért beszélnek.

Már az év fele eltelt, mégis eddig csupán csak 11 ország nyújtotta be frissített NDC-jét a 189 ország közül, akik ratifikálták a Megállapodást. Ez a 11 ország a globális kibocsátás csupán 2,9%-ért felel, ami nem alábecsülendő, de elenyésző.

A kép még szomorúbb ha csupán azt a 8 országot nézzük, akik növelték vállalásaikat a frissített NDC-jükben, hiszen ők a világ kibocsátásának 0,16%-ért felelnek. Ezekkel az erőfeszítésekkel még mindig a 3 °C-os globális átlaghőmérséklet emelkedéshez vezető pályán mozog az emberiség. A britek első ránézésre elszántan vetették bele magukat az elnökségbe. Célul tűzték ki, hogy az országok növeljék a vállalásokat, a tárgyalásokon lezárjanak minden maradék nyitott kérdést és a gazdaság szereplőit is a fenntarthatóság felé irányítsák. Ennek ellenére épp az elnökséget ellátó Egyesült Királyság sem mutat példát: annak ellenére, hogy a brit parlament klímasemlegességet fogadott 2050-re, várhatóan saját NDC-jük sem kerül benyújtásra ebben az évben.

A fentiek fényében ezért a halasztás kifejezetten jól jött. Egyfelől, így az országoknak több idejük van, hogy átgondolják és kidolgozzák az NDC-jüket, miközben a COVID-19 hatásaival küzdenek. Japán ugyan benyújtotta márciusban a vállalásait, azonban a korábbiakhoz képest változatlan céljait komoly nemzetközi kritikák érték. A japán kormány a kritikákra válaszolva megígérte, hogy a COP26 előtt egy ambiciózusabb NDC-t fog benyújtani, amelyre a halasztás kellő időt biztosíthat.

Másfelől az országoknak lehetőségük van, hogy a klímatevékenységeiket a gazdaság újraélesztésének kontextusában tervezzék meg. A világjárvány nem hogy nem jelenthet kibúvót az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, hanem lehetőségként kell rá tekinteni, hogy egyszerre oldjuk meg a gazdasági és a klímaválságot. A világ vezetői globálisan több milliárd dollárt mozgatnak meg, hogy újraindíthassák a gazdaságot, adott esetben akár hosszú évekre eladósítva ezzel az adott országot, így morális kötelezettségük, hogy egy tisztább, egészségesebb és fenntarthatóbb jövőbe fektessenek be.

A 2008-2009-es válság idején Dél-Korea gazdaságélénkítő csomagjának 69%-át zöld intézkedésekbe fektette be, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az OECD országok közül az elsők között emelkedett ki a krízisből. Gazdasági érdek, hogy megújuló energiába és egy reziliens, alkalmazkodóképes jövőbe fektessünk be. Ezt felismerve az Európai Unió Bizottsága a világ legambiciózusabb stimulus csomagját javasolta, amely nem csupán újraindítaná a gazdaságot, hanem a Párizsi Megállapodás céljainak elérése felé terelné az Uniót.

A tagállamok sajátos politikai érdekei ugyan több helyen nyomott hagytak a végső, elfogadott döntésben, mégis reményt ad, hogy a jövőben építhetünk azokra a kezdeti próbálkozásokra, amelyek igyekeznek összekötni a gazdaság újraindítását a tudatos, fenntartható, klímatevékenységekkel. Az elkövetkezendő időszakban megtett lépések nem csak a gazdaság újraépítését határozzák meg, hanem a civilizációnk fenntartható pályára állítását is és ezzel ambiciózus NDC-k készítésének és megvalósításának alapjait tehetik le a jövő évi COP26 előtt.

Az NDC-k benyújtásának 2020 első féléves állása

  • Összesen 11 ország nyújtotta be második NDC-jét, akik a globális kibocsátás 2,9%-áért felelnek:
    o Andorra, Chile, Jamaika, Japán, Marshall szigetek, Suriname, Norvégia, Moldova, Singapore, Ruanda, Új-Zéland
  • 8 ország nyújtott be új NDC célokat:
    o Andorra, Chile, Jamaika, Marshall szigetek, Moldova, Norvégia, Ruanda, Suriname,
  • 172 ország még nem frissítette a céljait

 A táblázat alapját a ClimateWatch NDC Tracker szolgáltatta. Az alábbi térképen pedig azokat az országokat látjuk, amelyek jelezték, hogy frissíteni fogják céljaikat (halvány kék), mindenképpen erősíteni fogják céljaikat (sötét kék) vagy pedig már benyújtották frissített vállalásaikat (narancs). A szürkével színezett országok nem nyilatkoztak arról, hogy mikor frissítenék a korábban benyújtott céljaikat. A ClimateWatch oldalán az egyes országok vállalásai lekérdezhetők, így például az EU adatai itt érhetők el.


Borítókép: Johnsonbanks

Nyitrai Emese Judit

Nyitrai Emese Judit

Nemzetközi klímapolitikai szakértő, korábban a UNFCCC alkalmazkodási ágáért felelős tárgyaló.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!