Az Európai Bizottság által február 6-án közzétett új ütemterv szerint az EU-nak 2040-ig 90%-kal kellene csökkentenie nettó üvegházgáz-kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Bár az ambiciózus cél követi az Éghajlatváltozással Foglalkozó Európai Tudományos Tanácsadó Testület (ESABCC) ajánlását, vagyis hogy az EU-nak 90-95%-kal kellene csökkentenie kibocsátásait 2040-ig hogy tartható legyen a 1,5 Celsius-fokos globális klímacél, a terv részletei jóval vegyesebb képet mutatnak.
A Bizottság három forgatókönyvet (legfeljebb 80%-os kibocsátáscsökkentés, 85-90%-os és 90-95%-os csökkentés 2040-re) vizsgált meg ajánlásának kidolgozásakor, melyek közül a legambiciózusabbat jelölte ki, viszont csak a tartomány alsó határát foglalta végül célba. Az erre vonatkozó hatástanulmány szerint a 90%-os cél elérésével csak a levegőszennyezés miatti idő előtti elhalálozások száma a 2015-ös évi 466 000-ről 2040-re évi 196 000-re csökkenne, és ez 1 700 milliárd euróról 670 milliárdra csökkentené az ehhez kötődő költségeket.
A javasolt célt az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamos energiatermelés gyors ütemű felskálázásával és a fosszilis tüzelőanyagok energetikai célú felhasználásának 80%-os csökkentésével érné el a 2021-es szinthez képest.
Ehhez a kőszenet teljesen kivezetné az energiatermelésből 2040-ig és a szén-dioxid-kivonó technológiával nem ellátott földgáz-felhasználást is jelentősen visszafogná. Az olaj továbbra is szerepet játszana a közlekedésben, a fennmaradó földgázfelhasználás pedig az ipar, az épületek és az energiaszektor között oszlana meg.
Bár a legutóbbi dubaji klímatárgyaláson az EU szorgalmazta a kőolaj és földgáz kivezetésére vonatkozó elköteleződést, konkrét céldátumok hiányában nem tud jó példával elöl járni.
Mivel a 2040-es cél nettó kibocsátásra vonatkozik, ezért abba nemcsak a tényleges kibocsátás-csökkentést számolják bele, hanem a kibocsátásokat ellensúlyozó, a szén-dioxidot befogó természetes és high-tech módszereket is. A Bizottság ezért ajánlásához csatolt egy, a szén-dioxid technológiai eltávolítására vonatkozó tervezetet is, amiben konkrét célszámokat is megfogalmazott.
Ez alapján a klímacélokban továbbra is túl nagy szerepet kapnak a még gyerekcipőben járó, drága és energiaéhes szén-dioxid-megkötő és -tároló technológiák.
A 2030-ra kitűzött cél nagyjából annyit jelent, mintha Svédország teljes éves kibocsátását be szeretnénk fogni, a 2050-re kitűzött cél pedig Olaszország vagy Franciaország éves kibocsátásának eltávolításával egyenértékű – ami nagy sok.
Ezeket a módszereket elsősorban olyan szektorokban kellene alkalmazni, amelyeket nagyon nehéz vagy lehetetlen dekarbonizálni (pl. acél- és cementgyártás), azonban ezek megfelelő ütemben való felskálázhatósága még mindig erősen kérdéses, ráadásul a fosszilis cégek trükközése is aggodalomra ad okot. A Climate Action Tracker (CAT) legfrissebb elemzése szerint ezek a technológiák csak fenntartják fosszilis tüzelőanyag-függőségünket, és egyáltalán nem lenne rájuk szükség az energiaszektorban.
Emellett a javaslat mezőgazdaságra vonatkozó része is felpuhult, válaszként az európai gazdák tüntetéseire, amelyek fals módon az EU környezetvédelmi politikáit célozzák, noha a problémák ennél jóval mélyebbek és szerteágazóbbak. A piaci dinamika, az elhibázott támogatások és a megfelelő szabályozás hiánya az, ami a gazdálkodókat kétségbeesett választás elé állítja a fenntarthatatlan ipari termelés és a csőd között.
A természet állapotát javító politikák valójában megóvnák a farmereket a súlyosbodó környezeti- és klímaválságtól, de ezek működéséhez szemléletváltásra és gyökeres reformokra van szükség.
A tervezet egy korábbi verziója szerint az állattenyésztés és a műtrágyahasználat a kibocsátáscsökkentés fő területei lennének, hozzátéve, hogy a metán- és dinitrogén-oxid-kibocsátás legalább 30%-os csökkentésének „lehetségesnek kell lennie” 2040-ig. A végleges változatban már csak egy általánosabb utalás van arra, hogy a 2040-es cél elérésében „a mezőgazdasági tevékenységek fontos szerepet játszanak.”
Szigorúbb klímapolitikákra van szükség, de Magyarország inkább kerékkötő
A 2030-as legalább 55%-os kibocsátás-csökkentést előíró cél és a 2050-es klímasemlegességi cél közötti 2040-es cél kidolgozását az európai klímaváltozási törvény írja elő. A Bizottság által javasolt ütemterv még jogilag nem kötelező érvényű, de ez képezi majd az alapját az erre vonatkozó jogalkotásnak, ami hosszas hónapokba telhet. De az már most látszik, hogy a célok eléréséhez magasabb fokozatra kell kapcsolni.
A jelenlegi előrejelzések szerint még az összes eddig elfogadott klímapolitika (Fit for 55) végrehajtása esetén is a blokk nettó kibocsátása 2030-ra 55% helyett csak 48%-kal, 2040-re csak 60%-kal, 2050-re pedig csak 64%-kal fog csökkenni az 1990-es bázisévhez képest. A tagállamoknak júniusban kell benyújtaniuk a frissített nemzeti energia- és klímatervüket, amelyekkel ezt a hiányt pótolhatják.
Magyarország tavaly szeptemberben benyújtott terve 40-ről 50%-ra emelte a 2030-ig szóló nemzeti kibocsátás-csökkentési célszámot, de továbbra is számos hiányosságtól szenved, és a felvázolt új pálya sem képes eljuttatni Magyarországot a törvényben már elfogadott, 2050-es klímasemlegességhez. Pedig ambiciózusabb hazai klímapolitikával javíthatnánk a gazdaságon, csökkenthetnénk az energetikai kitettségünket és az emberek jóllétét is növelhetnénk. Ezzel szemben
Magyarország azon kevesek közé tartozott, akik nyíltan gáncsolták az ambiciózus 2040-es klímacélt.
Pedig a 2040-re kitűzött új, 90%-os csökkentési célhoz szigorúbb klímapolitikára lenne szükség – mind uniós, mind nemzetállami szinten –, hogy a kibocsátások meredekebb csökkenését el lehessen érni. Ezt viszont várhatóan nehezíteni fogja a politikai jobbratolódás, ugyanis az EU számos tagállamában olyan kormányok vannak hatalmon, amelyek nem valószínű, hogy prioritásként kezelik a klímapolitikát.
A javaslat március végén, az EU Tanácsának következő ülésén kerül majd az éghajlati és környezeti miniszterek elé, amit júniusban újabb tárgyalások követnek. A tagállamok kormányait képviselő tanácsnak jóvá kell hagynia az új célt ahhoz, hogy az a következő fázisba léphessen – amit Magyarország megakadályozhat vétó jogánál fogva. Ráadásul a Tanács soros elnökségét július elején Magyarország veszi át, ami megnehezítheti a helyzetet. Eközben a blokk készül az európai parlamenti választásokra (június 6-9.) is, amelyet majd az Európai Bizottság új elnökének és biztosainak megválasztása követ.
Mindezek a folyamatok nagyban befolyásolhatják a tagállamok és az uniós vezetés hajlandóságát és gyorsaságát a javaslat törvénybe ültetését illetően.
Nemzetközi felelősségéhez mérten is magasabb klímacél várható el az EU-tól
A CAT legfrissebb elemzése szerint az EU továbbra sem járul hozzá méltányos mértékben – vagyis történelmi felelősségéhez és gazdasági erejéhez mérten – a globális klímavédelmi intézkedésekhez, ezért
- 2040-ig legalább 95%-os nettó csökkentést kellene kitűznie,
- emelnie kellene a 2030-as klímacélját és
- jelentősen növelnie kellene a szegényebb, klímaváltozással szemben sérülékeny országoknak nyújtott klímafinanszírozási támogatását.
A 2023 októberében a nemzetközi közösség felé benyújtott frissített klímavállalása (ún. Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulás – NDC) jó alkalom lett volna erre, de az EU elszalasztotta a lehetőséget, annak ellenére, hogy a COP26-onkötelezettséget vállalt a 2030-as cél növelésére, és a COP27-en belebegtette, hogy 55-ről 57%-ra emelné azt.
Végül, bár a 2030-as célszámon nem változtatott, a földterületi ágazatra vonatkozó célkitűzését megemelte az előző NDC-hez képest, és további konkrét lépéseket fogalmazott meg – amik fontosak a végrehajtás szempontjából, de nem növelte az EU hozzájárulását a globális klímacélokhoz.
Így a CAT rangsorolásában az EU klímavállalása a "majdnem elegendő" szintről az "elégtelen" kategóriába csúszott vissza a 2023 júniusi értékeléshez képest.
A CAT rangsorolása az országok konkrét klímapolitikáit és cselekvési terveit, az NDC-ben rögzített célkitűzéseit, azok méltányosságát (melynek értelmében a fejlett, gazdagabb országoknak hamarabb és nagyobb mértékben kell kibocsátásaikat csökkenteniük), valamint a nemzetközi klímafinanszírozáshoz való hozzájárulását veszi figyelembe. (Ezt az értékelést az is befolyásolta, hogy a CAT frissített módszerrel és az IPCC legutóbbi átfogó jelentésének fogatókönyveivel végezte azt.)
A frissített eredmények is alátámasztják, hogy az EU-nak gyorsabban kellene csökkentenie a kibocsátásait, hogy a 1,5°C-os célkitűzés tartható legyen.
Ezért a CAT szakértői legalább 62%-os kibocsátás-csökkentést javasolnak 2030-ig és legalább 73%-os csökkentést 2035-ig (abszolút értékben, tehát az erdők és mezők szén-dioxid-elnyelésének beleszámolása nélkül), emellé pedig jelentős nemzetközi finanszírozás előteremtését sürgetik, így biztosítva az EU méltányos hozzájárulását a 1,5°C-os globális klímacélhoz.
Az országok megígérték a dubaji klímacsúcson, hogy klímavállalásaikat legkésőbb 2025 elejéig frissítik, és ezekben várhatóan már 2035-re is megfogalmaznak célokat, így konkretizálva az ütemterveket a hosszútávú célok felé. A Bizottság javaslatában viszont nincs szó 2035-ös célról (vagy a 2030-as cél emeléséről), tehát továbbra is kérdéses, hogy ezt hogyan határoznák meg az új 2040-es cél fényében.
Továbbra is a tagállamokon múlik a végrehajtás
Az EU vezető szerepet játszhatna a globális klímacélok elérésében, ha még 2024-ben, az év végi klímatárgyalások előtt frissített 2030-as és 2035-ös célokat nyújtana be, amelyek a gazdasági szektorok gyors dekarbonizálását szorgalmazzák és a kibocsátás-csökkentés elodázása helyett csak minimális mértékben terveznek szén-dioxid-kivonó technológiákkal.
A CAT javaslata szerint a klímavédelmi intézkedések javítása érdekében az EU-nak
- egy ambiciózus 2040-es célkitűzésben kellene megállapodnia, amely az 1990-es szinthez képest legalább 95%-kalcsökkenti a nettó kibocsátásokat, és megadja a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésének határidejét;
- Le kellene állnia az újabb fosszilis gázinfrastruktúrába történő beruházásokkal, és a megújuló energia átállásrakellene összpontosítania;
- Jelentősen növelnie kellene a nemzetközi klímafinanszírozáshoz való hozzájárulását, többek között az új szén-dioxid-kibocsátási határkiigazítási mechanizmusból származó bevételek visszaforgatásával;
- Aktualizálnia kellene a klímasemlegességi stratégiáját, különösen mivel a Bizottság elégtelennek értékelte a tagállamok előrehaladását ezen a téren.
Sok múlik tehát a nemzetállamokon is, melyeknek júniusig kell benyújtaniuk aktualizált nemzeti energia- és klímatervüket. Számos államnak, köztük Magyarországnak is, jóval ambiciózusabb terveket kellene kidolgoznia, ahelyett, hogy kitolja a valódi kibocsátás-csökkentési erőfeszítést későbbre, az elkövetkező generációkra. Miközben a nem-cselekvés költsége a klímaváltozás fokozódásával egyre nő, ideje volna belátni, hogy nem érdemes a már javában zajló átállással szembe menni, amikor akár élen járók is lehetnénk abban és sok téren profitálhatnánk belőle.
