Jó irányba is billentheti a társadalom a klímamérleg nyelvét, és recept is van hozzá

Amikor átbillenési pontokról van szó az éghajlatkutatásban, a legrosszabb forgatókönyvek kerülnek elő: a tengeri áramlások megváltozása, a sarkvidéki jég és a permafroszt felolvadása, az Amazonas szavannává változása – mind olyan folyamatok, amelyek ha kikerülnek a kezünkből, katasztrofális és emberi léptékben mérve visszafordíthatatlan változásokat indítanak el. Azonban egy, a Cambridge-i Egyetemen publikált átfogó kutatás szerint a társadalomban is előidézhetünk olyan pozitív fordulópontokat, amelyekkel a fenntarthatóság felé vezető rendszerszintű társadalmi-gazdasági-technológiai változások felgyorsíthatók. A környezeti-éghajlati válság összetettsége miatt nincsen egy bűvös megoldási módszer, de több esettanulmány (a kőszén alkonya és az energiaszektor dekarbonizálásának sebessége az Egyesült Királyságban; a globális átlagot húszszorosan meghaladó elektromos autóeladások Norvégiában stb.) bizonyítja, hogy van recept a pozitív társadalmi átbillenési pontok elősegítésére. A kedvező feltételek megteremtése és megerősítése (pl. a teljesítmény, megfizethetőség és hozzáférhetőség javítása, a tájékoztatás, a társadalmi kapcsolatok megerősítése, kritikus tömeg kialakulása) adja a munka oroszlánrészét, amit egy végső lökéssel (pl. szakpolitikai beavatkozások, célzott beruházások, innovációk) öngerjeszthetővé is tehetünk, amikor már az ellenérdekelt lobbi sem képes megállítani a környezeti szempontból pozitív változásokat.
Jó irányba is billentheti a társadalom a klímamérleg nyelvét, és recept is van hozzá

A klímaválság kezelésére ma már minden eszközünk rendelkezésre áll – vannak bevált, felskálázható módszereink és egyre olcsóbb technológiáink, ráadásul a világnak pénze is lenne finanszírozni az energetikai átmenetet. Mégis, a globális kibocsátások csökkentése borzasztó lassan halad, mert a szükséges társadalmi változások – és az azokat segítő politikai-gazdasági döntések – nem elég gyorsak és nem elég kiterjedtek. Ehhez hozzájárul, hogy a probléma összetettsége sokszor bénítóan hat a társadalom szereplőire, és klímatehetetlenséghez vezet.

Egy átfogó, szektorokon átívelő tanulmány szerint ez azonban feloldható, ha a pozitív társadalmi fordulópontokra (másnéven átbillenési pontokra) összpontosítunk. Ugyanis az éghajlati rendszer veszélyes fordulópontjaihoz hasonlóan,

a társadalmi-gazdasági rendszerekben is azonosíthatók fordulópontok, vagyis amikor egy akár egészen kicsi beavatkozás öngerjesztő visszacsatolást vált ki, ami aztán felgyorsítja a rendszerszintű változást.

A tanulmány szerint már egészen kis csoportok és apró beavatkozások is óriási változást idézhetnek elő a komplex társadalmi-gazdasági-technológiai rendszerekben, ezzel jelentősen felgyorsítva az átalakulást a fenntarthatóbb berendezkedés felé.

Bár a történelemben számos társadalmi és technológiai innováció vezetett forradalmi változásokhoz (pl. a neolitikus és ipari forradalmak), azonban azt nem tudjuk, hogy az akkori újítók tudatosan akarták-e az egész rendszert átalakítani.

A fenntartható társadalmi-gazdasági berendezkedés kiépítése viszont bizonyosan tudatos átalakulást igényel, amit a pozitív társadalmi fordulópontokon keresztül felgyorsíthatunk.

A kérdés tehát az, hogy miként tudjuk azonosítani ezeket a fordulópontokat a különböző szektorokban, milyen messze vannak ezek, hogyan hozhatjuk őket közelebb, mely szereplők tudnák ezt elősegíteni, és milyen korai figyelmeztető jelekre kell figyelnünk. Szerencsére már számos ilyen fordulópontot megtapasztalhattunk az elmúlt években, amikből érdemes tanulni.

A norvég elektromos autók diadalától a brit kőszén alkonyáig

Ugyan az elektromos autózás jelenlegi formájában és jelen közlekedési szokásaink fenntartása mellett még nem hatékony megoldás a közlekedés óriási kibocsátásának mérséklésére, az e-autók diadalútja Norvégiában egy kitűnő példa a fordulópontok mechanizmusára, amit más iparágakban is alkalmazni lehetne. Míg globális átlagban az új autók 9%-aelektromos, addig Norvégiában ma már ez az arány 65% (22% pedig plug-in hibrid). Ez arra utal, hogy az országban az elektromos autók eladása már túl van egy fordulóponton, ami elsősorban annak köszönhető, hogy

már korán adókedvezményekkel és támogatásokkal tették vonzóbbá az elektromos változatot.

Óriási lökést jelentett, hogy így az e-modellek fokozatosan olcsóbbá váltak, mint a belsőégésű motorral felszereltek, ráadásul ezzel párhuzamosan a minőségük is egyre javult. Mindeközben a töltő-infrastruktúra is egyre inkább kiépült, mindezek pedig ahhoz vezettek, hogy az elektromos változatok egyre vonzóbbá váltak a nagyközönség számára.

A korai elterjedéshez az aktivizmus is nagyban hozzájárulhatott. A népszerű norvég pop zenei együttes, az A-ha, 1989-ben egy elektromos Fiat Pandat vásárolt, majd sikeresen kampányoltak a regisztrációs adó elengedéséért. Ezt követően aktivista társaikkal együtt rendszeresen megtagadták az útdíj fizetését Oslóban, míg végül a hatóságok engedtek a nyomásnak. Majd a mentességeket minden elektromos autóra kiterjesztették, és ahogy egyre több modell vált elérhetővé, az eladások is felpörögtek.

Így ma az elektromos járművek részesedése az autóeladásokból 10-szer magasabb Norvégiában, mint az európai átlag, és körülbelül 20-szor magasabb a globális átlagnál.

Az e-modellek részesedése az új autóeladásokból 2021-ben (Forrás: Statista)

Ha mindezen folyamatokra egy dinamikus, összetett rendszerként tekintünk, akkor megállapítható, hogy politikai ösztönzők nélkül az elektromos járművek kezdeti terjedése megrekedhetett volna Norvégiában, azonban amint átbillent a rendszer, a terjeszkedés már visszafordíthatatlan, mivel további faktorok is erősítik azt.

A globális terjeszkedést az egyre olcsóbb akkumulátorok – költségük 2010 óta 89%-kal csökkent –, a bővülő hatótáv és egyéb technológiai fejlesztések ösztönözték az elmúlt években. Ezek a tényezők az Egyesült Királyságban is az elektromos autók gyors felfutásához vezettek, ami – öngerjesztő visszacsatolásként – egyre több autógyártó céget késztetett arra az országban, hogy ilyen irányú termékfejlesztésbe fektessenek, a politikusokra pedig egyre nagyobb nyomás hárult a belsőégésű motoros járművek kivonását célzó politikák bevezetésére. Mindezt tovább erősítette a Volkswagen-t érintő „dízelgate” miatti felháborodás és a légszennyezéssel kapcsolatos aggodalmak.

Tehát az új innováció lendülete és az elavult technológia uralkodó helyzetének destabilizálása együttesen vezettek fordulóponthoz 2015-17 körül az Egyesült Királyságban.

A jól irányzott állami beruházások, támogatások és politikák fontos szerepet játszanak az energiatermelés dekarbonizálásában is. Erre jó példa a hagyományos kőszén kivezetése a brit energiatermelésből: egy évtized alatt 40%-ról 1,8%-ra zuhant a kőszén részesedése a villamosenergiamixben. (Bár az orosz-ukrán háború okozta energiaválság miatt a teljes kivezetés még várat magára.)

Ennek felgyorsításában, vagyis a folyamat átbillentésében, kulcsszerepe volt a megújuló energia telepítésére adott állami támogatásoknak és az energiatermelésre kivetett karbonadónak. Az offshore szélturbinák hatékonyságának növelése, a költségek csökkenése és a kőszén egyre rosszabb megítélése mind erősítették ezt a folyamatot.

Ennek köszönhetően az Egyesült Királyság 2008 és 2017 között az energiaszektor leggyorsabb dekarbonizációját hajtotta végre. 8-szor gyorsabb ütemben zuhant a villamosáram egységnyi karbonlábnyoma, mint a világátlag.

A villamosáram egységnyi karbonlábnyoma az Egyesült Királyságban csökkent a leggyorsabban 2008 és 2017 között a kőszén kivezetésének köszönhetően. (Forrás: Drax, 2018)

A magánberuházások is nagyban hozzájárulhatnak a pozitív fordulópontok eléréséhez, például a napenergiába irányuló nagyberuházások lehetővé tették a termelés gyors ütemű felskálázását, és a költségek 90%-os csökkenését mindössze egy évtized alatt.

Amellett, hogy egyre megfizethetőbbek, a tetőre szerelt fotovoltaikus panelek terjedésénél jól megfigyelhető a „ragályosság” jelensége is: azokban a városrészekben, ahol valaki telepített napelemet/napkollektort a tetőre, a szomszédságában egyre többen kezdték követni példáját.

Hogyan idézhetjük elő ezeket a fordulópontokat?  – Íme a recept

Bár nincs egy bűvös módszer a klímaválság kezelésére, a társadalmi fordulópontok előidézésével a pozitív változások felgyorsíthatók. A tanulmány erre egy vázlatos recepttel is szolgál, három fázisba csoportosítva a teendőket:

A társadalmi fordulópontokhoz vezető vázlatos recept (Forrás: Lenton et al., 2022; fordítás: a szerző)

Ahogy a fenti ábra mutatja, ahhoz, hogy a rendszert (labdát) át tudjuk billenteni egy másik állapotba (másik helyre), a rendszernek meg kell érnie a változásra (erőfeszítés kell a labda felgurításához a lejtőn), vagyis először meg kell teremteni a változás feltételeit.

Ezt többféle módon lehet ösztönözni:

Második lépésben meg kell találni azokat a visszacsatolásokat, amelyek tovább erősítik a változáshoz szükséges folyamatokat és tovább érlelik a rendszert. Ebben kulcsszerepet játszik a koordináció, a közösségi hálózatok, a kritikus tömeg kialakulása és a cselekvés általi tanulás.

A harmadik lépésben egy utolsó lökéssel elindul a változás, ami öngerjesztő módon halad tovább, és sok esetben már nem fordítható vissza. Ilyen tevékenységek közé tartoznak:

Ám bármennyire is vonzónak tűnhet az utolsó lépésre fókuszálni, csak ezek a beavatkozások nem elegek a fordulópont előidézéséhez.

Valójában a fordulóponthoz vezető út, vagyis a kedvező feltételek megteremtése és azok megerősítése, teszi ki az erőfeszítések oroszlánrészét.

Mindenkinek megvan a maga szerepe

Tehát nincs egyetlen helyes út, helyette ezernyi egymást kiegészítő-felerősítő megoldás van, amelyek előremozdításában a társadalom minden szektora és csoportja szerepet játszik az államigazgatástól és a magáncégektől kezdve a szakmai, civil és vallási szervezeteken/szerveződéseken át egészen a médiáig. A különböző szereplők csoportosulásai is óriási erővel bírnak, ahogy azt a holland orvosok és mérnökök összefogása bizonyítja a szennyvízkezelés modernizálására a századfordulón.

A pozitív visszacsatolások erősítése mellet a status quo-t fenntartani igyekvő negatív visszacsatolások gyengítése is kulcsszerepet játszhat. Így például fontos lenne a fosszilis tüzelőanyagokba ömlő támogatások (pl. az energiaválság miatti „földgáz-aranyláz”) átcsatornázása a megújuló iparba, valamint a közösségek és a helyi önkormányzatok segítése, hogy az átalakulás ne fenyegető, hanem nyereséges legyen számukra. Doyne Farmer, egy vonatkozó friss tanulmányszerzője szerint,

tipikusan a megújuló energia felfuttatása egy olyan terep, ahol a döntéshozók, ha csak néhány útakadályt eltávolítanának, a kibocsátások már akár 75%-át beszüntethetnénk kevesebb mint 20 év alatt.

Amikor a rendszer átbillen, akkor az öngerjesztő folyamat miatt gyakran gyorsuló módon alakul át a rendszer, aminek lesznek nyertesei és vesztesei. Ezért létfontosságú annak mérlegelése is, hogy ez súlyosbítja vagy enyhíti-e a jelenlegi társadalmi egyenlőtlenségeket, és milyen szociális védőhálókra lesz szükség az méltányos átállás biztosításához (pl. a fosszilis energiaiparban dolgozók átképzése, korai nyugdíjazás).

Fontos megjegyezni azonban, hogy nincsen garancia arra, hogy minden társadalmi rendszerben léteznek pozitív fordulópontok, ezért további kutatásra van szükség, hogy azonosíthatók legyenek azok a folyamatok, ahol ez lehetséges, és ahol érdemes nagyobb erőfeszítéseket tenni. Az sem mindig biztos, hogy a változás a kívánatos irányba mozdul el, ezért fontos a korai figyelmeztető jelek nyomon követése.

Bár a társadalmi fordulópontok pontos érkezését – akárcsak az éghajlati fordulópontoként – nehéz megmondani, bizonyos korai jelek itt is felismerhetők.

Ha például azt látjuk, hogy a közösségi médiában mind nagyságrendben, mind időtartamban megnő a figyelem egy adott megoldás iránt (pl. reklámok formájában) – vagyis egyre többször egyre nagyobb figyelem irányul rá és az egyre lassabban cseng le –, az azt jelezheti, hogy közeledik az a pont, ahol egy kis lökés nagy változást idézhet elő.

Épp a kérdés komplexitása miatt azonban nagyon nehéz pontos becslést adni egy-egy társadalmi fordulópont közeledtéről – de ez azt is jelenti, hogy sok esetben anélkül, hogy észrevennénk, már a sarkon van.

Borítókép: klímasztrájk 2019 (a szerző)

Lehoczky Annamária

Lehoczky Annamária

Éghajlatkutató, szabadúszó környezeti szakújságíró és a Másfél fok állandó szerzője. Doktori (PhD) fokozatát az éghajlatváltozás kutatásában szerezte.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!