Amikor egy környezeti-éghajlati fenyegetés sikeres globális összefogást eredményezett. A Montreali Jegyzőkönyv tanulságai

Annak ellenére, hogy minden szakértő kiemeli a minél széleskörűbb nemzetközi összefogás fontosságát az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, még mindig sokan úgy vélekednek, hogy ilyesmi nem lehetséges. Hogy az emberiség nem alkalmas globális összefogással megoldani egy globális problémát. Holott ez nem igaz, mert volt már rá példa. Ismerkedjünk meg az ózon nevű molekulával akinek sikerült társaival együtt elérni, hogy a Montreali Jegyzőkönyv keretében nemzetközi összefogás jöjjön létre, megállítva egy környezeti katasztrófát.
Amikor egy környezeti-éghajlati fenyegetés sikeres globális összefogást eredményezett. A Montreali Jegyzőkönyv tanulságai

Mi az az ózon?

Az ózon molekulának két típusát különböztetjük meg, attól függően, hogy hol található a légkörben. A troposzférikus ózon a troposzférában található, ami a légkör legalsó rétege, ahol a légkör tömegének 80%-a található. A káros hatású troposzférikus ózon üvegházhatású gázként viselkedik és az úgynevezett Los Angeles-I típusú szmog (füstköd) kialakulását okozza melyről itt olvashattok bővebben.

A másik típus, mely cikkünk fő témája, a jótékony hatású sztratoszférikus ózon, ami a légkör troposzféra feletti sztratoszféra nevű rétegében található. Az itt található nagy mennyiségű ózon elnyeli a Napból érkező UV-sugarak legkárosabb részét, emiatt hívjuk ezt a réteget ózon-rétegnek vagy ózon-pajzsnak.

Az ózonréteg (NASA oktatóábrája alapján)

Az ózonlyuk kialakulása és veszélyei

Az ózonlyuk, mely az ózonréteg bizonyos területeken történő jelentős elvékonyodása, az éghajlatváltozáshoz hasonlóan az emberi tevékenység következménye. Az ózonréteg elvékonyodását a halogénezett és fluorozott szénhidrogének sztratoszférában kifejtett hatása okozta, melyekből az 1970-es évekre már több millió tonna került a légkörbe évente. Az említett szénhidrogének, melyeket gyakran csak CFC gázokként emlegetnek, nagyon népszerűek voltak például az egyre inkább elterjedő hűtőgépek gyártásánál, vagy hajtógázként alkalmazva a szórófejes palackoknál. Népszerűségük egyik oka az volt, hogy a korábban használt anyagokhoz képest nem voltak gyúlékonyak, tehát sokkal kevésbé tűntek veszélyesnek, viszont a környezeti hatásuk ekkor még ismeretlen volt. 1974-ben a Kaliforniai Egyetemen dolgozó kémikusok, Mario J. Molina és F. S. Rowland vezették le a sztratoszférába feljutó halogénezett és fluorozott szénhidrogének hatását. Leírták, hogy az UV sugárzás hatására a halogénezett és fluorozott szénhidrogének jelenlétében intenzív ózon bontó kémiai folyamatok játszódnak le, egyes területeken (például a Déli-sarkvidéken) intenzívebben mint máshol az adott régióra jellemző meteorológiai adottságoktól függően. Az éghajlatváltozás tényének elterjedéséhez hasonlóan itt is hosszú időt (az ózon esetében egy évtizedet) kellett várni mire globálisan bizonyítottá és elfogadottá vált, hogy a halogénezett és fluorozott szénhidrogének nem kerülhetnek tovább a légkörbe. Ennek oka, hogy az ózonréteg védőhatása nélkül a Napból érkező teljes UV sugárzás eljutna a földfelszínre melynek rendkívül káros hatása van az élővilágra és az emberre.

Globális összefogás az ózonréteg megmentésére: a Montreali Jegyzőkönyv

Az ózonréteg aggasztó állapota miatt elindult, éveken át tartó kormányközi tárgyalások eredményeként 1987-ben Montrealban írták alá az ózonréteg állapotának védelmét és helyreállítását szorgalmazó nemzetközi megállapodást. A kevésbé közismert, 1985-ben Bécsben aláírt korábbi egyezményhez képest, melyben a résztvevő feleknek nem voltak valódi vállalásaik, a montreáli megállapodásban végre kimondták, hogy fokozatosan elkezdik csökkenteni az ózonréteg elvékonyodását okozó káros anyagok előállítását és felhasználását.


A Montreali Jegyzőkönyv mint sikersztori és annak árnyoldalai

A Montreali Jegyzőkönyv jó példa arra, hogy igenis képes az emberiség globális összefogásra egy felismert környezeti veszély hatására. Az ózonréteg megmentése érdekében létrejött együttműködés keretében az iparban használt technológiák megváltoztatására, és az ehhez szükséges kutatások és fejlesztések finanszírozására volt szükség. Az éghajlatváltozás megfékezéséhez is erre lenne szükség, fontos azonban kihangsúlyozni, hogy ebben az esetben már nem elegendő a technológiai fejlesztés vagy egyezmények aláírása, az éghajlatváltozás olyan összetett probléma, hogy ennek megoldásához teljes globális szemlélet- és életmódváltásra van szükség. Különösen annak fényében, hogy már legalább három évtizede, az IPCC 1988-as létrejötte óta valójában elodázzuk a komoly kibocsátás-csökkentést. Cserébe most drasztikus lépéseket kellene tennünk, ahogy a legutolsó, ún. másfél fokos jelentés erre rá is mutatott, amiről itt írtunk.

Az emberi hatásra elvékonyodott ózonréteg megmentésének folyamata, bár valóban sikeresnek mondható, sajnos nem jelentette a kihívások végét az emberiség számára, ugyanis ezzel egy időben kezdték el felfedezni az ember által okozott éghajlatváltozást. Az éghajlatváltozás felismerésének folyamatában lejátszódtak ugyanazok a lépcsőfokok, mint az ózonréteg elvékonyodásának felfedezésétől a folyamat visszaszorításához szükséges lépések meghatározásáig. A kutatók egy korai szakaszban megfigyelték és leírták az éghajlatváltozás problémáját, amit az ember által mesterségesen kibocsátott anyagok okoztak, de csakúgy mint az ózonlyuk felfedezése esetében, a közvéleménynek nem bizonyultak elegendőnek a tudományos bizonyítékok, hosszú évtizedek teltek el az első megelőző intézkedések előtt. Ennek hatására nehezen megfordítható, vagy egyes esetekben visszafordíthatatlan károk jelentkeztek az élővilágban és az éghajlati-rendszerben. Mindeközben az ózonréteg megmentéséért új, a halogénezett szénhidrogéneket helyettesítő anyagokat találtak fel és vontak be a használatba melyek környezeti hatásai az elődeikhez hasonlóan nem lettek megfelelően felmérve és hozzájárultak az emberiség következő kihívásához, az éghajlatváltozás erősödéséhez.

Az 1990-es évek közepén megállt az ózonréteg vékonyodása, a helyzet stabilizálódott. A montreali jegyzőkönyv előírásait alapul vevő modellszámítások szerint az ózonréteg 2075 körül érheti el újra az 1980 előtti állapotát. A négy földgömbön az adott években az Antarktisz fölötti, októberi átlagos helyzet látható. Az 1971-es és a 2006-os ábra a NASA Nimbus–4 műholdjának ibolyántúli műszere mérései, illetve az Aura műhold ózonmérő műszere adatai alapján készült. A jövőt ábrázoló két kép a NASA modellszámításai eredményét mutatja. A görbén a fehér pontok az Antarktisz fölötti októberi átlagot mutatják az egyes években, a piros vonal a fehér pontokra illesztett, simított görbe. A függőleges tengely beosztása Dobson-egységekben. (Kép: NASA GSFC; Eric R. Nash, NASA/GSFC SSAI és Paul A. Newman, NASA/GSFC, Ozone Hole Watch) Forrás: http://www.urvilag.hu/kornyezetunk_vedelme/20171007_ozonlyuk_helyzetkep

Röviden elmondható, hogy amilyen katasztrofális és fenyegető volt az ózonlyuk, akkora lökést adott a nemzetközi klímapolitikának is. Más kérdés, hogy ebből mit tudtunk megvalósítani. A New York Times monumentális cikkben tárta fel a hetvenes-nyolcvanas évek nemzetközi klímapolitikájának útját, és hogy ez hogyan állt összefüggésben az ózonlyuk ügyével. Magyar nyelvű kivonatot és összefoglalót pedig itt tudtok róla olvasni.

Mit hoz a jövő?

A Montreali Jegyzőkönyv és a többek között ennek hatására létrejött éghajlatváltozásra vonatkozó egyezmények, mint például a Párizsi Megállapodás a fentebb részletezett nehézségek ellenére rendkívül jó eredmények és megmutatják, hogy ha nehézségek árán is de egyre magasabb szintű összefogásra vagyunk képesek, mint emberiség. Való igaz, hogy a történelem során még nem találkoztunk olyan globális egyetértéssel, mint amire most szükség volna, viszont az éghajlatváltozáshoz hasonló környezeti válsággal sem volt még dolgunk azelőtt. Fontos megemlíteni, hogy döntéshozóink megválasztása és támogatása mellett a mindennapokban sokat tudunk tenni a környezetünk állapotának javításáért melyekhez mi is adunk tippeket.

Kapcsolódó cikkTippek. Hogyan csökkentheted a szénlábnyomod? – Átgondolt bevásárlókosár, kevesebb kidobott ételA világon megtermelt élelmiszer harmadát elpazaroljuk az ENSZ Élelmezésügyi Világszervezetének (FAO) adatai szerint. Lássuk, mit jelent ez az óriási pazarlás az éghajlatra nézve, és mit tehetünk mi.

Kapcsolódó cikkTippek. Étkezz okosan! Egy elérhető klímabarát étrendMár szinte misztikus erővel hálózza be életünket és határoz meg minket az, hogy mit és hogyan eszünk. Hogy az étkezés valóban csak ízlés dolga volna, és mindenki egyék azt, amit jónak lát? Sajnos az élelmiszereink előállításának környezeti- és éghajlati hatásai miatt erre nem mondhatjuk azt, hogy igen.

Kapcsolódó cikkTippek – Hogyan csökkentheted a szénlábnyomod?Kevesebb vásárlás, több szabadidő barátaiddal. Közhely? Lehet, mégse csináljuk. Pedig átgondolt vásárlással (vagy épp nem-vásárlással) csökkenthető a környezetre rótt terhelésünk, spórolunk és több időnk jut értékes tevékenységekre és kapcsolataink ápolására.

Kapcsolódó cikkNincs egy rongyom se – a ruhaipar pusztító hatása a környezetre és az éghajlatra'"Ennyiért ezt nem fogom itt hagyni!" - Ismerős mondat a leárazások idejéről? Mi történik, ha azt mondjuk, hogy az olaj- és gázipar után a divatipar (fast fashion) a második legszennyezőbb a világon? Akkor is szükség lesz arra a rengeteg fölösleges ruhára? Olvasd el, hogy megkapd a sejtett választ

 

Felhasznált források:
http://www.gwpmo.hu/publikaciok/farago-tibor-az-ozonreteg-megmentese-egy-globalis-kornyezeti-atterheles-evforduloi-es-tanulsagai/
http://www.matud.iif.hu/2017/09/12.htm
http://legkoroptika.hu/alegkorfelepitese
https://www.ucsusa.org/global-warming/science-and-impacts/science/ozone-hole-and-gw-faq.html#bf-toc-0

Szabó Amanda Imola

Szabó Amanda Imola

Meteorológus-éghajlatkutató, a környezettudományok doktora (PhD) és a Másfél fok egyik állandó szerzője.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!