A fák nagyon fontos szerepet játszottak a Föld éghajlatának szabályozásában az elmúlt néhány százmillió évben. Amellett, hogy számunkra életfontosságú oxigént termelnek, a fotoszintézis során szén-dioxidot (CO2) vonnak ki a légkörből. Ültetésük, mint megoldás, ezért is tűnhet logikusnak. Továbbá azért, mert az egyik legfőbb probléma – gazdasági tevékenységeink mértéktelen üvegházhatású-gázkibocsátásán túl – az esőerdők, és úgy általában az erdők pusztítása, tarvágása, aminek eredményeképp addigi szén-dioxid elnyelő területekből CO2 kibocsátó területeket hozunk létre. A szakirodalom ezt szépítő kifejezéssel a „földhasználat változás” (Land Use Change) kategóriába sorolja. Az ész nélküli faültetés azonban önmagában nem elegendő megoldás a globális éghajlati válság problémájára, ugyanis az elültetett facsemeték, amelyek sokszor teljesen más típusú fák az őshonos (eső)erdők fáihoz képest, nem tudják pótolni a jó pár évtizedet, adott esetben évszázadot megélt fák szerepét és az azok által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatásokat.
De mi is ez a szerep?
A bioszféra fontos része a természetes üvegházgáz-forgalomnak, és az erdőknek jelentős szerepe van a vízkörforgalomban is. Az erdők területének csökkentése károsítja az élővilág sokszínűségét, a biodiverzitást, számtalan fajt taszítva a kihalás szélére. Maradva az üvegházhatású gázok koncentrációjának változásánál, az erdők pusztításával amellett, hogy csökken a szén-dioxid természetes megkötésének mértéke, az erdőket gyakran tűzzel irtják ki, aminek következtében jelentős mennyiségű szén-dioxid kerül a légkörbe, tovább fokozva az üvegházhatást. Erre tipikus példa a borneói vagy más esőerdők tarvágása, a helyük tűzzel való „megtisztítása”, hogy aztán a területet olajpálmával ültessék be, de erre még később visszatérünk.
Az éghajlatváltozás enyhítésére a növényzet CO2 megkötő tulajdonsága miatt fontos lépés a faültetés és általában a minél zöldebb területekre való törekvés. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a növények légzése igen összetett folyamat, jóval többet takar, mint a CO2 elnyelését. Az adott növény jellemzőitől és élőhelyétől függően játszik szerepet az éghajlati rendszer működésében. Van olyan eset, ahol egyensúlyban van az elnyelés és a kibocsátás, és olyan is, ahol több CO2-ot bocsát ki, mint amennyit elnyel. A közhiedelemmel ellentétben a trópusi esőerdők ép (!) ökoszisztémája átlagban ugyanannyi szén-dioxidot bocsát ki, mint amit elnyel, tehát a nettó szén-egyenlegük nulla. Míg a mérsékelt öv és magasabb szélességek boreális erdőségeinek ökoszisztémái (ha épek!) általában több szén-dioxidot nyelnek el, mint amit kibocsátanak, tehát azok általában nettó szén-dioxid elnyelők. A mélyforgatással művelt szántóföldek azonban gyakran nettó szén-dioxid kibocsátók, ugyanis a termesztett növényt minden évben betakarítják („kivágják”) és a talaj forgatásával az ott elraktározódott szén felszabadul.
Látszik tehát, hogy a bioszféra nettó kibocsátó és nettó felvevő is lehet.
A fák kinyerik a számukra szükséges mennyiségű CO2-t a légkörből majd a fotoszintézis során tápanyaggá alakítják és növekedésük során saját testükben biomassza formájában, valamint a talajban raktározzák el – jó esetben hosszú időre. Az erdők bolygatásával és az erdőirtásokkal jelentősen megzavarjuk a bioszféra természetes üvegházgáz-forgalmát, amivel befolyásoljuk az éghajlatot.
Mennyi fát kellene ültetni?
Az erdők, mint fontos CO2 elnyelők, valamint az egyre népszerűbb faültetési mozgalmak miatt tanulmányok születtek arról, hogy hány fa elültetésére lenne szükség ahhoz, hogy enyhíteni lehessen az éghajlatváltozás hatását. Ilyen tanulmányt készített például Dr. Thomas Crowther ökológus, aki csapatával azt állapította meg, hogy ha minden lehetséges területre fát ültetnének az emberek, akkor körülbelül 1 billió fának lenne hely, melyek 10 évnyi antropogén (emberi tevékenységből fakadó) kibocsátásnak megfelelő szén-dioxidot kötnének meg. Nyilvánvaló, hogy a fent leírtak alapján azonban nem mindegy, milyen típusú fáról van szó, hol ültetjük azt el. Dr. Thomas Crowther is hangsúlyozza továbbá, hogy a a klímaválság elleni harcban elengedhetetlen a nettó nulla üvegházhatású gáz kibocsátás elérése. A faültetésről szóló számítások ugyanis csak az eddigi kibocsátást kompenzálnák részben, és erre a hatásra is évtizedeket kellene várni. is Egy másik példa, hogy ha egy európányi területet ültetnénk be erdővel, a légköri CO2 többlet fele nyelődne csak el, viszont erre is úgy száz évet kéne várni és mindössze 0,25 °C-kal csökkenne a globális átlaghőmérséklet.
A példák ellenére, melyek nem reális elképzelések jelenleg, a faültetés továbbra is fontos része az egyensúly lehető legeredményesebb helyreállításának. A természetközeli gondolkodásmód és értékek terjesztéséhez a faültetés egy nagyon jó eszköz a fiatal generáció számára, így egyre több területen motiválják ilyesmire például a gyerekeket. A Fülöp-szigeteken például a sikeres érettségi feltétele kellő számú facsemete elültetése, de Gyomaendrődön is az eldobható tárgyak helyett facsemetét kapnak az óvodás gyerekek. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az új fák ültetésén túl a természetes növényzet megőrzése kiemelten fontos (sőt prioritást kell, hogy élvezzen), ugyanis az ép és egészséges ökoszisztémáknak a CO2 megkötés mellett számtalan fontos szerepe van az éghajlati rendszer működésében. (https://masfelfok.hu/2019/09/02/amazonas-erdotuz-klimavaltozas-hamis-fustos-hirek/).
Mit tehetünk?
Az erdőirtással és általában a környezetkárosítással kapcsolatban fontos még belátni, hogy az milyen szorosan összekapcsolódik a korrupcióval, valamint nagy cégek gazdasági érdekeivel, ezért sajnos nem várható, hogy a közeljövőben megszűnik a probléma. A mezőgazdasági és ipari célokra használt területek megszerzése akár a természetes növényzet kiirtása által sajnos jelentős gazdasági érdek.
A mindennapokban a legfontosabb, amit tehetünk a természetes ökoszisztémák védelmében, hogy igyekszünk fenntartható módon termelt élelmiszereket vásárolni, továbbá kerüljük azokat a termékeket, melyek előállítása nagy ökológiai lábnyommal jár.
Ilyen például a pálmaolaj vagy a marhahús, melyek termesztése érdekében a legtöbb erdőirtás történik, ami rengeteg állatfajt is a kihalás szélére sodort. Ez a pálmaolaj esetén nem könnyű, hiszen szinte mindenben megtalálható és sokszor nem is egyértelmű melyik összetevő neve rejti egy adott termékben. A kérdést nehezíti, hogy sokszor a pálmaolaj helyettesítő termékei még károsabbak a környezetre.
Látható, hogy éghajlatváltozás problémája szorosan összefonódik a környezetvédelemmel és a fenntarthatósággal. Az erdőirtás környezeti hatásának példáját nézve is látszik, hogy a jelenlegi rendszer, amiben élünk, nem fenntartható. Az életmódunk megváltoztatásával, például az élelmiszerpazarlás csökkentésével és tudatosabb táplálkozással tehetünk ez ellen. Érdemes átgondolnunk vásárlási szokásainkat is, mert minden felesleges termék megvásárlásának komoly környezeti hatása van, ami pedig elkerülhető lenne.
Fontos: ha ma ültetsz egy fát, azzal biztosan jót teszel, de ennél sajnos többre lesz szükség az éghajlati válság elhárításához.
