Miért kell minden erőnkkel azon dolgoznunk, hogy a globális felszínközeli átlaghőmérséklet emelkedés értékét 1,5 °C alatt tartsuk?

Az IPCC 1,5 °C jelentése alapvetően azért készült el, hogy bemutassa, mennyivel lenne kevésbé katasztrofális az éghajlatváltozás hatása, ha 2 °C helyett 1,5 °C alatt tudnánk tartani a globális felszínközeli átlaghőmérséklet emelkedését. A jelentés alapján pedig ez a bizonyos 1,5 °C sem biztonságos a Föld minden lakója számára.
Miért kell minden erőnkkel azon dolgoznunk, hogy a globális felszínközeli átlaghőmérséklet emelkedés értékét 1,5 °C alatt tartsuk?

 

Ahogy azt már egy korábbi írásunkban kifejtettük, az 1,5 és 2°C-os globális felmelegedés hatásai között óriási különbségek vannak, amelyek több milliárd élőlényt fognak érinteni, az embereket is beleértve. Jelenleg már 1 °C-os átlagos melegedésnél tartunk és 0,2 °C-os átlagos emelkedés jellemző évtizedenként, így a 1,5 °C-os érték vészesen közeledik. Az IPCC 1,5 °C-os jelentése arra is felhívja a figyelmet, hogy a szegényebb, gazdaságilag elmaradottabb régiók vannak a legjobban kiszolgáltatva az éghajlatváltozás hatásainak. Emiatt a cselekvés minden nemzet és minden generáció feladata. A kiszolgáltatott társadalmi rétegek és persze minden élőlény védelmében globális kollektív erőfeszítéseket kell tenni az éghajlatváltozás mérséklésére és megállítására. Erről valahogy a mai napig sokan jövő időben gondolkoznak, pedig ma már szinte képtelenség úgy “kinyitni” az internetet, hogy ne jöjjön szembe egy hír valamilyen természeti vagy ökológiai katasztrófáról, amit az ember által előidézett éghajlatváltozás okozott. Az eddigi “mindössze” 1 °C-os emelkedés következményeként már fajok tűntek el, csökkentek a terméshozamok, felerősödött az ivóvízhiány és egyre gyakoribbá váltak az extrém időjárási események, mint a hőhullámok vagy a heves esőzések. Papíron persze egészen más arról döntést hozni, hogy akkor melyik hőmérsékleti küszöbértéket tartjuk például gazdaságilag még elfogadhatónak. A valóságban viszont már egyes országokban arról születnek valós politikai döntések, hogy mi legyen az adott szigetországgal amikor majd néhány év múlva víz alá kerül vagy, hogy oldják meg azt a problémát, hogy elfogy az ivóvíz.

Az alábbi, gyakran parázs ábraként emlegetett képen az IPCC 1,5°C jelentés alapján készült összefoglaló látható arról, hogy milyen mértékű hatások és kockázatok veszélyeztetik az egyes természeti rendszereket, társadalmi rendszereket, ágazatokat 1,5 °C és 2 °C -os globális felmelegedés esetén. Látszik, hogy egyre vészesebb a helyzet egyre jobban izzik-parázslik az adott tényezőhöz tartozó oszlop. Arról, hogy pontosan milyen kutatások alapján készült az összefoglaló, részletesen lehet olvasni az IPCC 1,5 °C-os Külön Jelentésének harmadik fejezetében. Az ábrán az is fel van tüntetve, hol tartunk most, amikor 1°C-nál jár a globális felmelegedés mértéke. A korallzátonyok már most a vörös zónába esnek, ami erőteljes és kiterjedt hatásokat jelent. Persze az ember az ábrára nézve azt is mondhatja, hogy ugyan mit számít például Európa közepén, hogy mi lesz a sarkvidéken vagy a korallzátonyokkal. Ebben a cikkünkben részletesen leírtuk, hogy a környezeti és társadalmi rendszerek szoros kapcsolatát és egyensúlyát milyen elképesztő mértékben bolygatja már most és borítja majd meg a további hőmérséklet emelkedés.

forrás: https://www.ipcc.ch/sr15/graphics/ fordítás: Kovács Attila

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy nem tehetjük meg azt, hogy cselekvés helyett inkább hátra dőlünk. Nem hivatkozhatunk arra, hogy 1,5°C alatt tartani a felmelegedés mértékét egy soha nem látott globális összefogást igényelne, cselekvés helyett inkább hátra dőlünk. Az ENSZ világosan kimondta, hogy törekedni kell rá, hogy minél inkább visszafogjuk a felmelegedés mértékét és minél előbb elinduljon az éghajlati rendszer stabilizálódása. De csak ha “törekedni kell”, akkor miért fontos ez?

Sokan úgy gondolkodnak, hogy mivel már túlléptük az 1 °C-os felmelegedést és a kijelölt 1,5 °C-hoz képtelennek tűnő intézkedéseket kell tenni, akkor már mindegy. Korábbi cikkünkből kiderül, hogy nagyon nem mindegy, hogy 1,5 °C alatt tartjuk a felmelegedés mértékét, vagy “túllövünk” rajta és újra sikerül a kritikus érték alá menni vagy jóval meghaladjuk. Ebből, valamint abból, hogy néhány tized °C különbség mennyivel nagyobb katasztrófához vezet világosan látszik, hogy nincs olyan, hogy már túl késő cselekedni.

Kapcsolódó cikkMennyit számít, hogy 1,5 °C vagy 2 °C alatt tartjuk a globális felszínközeli átlag-hőmérséklet emelkedést?Mindennap hallunk arról, hogy milyen mértékű a globális felmelegedés, milyen értékeket nem szabadna elérnie a melegedésnek, és hogy emiatt a fajok hány százaléka a tűnhet el. De belegondolunk egyszer is mi rejlik a különböző százalékok és kicsinynek tűnő számadatok mögött? Ami látszólag csak pár tized Celsius fok, az rengeteg fajnak élet-halál kérdése.


A Climate Action Tracker felmelegedési előrejelzés ábráján láthatjuk, amit visszhangzik a sajtó. Jelenleg már 1 °C-nál jár a globális felmelegedés mértéke. Csupán ez az egy fok óriási gondokat okoz az egész világon beleértve Magyarországot is. Bár kis hazánk, jó néhány szigetországgal és partmenti területtel ellentétben nem válik lakhatatlanná a század végére, a hőhullámokból, az átlagnál hevesebb esőzésekből és aszályokból eredő mezőgazdasági károkat és egészségügyi hatásokat már mi is érezzük. Az ENSZ által meghatározott 1,5 °C-os elfogadhatónak ítélt érték pedig csak a legkedvezőbb forgatókönyvek esetén tartható. Az országok jelenlegi vállalási alapján, ha mindent be is tartanak, a század végére háromszor olyan erős lesz a felmelegedés mértéke, mint most. És a hatások nem egyenesen arányosan nőnek, számtalan folyamat visszafordíthatatlan visszacsatolási mechanizmusokat indít majd el melyekről röviden itt írtunk.

Amit mindannyiunknak el kell fogadni, az az, hogy nincs már olyan, hogy nem lépünk, mert az “nem éri meg gazdaságilag” vagy “túlságosan költséges lenne”. Az IPCC minden jelentésében, a várható változások és hatások részletes elemzése mellett, kitér arra is, hogy milyen megoldási és alkalmazkodási lehetőségek vannak, sőt azt is bemutatja, hogy ezek az intézkedések hozzájárulnának az életminőség javulásához és számtalan más gazdasági-társadalmi hasznot is hoznának.

Kapcsolódó cikkGazdasági és életminőségi szempontból is megéri cselekedni a klímaválság ellenEgy halom fejlesztési és gazdasági hasznot is hordoz magában a globális éghajlatváltozás elleni küzdelem az IPCC Külön Jelentése szerint. Lássuk, melyek ezek!

Bár ezek a sokszor végtelen növekedésben és rövid távú haszonban gondolkodó politikai és gazdasági döntéshozók számára “felesleges pénzkidobásnak” tűnhetnek, a kutatások alapján hosszú távon sokkal jobban megérik. Hogy miért? Nos a gazdasági növekedés mellett sikerülne számtalan emberéletet és az egész ökoszisztémát fenyegető hatásokat enyhíteni vagy megakadályozni. Globális gondolkodásra van szükség, hogy lássuk, a bolygó egyik felén bekövetkező ökológiai katasztrófa bizony a mi életünkre is hatással lesz.

Szabó Amanda Imola

Szabó Amanda Imola

Meteorológus-éghajlatkutató, doktorandusz az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékén és a Másfél fok egyik állandó szerzője.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!