Az EU ambiciózusabb klímacélja technikailag kivitelezhető és gazdaságilag is megérné

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke, az unió helyzetét értékelő első beszédében megerősítette, hogy az EB legalább 55%-os kibocsátás-csökkentési célt javasol 2030-ra az 1990-es szinthez képest, habár a célszám növelését az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak is jóvá kell még hagynia. Az 55% nem azt jelenti, hogy minden tagállamnak egyöntetűen ezt a szintet kell elérnie, de mindenkinek, így Magyarországnak is tovább kellene csökkentenie a kibocsátásait. Jó hír, hogy az ambiciózusabb uniós klímacélok technikailag és gazdaságilag is kivitelezhetők lennének, ahogy arra a független német think tank, az Agora Energiewende értékelő elemzése rámutatott. Ebben a cikkben bemutatjuk a tanulmány kulcselemeit.

Az Agora Energiewende Öko-Institut-tal közösen készített, augusztusban publikált tanulmánya azt vizsgálta, miként lehetne megvalósítani az EU ambiciózusabb klímacéljait, és a technikai-gazdasági értékelés alapján javaslatokat dolgozott ki az EU klímapolitikai felépítésének továbbfejlesztésére.

A tanulmány legfontosabb megállapítása szerint technikai és gazdasági szempontból is lehetséges, hogy az EU tagállamai 2030-ra 55%-kal csökkentsék üvegházgáz-kibocsátásukat az 1990-es szinthez képest.

Miért fontos a „legalább 55%”?

A jelenleg érvényben levő 2030-as célok szerint az EU 40%-os kibocsátás-csökkentést kíván elérni az 1990-es szinthez képest. Azonban ahogy azt a Climate Action Tracker rangsora is mutatja, az EU ekkora mértékű hozzájárulása nem elég ahhoz, hogy a nemzetközi közösség tartani tudja a Párizsi Megállapodásba foglalt célokat, vagyis ahhoz, hogy a globális melegedést 2 °C alá korlátozza.

Mire elegek a jelentős kibocsátással rendelkező országok 2030-ra szóló vállalásai? A Climate Action Tracker 2019-es rangsora.

Ezért a European Green Deal központi elemeként az EB 2019-ben azt javasolta, hogy az EU kibocsátás-csökkentési célját emeljék meg legalább 50-55%-ra. A magasabb, 55%-os célszámot Ursula von der Leyen a 2020. szeptember 16-án tartott, az unió helyzetét értékelő beszédében is megerősítette. Az Európai Parlament régóta szorgalmazza az ambiciózusabb uniós éghajlati jogszabályok kidolgozását – Környezetvédelmi Bizottsági képviselők az EB-nél magasabb, 60%-os célszámot javasoltak – és 2019. november 29-én klímavészhelyzetet is hirdetett. Ha az Európai Parlament és az Európai Tanács októberben jóváhagyná a Bizottság által javasolt értéket, akkor az EU 2020 végéig ambiciózusabb vállalásokat tudna benyújtani az ENSZ Éghajlatvédelmi Keretegyezményét (UNFCCC) aláíró nemzetközi közösség felé is.

A Párizs Megállapodás értelmében az országoknak 2020 végéig kell felülvizsgálniuk, és lehetőség szerint növelniük az eddig benyújtott vállalásaikat (Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulás – NDC). Eddig azonban nagyon kevés állam frissítette vállalását, és ezek közül egyik sem tartozik a nagykibocsátók közé: csupán 11 ország frissítette és ezek ebből csak 8 ország növelte vállalását a 189 közül, akik ratifikálták a Megállapodást, utóbbi 8 a világ kibocsátásának 0,16%-ért felel csupán. Ezekkel az erőfeszítésekkel még mindig a 3-4 °C-os globális átlaghőmérséklet emelkedéshez vezető pályán mozog az emberiség.

Így ha az EU képes lenne magasabb klímavédelmi vállalással előállni az év végig, azzal egyben a – látszólag kivárására játszó – nemzetközi közösséget is arra ösztönözné, hogy tegyen hasonlóan.

Az országok jelenlegi klímapolitikája szerint a század végére 3-4 °C-os globális átlaghőmérséklet emelkedés várható. Ha ezek mellett figyelembe vesszük az ígért kibocsátás-csökkentési terveket, az még mindig átlagosan 2,8 °C-os melegedéshez vezetne, ami közel kétszerese a kívánatos 1,5 °C-os küszöbértéknek (Forrás: Climate Action Tracker)

A következő nemzetközi klímatárgyalásra, a Glasgowba tervezett COP26-ra (melyet a COVID-19 pandémia miatt 2020 helyett 2021 novemberére halasztottak), minden országnak, de különösképp a nagykibocsátóknak magasabb vállalásokkal kellene érkeznie. „A COP sikere Glasgow-ban attól függ, hogy az EU képes lesz-e felmutatni egy lényegesen magasabb klímacélkitűzést” – jegyezte meg Dr. Patrick Graichen, az Agora Energiewende ügyvezető igazgatója és a jelentés társszerzője. „Ezt a célt ambiciózus politikákkal és intézkedésekkel kell alátámasztani, amelyek lehetővé teszik a hatékony megvalósítást. Vizsgálatunk azt mutatja, hogy az EU klímapolitikai felépítése alapvetően alkalmas a célra. Az EU klímapolitikai eszközeit azonban jelentősen meg kell erősíteni, hogy megfelelőek legyenek a kibocsátás-csökkentés gyakorlati megvalósítására.

Hogyan valósíthatók meg az ambiciózusabb klímacélok?

Az EU két központi éghajlatvédelmi eszköze a kibocsátás-kereskedelmi rendszer (Emissions Trading Scheme – ETS) és az erőfeszítések megosztásáról szóló rendelet (Effort Sharing Regulation – ESR). A tanulmány ezek kölcsönhatásait vizsgálta, és ezekre építve határozta meg a gazdaság egészére kiterjedő 55%-os kibocsátás-csökkentés lehetőségeit. De pontosan mik ezek az eszközök és mely szektorokra vonatkoznak?

  • Az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere a nagy skálájú ipari létesítményekre és energiatermelésre vonatkozik, jelenleg több mint 11 ezer erőművet és gyárat érint, és az EU üvegházhatású gázkibocsátásának nagyjából 45%-át fedi le. A jelenleg érvényben levő 2030-as célszámok szerint az ETS által szabályozott szektorokban 43%-kal kell csökkenteni a kibocsátásokat a 2005-ös szinthez képest. Az EU tagállamokban ezen a rendszeren keresztül cserélnek gazdát a „felesleges” szén-dioxid kvóták. A kvóta úgy működik, hogy egy szén-dioxid-egység egy tonna szén-dioxid kibocsátását engedélyezi. A rendszer meghatároz egy szén-dioxid kibocsátási küszöböt erőművek és gyárak számára, és ezen határérték felett a vállalatok csak szén-dioxid kvótákért cserébe szennyezhetik a levegőt. Ezekért a kvótákért pedig fizetniük kell, így motiváltak abban, hogy minél alacsonyabb legyen a kibocsátás. A fel nem használt kvótákat azonban az államok eladhatják.
  • Az ETS párja az erőfeszítés-megosztási rendelet, mely az ipar és energiatermelés kivételével a közlekedés, épületek, mezőgazdaság, valamint hulladék vonatkozásában határoz meg tagállami kibocsátás-csökkentési célszámokat. Ezekben a nem-ETS szektorokban a jelenlegi 2030-as célértékek szerint a tagállamoknak együttesen 30%-os kibocsátás-csökkentést kell elérniük a 2005-ös szinthez képest. Az EU tagállamai közösen egy aggregát kibocsátás-csökkentési számot vállalnak, s annak országonkénti „leosztását” az erőfeszítés-megosztási rendelet szerint rendezik. Ezzel elérhető, hogy az olyan országokban, ahol a csökkentésnek nagyobb költséghatékony potenciálja áll rendelkezésre (vagyis a tagállam gazdaságilag és technológiailag felkészültebb) az átlagos számnál nagyobb, míg más tagállamokban az átlagos vállalásnál kisebb csökkentést, esetleg növekedést engedjenek meg.

Az EU ETS által szabályozott ipari és energetikai üvegházgáz-kibocsátások esetében a tanulmány a kibocsátások 59–63%-os csökkentését javasolja a 2005-ös szinthez képest, ami 16–20 százalékpontos szigorítást jelent. Emellett a többi – nem ETS – szektor, különösen a közlekedés, az épületek és a mezőgazdaság, kibocsátása 45–49%-kal lenne csökkenthető 2005-höz képest, vagyis a javasolt mérték 15–19 százalékponttal több, mint a korábban tervezett.

Az Agora Energiewende központi forgatókönyvének a nem ETS-szektorok esetében 47 százalékos és az ETS-szektorok esetében 61 százalékos kibocsátás-csökkentés kombinációját választotta, mert értékelésük szerint ez egy ésszerű egyensúlyt képvisel. Ennek elérésére növelni kellene a megújuló energiaforrásokra és energiahatékonyságra vonatkozó 2030-as célszámokat is, ami további elemzéseket és egyeztetéseket igényel. (A jelenleg érvényben levő célszámok szerint 2030-ra az unió energiafogyasztásának 32%-át megújulókból kell ellátni, az energiahatékonyságot pedig 32,5%-kal kell növelni a 2007-es referenciaértékhez képest.)

Az erőfeszítés-megosztási határozat és rendelet (ESD, ESR), valamint a kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) által szabályozott, helyhez kötött kibocsátások alakulása az elmúlt 30 évben, továbbá az EU-27-re vonatkozó előrejelzések 40%-os és 55%-os célszám esetében. (Forrás: AGORA tanulmány)

Ahhoz, hogy a tagállamok együttesen elérhessék az 55%-os célt, mind az ETS, mind az ESR esetében a kutatók számos intézkedést és rugalmassági mechanizmust kiértékeltek. A tanulmányban részletezett intézkedések közül néhány:

  • a gépjárművekre vonatkozó kibocsátási normák szigorítása;
  • a nemzeti kibocsátási egységek új piacának kialakítása (AEA-piac, AEA= annual emission allocation) a közlekedés, az épületek és a mezőgazdaság szektorokban, valamint egy különálló, egész Európára kiterjedő kibocsátás-kereskedelmi rendszer létrehozása ezen szektorok számára;
  • a karbon-adózási rendszer reformja, pl. a karbonadó értékét az energiahordozó karbon- és energiatartalmához kellene kötni;
  • az épületenergetikai normák szigorítása, pénzügyi ösztönzők az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fűtésre és az energiahatékonyság javítására.

Hogyan oszlana meg a tagállamok között az új vállalás?

A tanulmány arra is kitért, hogy az 55%-os uniós kibocsátás-csökkentési cél elérése érdekében az egyes tagállamoknak mekkora részesedést kellene vállalnia. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a 2050-es klímasemlegesség felé vezető úton az országok kibocsátása közötti különbségnek egyre csökkennie kell, hisz csak így érhető el az egész régióban a kívánt közel nulla emissziós állapot. Jelenleg a gazdagabb tagállamoknak 40 százalékponttal nagyobb kibocsátás-csökkentést kell elérniük, mint a kevésbé tehetőseknek, azonban a tanulmány szerint az alacsonyabb GDP-jű országoknak is nagyobb erőfeszítéseket kellene tenniük az ambiciózusabb uniós cél eléréséért, mint azt a jelenleg érvényben levő rendszer megköveteli. Ehhez támogatást kellene nyújtani ezeknek az országoknak új szolidaritási mechanizmusok formájában mind az ESR keretében, mind pedig az ESR-en kívül, az EU-s büdzséből elkülönített támogatások által.

Az egy főre eső ESR-kibocsátás a tagállamokban jövedelem-sáv szerint csoportosítva (2005–2030). (Alacsony jövedelmű országok: kék, közepes jövedelmű országok: lila, magas jövedelmű országok: ciklámen, EU-átlag: zöld vonal; forrás: AGORA tanulmány)
A tanulmány által javasolt módosított 2030-as ESR célszámok tagállamonként (Forrás: AGORA tanulmány)

Vannak olyan országok – elsősorban Észak-Európában–, melyek máris összehangolták nemzeti klímacéljaikat és intézkedéseiket a szigorúbb uniós célokkal. Ha az új célokat elfogadja a Parlament és a Tanács, akkor minden tagállamnak ehhez kell majd igazítania a nemzeti energia- és klímastratégiákat. Magyarország stratégiájában nagy szerepet játszik továbbra is a földgáz – mint áthidaló technológia – és az atomenergia, kérdéses viszont, hogy ezek az energiaforrások mennyire számítanak majd „klíma-barátnak” az EU taxonómiája szerint, és így milyen mértékben számíthatók majd be a kibocsátás-csökkentési tervekbe.

Kiaknázatlan kibocsátás-csökkentési potenciál: épületek és közlekedés

Az uniós szintű jogszabályok és intézkedések betartatása és szigorítása mellett, nagyon fontos szerepet játszik a klímacél elérésében a további, tagállami szintű politikák és intézkedések kidolgozása. Ahogy azt számos példa mutatja, az épületek és közlekedés szektorokban hatalmas potenciál rejlik a kibocsátás-csökkentésre. Például az épületek szektorban az EU-27 kibocsátás-csökkentése 2018-ban csak nagyjából 21%-os volt 2005-höz képest. Ezzel szemben ugyanebben az időszakban Svédország 65%-kal, Dánia 45%-kal és Portugália 43%-kal csökkentette a kibocsátását ebben a szektorban. Sőt, 1990-hez képest, Svédországban 95%-kal csökkent a lakóépületek kibocsátása és 86%-kal a kereskedelmi épületeké. Ahol három évtizede még az olajfűtés uralta a rendszert, ott ma a sokkal hatékonyabb hőszivattyúk és megújuló energiával működő távfűtés a domináns az előrelátó politikáknak és szabályozásoknak köszönhetően.

Az üvegházgáz-kibocsátások alakulása a közlekedés (bal ábra) és épületek (jobb ábra) szektorokban különböző tagállamokban 2005 és 2018 között. (Forrás: AGORA tanulmány)

Hasonló látszik a közlekedési szektorban is. Míg ebben a szektorban 2005 óta csak 2%-kal csökkent a kibocsátás az EU-27 egészében, Svédországban és Olaszországban körülbelül 20%-kal, Portugáliában 14%-kal és Hollandiában 11%-kal. Ebben nagy szerepet játszott, hogy ezen országokban az uniós szabályozáson túl további adózási és egyéb pénzügyi intézkedéseket (pl. gépjármű-nyilvántartási adók, gépjárműadók, cégautó-adók, energiaadók, kibocsátásmentes járművek vásárlására szubvenció) is bevezettek, melyek ösztönzik az elektromos járművek elterjedését és csökkentik a nagy fogyasztású dízel- és benzinüzemű autók értékesítését.

Országok, amelyek céldátummal rendelkeznek a belső égésű motorral felszerelt személygépkocsik kivezetésére a forgalomból (bal) és amelyek céldátummal rendelkeznek a fosszilis tüzelővel működő fűtőrendszerek betiltására (jobb) (Forrás: AGORA tanulmány)

Az Agora tanulmánya világossá tette, hogy a magasabb 2030-as uniós klímacélok eléréséhez különböző – már meglévő, felülvizsgált és új – politikák egymással összhangban levő kombinációja szükséges, különös tekintettel az ETS-n kívüli szektorokra, mint a fenti példákban részletezett közlekedés és épületek. Az Európai Bizottság jelenleg egy átfogó jogszabálycsomagon dolgozik, amely többek között felöleli az ETS és ESR, az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv, a környezetbarát tervezésről és az energiahatékonysági címkézésről szóló irányelv, valamint a személygépkocsik és kisteherautók szén-dioxid-kibocsátására vonatkozó teljesítményszabványok felülvizsgálatát. Ez a jogszabálycsomag minden bizonnyal döntő fontosságú lesz a klímacélok megvalósításában, a tervek szerint az EB javaslata 2021 közepére készül el.

Az EU klímacéljainak eléréshez fontos politikai eszközök, melyek bevezetésre vagy felülvizsgálatra kerülhetnek az EU Green Deal részeként. (Forrás: AGORA tanulmány)

Az EB maga is indított márciusban egy kezdeményezést azzal a céllal, hogy átfogó költség-haszon elemzést készítsen az ambiciózusabb uniós klímacélok hatásairól. Ezen hatástanulmány eredményeit részletekben fogják közölni az ősz folyamán.

Ursula von der Leyen beszédében hangsúlyozta, hogy az EU kész arra, hogy növelje ambícióját a klímavédelem terén, hisz az elmúlt három évtizedben is sikeresen végrehajtotta azt: „1990 óta 25%-kal csökkentek az üvegházgáz kibocsátások, míg a gazdaság több mint 60%-kal növekedett. A különbség az, hogy ma több technológiával, több szakértelemmel és több befektetéssel rendelkezünk. Ráadásul máris elindultunk a körforgásos és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé.” A koronavírus utáni zöld gazdaságélénkítés igényével összhangban, az EB elnöke azt is bejelentette, hogy a gazdasági helyreállítást szolgáló 750 milliárd eurós „Next Generation EU” intézkedéscsomag 30%-át zöld kötvények adják majd.

Lehoczky Annamária

Lehoczky Annamária

Éghajlatkutató, szabadúszó környezeti szakújságíró és a Másfél fok állandó szerzője. Doktori (PhD) fokozatát az éghajlatváltozás kutatásában szerezte.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!