Nem véletlenül használjuk az enyhítés és a kompenzálás szavakat, ugyanis pontosan tudjuk a különböző karbonsemlegesítési megoldások határait és veszélyeit. Az egyik ilyen mentális veszély az önfelmentés mechanizmusa: elég csupán némi pénzt áldoznunk évente arra, hogy kockás papíron semlegesítsük létezésünk káros oldalát, és ezzel azt gondolhatjuk, hogy megtettünk mindent, nincs már több dolgunk a környezeti-éghajlati válság témakörével, visszatérhetünk életünk normális üzletmenetéhez. Ahhoz, ami pont előidézte problémáinkat.
Ami igazán veszélyes, hogy ezzel a klímapolitikai „kreatív könyveléssel” és trükközéssel egyáltalán nemcsak az egyének, hanem országok és óriás cégek is előszeretettel élnek. A Másfél fokon minden esetben a rendszerszintű változtatások fontosságát hangsúlyozzuk, és azt, hogy a politikai-gazdasági döntéshozóknak, a jogszabályalkotóknak sokkal nagyobb lehetősége, mozgástere, és ezáltal felelőssége van abban, hogy valóban értelmes és hatékony klímapolitikát folytassunk.
Ez nem az egyéni felelősség elkenését jelenti, de arra már nincs időnk, hogy pusztán alulról építkező, egyénekre alapozott organikus változással mérsékeljük kellő mértékben a környezeti-éghajlati válságot. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg sokan érzik azt a mindennapok során, hogy olyan gazdasági-társadalmi rendszerben élünk, ahol sokszor egyáltalán nem, vagy csak nehezen lehet fenntartható és felelősségteljes döntéseket hozni. Emiatt sem érdemes és igazságos pusztán az egyénekre tolni a felelősséget, amivel a körbehibáztatás (blame game) mentális csapdája is elkerülhető.
Nem szoktunk, és nem is fogunk mindennapi működésünk során a saját egyéni döntéseinkről sokat beszélni, egész egyszerűen azért, mert a szerzőink által közölt tények és adatok nem attól lesznek hitelesek vagy igazak, hogy hányszor vásárolunk csomagolásmentes boltban. Mert amúgy természetesen szoktunk, mivel jó érzéssel tölt el minket is.
Ha a tudomány nem hit vagy politikai akarat kérdése (mert nem az), akkor a tudományos eredmények és tények nem attól lesznek hitelesek vagy igazak, hogy a megszólaló milyen életmódot folytat.
Ahogy arra szoktunk bátorítani mindenkit (magunkat is), hogy keresse a saját életében a beavatkozási pontokat, úgy a projektünk kapcsán is igyekszünk ugyanezt tenni. Az elmúlt 2 évben karácsonyra időzítettük ezeket az akciókat, most előbbre hoztuk. Korábban az ENSZ Carbon Offset platformján összesen 75 tonna szén-dioxid-egyenértékű kvótát vásároltunk, kompenzálva ezzel szerkesztőségünk működését. Olyan projekteket igyekeztünk támogatni a Globális Délen, amelyek egyszerre több Fenntartható Fejlődési Célt is támogatnak, azaz nemcsak az éghajlatnak kedveznek, hanem a helyi embereknek közvetlenül is. Ennek az oka, hogy az ott elköltött pénz ár-érték arányosan jobban hasznosul (olcsóbb erdőt telepíteni Indiában, mint Hollandiában), továbbá ezek az országok történelmi felelősségüket tekintve kevésbé tehetnek korunk éghajlatváltozásáról, mégis jobban megszenvedik azt. Mindannyiunk érdeke, hogy ezek a fejlődő országok ne azt a fosszilis szennyező utat járják be, aminek a fejlett országuk jelenlegi jólétüket részben köszönhetik.
Idén váltottunk, és a Myforest (ez nem a reklám helye) segítségével 50 facsemetét fogunk ültetni – mindezt úgy, hogy itt a Másfél fokon is számos cikket írtunk arról, hogy pusztán, önmagában a faültetés nem varázsszer a klímaváltozásra, de arról is, hogy miért fontos, és hogyan kell(ene) helyesen újraerdősíteni területeinket, vagy hogy mennyi pozitívumot rejtenek a természetalapú megoldások. Mi is szerettünk volna kipróbálni egy új enyhítő megoldást, ráadásul itthon.
Reméljük mire megnőnek a facsemeték, egészségesebb környezetben és sikeresen mérsékelt éghajlatváltozás mellett tudjuk majd meglátogatni azt az erdőt, amihez most mi is hozzátettünk valamit. Mi ezen fogunk dolgozni a továbbiakban is.
