Hároméves lett a Másfél fok

2019. április 26-án több száz középiskolás diáknak tartottunk előadásokat a tatai Eötvös József Gimnáziumban az általuk alulról szervezett zöld napon. Bár a projektünk előkészületei már hónapokkal azelőtt elkezdődtek, ez volt az az alkalom, amikor különböző digitális felületeken is a nyilvánosság elé léptünk, így ezt a dátumot tettük meg jelképes születésnapunknak. Három év egyrészt rövid idő, ha a tudatosságnövelés felől közelítünk, másrészt hosszú, ha azt nézzük mennyi munkát fektettünk bele, és honnan hová jutottunk el. Röviden visszatekintünk az eredményekre, a nehézségekre, és megpróbálunk kitekinteni az előttünk álló időszakra. De leginkább köszönetet szeretnénk mondani régi és új olvasóinknak, partnereinknek, akik kitartóan és egyre növekvő létszámban támogatják a munkánkat.
Hároméves lett a Másfél fok

Kétszer másfél pont három, bár egyes időszakokban úgy érezzük, mint ha hat év is eltelt volna, amióta elindítottuk tudatosságnövelő és tájékoztató projektünket. Három év, majdnem háromszáz cikk, több mint hatvan szerző, több ezer médiaátvétel, megannyi sajtóklub, rádió- és tévészereplés, részvétel konferenciákon, fesztiválokon, workshopokon, panelbeszélgetésekben, számlálhatatlan mennyiségű közösségi média bejegyzés. Ez csupán az, amit a külső szemlélő láthat, a motorháztető alatt ennél jóval több zajlik.

Hosszú és viszontagságos utat jártunk be, de mi is látjuk a professzionalizálódás mérföldköveit, ahogyan igyekeztünk a kezdeti tudatosságnövelő weboldal formátumból egy klímaváltozással foglalkozó tudományos ismeretterjesztő és elemző hírügynökséggé válni. Tisztában vagyunk vele, hogy távolról sem vagyunk tökéletesek, de szeretnénk megnyugtatni mindenkit: mi vagyunk saját magunk legnagyobb kritikusai, és folyamatosan igyekszünk erőnk és tehetségünk szerint jobbá válni abban, amit csinálunk, vagy amibe újonnan belevágunk.

Non-profit projekt vagyunk a kezdetek óta. Célunk, hogy a tudományosan megalapozott üzenetek a társadalom minél szélesebb rétegeihez jussanak el. Ezért keressük évek óta az együttműködést a sajtó releváns képviselőivel, akiknek soha nem voltunk és nem is leszünk versenytársai, hanem szolgáltató partnerként számíthatnak ránk.

Az ítélkezés fokmérője a minőség, ami érthető és elfogadható, hisz egy átlagos hétköznapi használati tárgy, mint egy porszívó mögött sem keressük a mérnöki vagy technikai megoldások finomságait, csak használni szeretnénk. Azonban annyi elvárásnak kell megfelelnünk (kutatók, újságírók, általános közönség – és a saját elvárásaink magunk felé), ami magában hordozza annak lehetetlenségét, hogy mindenkinek megfeleljünk.

Váratlan bejelentés következik: mi is csak emberek vagyunk. Miközben saját elhatározásból kipeckelt szemmel, lassított felvételen követjük folyamatosan azt a horrorfilmet, amit környezeti-éghajlati válságnak nevezünk, és megpróbálunk erről közérthetően, adott esetben lelkesítve, a megoldásokat bemutatva beszámolni, a mi lelkesedésünk és energiánk sem végtelen, néha mi is elkeseredünk vagy ránk tör a klímaszorongás.

Alacsony az együttérzés ázsiója a digitális térben (is), különösen, ha valami „ingyen” van. Az átlagos olvasó nem tudja, hisz nem is kell tudnia, hogy mégis kik és milyen erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ingyenes és mások által korlátlanul, felelősség nélkül kritizálható tartalmakat állítsanak elő. A Másfél fok állandó csapata azután, vagy a mellett ül neki ennek a munkának, hogy megtartotta az egyetemen az óráját, végzi a szakmai kutatását, zajlanak az egyetemi tanulmányai, elmondta a tévében az előrejelzést, nemzetközi vagy hazai szakmai szervezetnek dolgozik, vagy több kapcsolódó projektben vesz részt. Ez az állapot érvényes a többi szerzőnkre is.

Ezért is szeretnénk külön köszönetet mondani azoknak az olvasóinknak, követőinknek és szakmai partnereinknek, akik értékelik, fontosnak és hasznosnak tartják a működésünket, és ezt meg is osztják barátaikkal, munkatársaikkal, velünk vagy a nyilvánossággal. Már csupán azért is fontos számunkra a pozitív visszajelzés, mert nem elég, hogy a téma önmagában nem éppen vidám, az arra irányuló figyelemért is állandó, szakadatlan küzdelmet kell folytatnunk.

2019-ben, egy olyan időszakban indultunk el, amikor itthon és globálisan is felfelé ívelt a klímaváltozással kapcsolatos kommunikáció és tudatosságnövelés. 2020-ben ezt a COVID-19 világjárvány teljesen derékba törte, és újra arra ítélte a környezet- és éghajlatvédelem ügyét, hogy „arról csak békeidőben beszéljünk.”

Mialatt egy ismeretlen vírussal küzdöttünk, a négy fal közé bezárva, a zöld megújulás (green recovery) kérdéskörével próbáltunk fogást találni a helyzeten, hogy felszínen tartsuk a témát, mert a világjárvány szomorú és fájdalmas jelenvalósága ellenére a környezeti-éghajlati válság nem múlt el. Ma már sajnos látjuk és tudjuk, hogy a krízis ellenére a világ elszalasztotta a zöld megújulás lehetőségét, és nagy erőkkel (és pénzekkel) tért vissza ahhoz a fenntarthatatlan gazdasági és civilizációs berendezkedéshez, ami problémáink egyik gyökere.

A helyzet azonban nem kilátástalan. Az IPCC új jelentései rávilágítottak arra, hogy bár továbbra is veszélyes pályán mozgunk, a törvénybe ültetett politikáknak van eredménye és jelentősége, mert nélkülük valóban kilátástalan helyzetben lennénk. Ha gyorsan is záródik, továbbra is nyitva van az az ajtó, amin beléphetünk egy biztonságosabb éghajlattal rendelkező jövőbe, ahol jobban bánunk a földi erőforrásokkal és a természettel.

Ebben a helyzetben, az IPCC második és harmadik munkacsoport jelentéseinek a megjelentetésekor indított háborút Oroszország Ukrajna ellen. Egy újabb krízisben vagyunk benne, ahol az élhető jövőért felszólaló hangok elhalnak a csak a jelenre összpontosító, közte számos rossz megoldást tovább éltetni akaró hangok mellett.

Nem tudjuk még, hogy a most zajló tragikus háború vajon arra ad-e lehetőséget, hogy gyorsított ütemben törekedjünk a Párizsi Megállapodásban foglalt klímacélok betartására, vagy újra bezárjuk magunkat bizonyítottan rossz és fenntarthatatlan megoldásokba. Ha el is indulunk egy klíma- és ökológiai szempontból élhetőbb pálya felé, akkor is fel kell tennie mindenkinek a kérdést: miért volt szükség egy ország elpusztítására és ártatlan emberek legyilkolására, hogy észbe kapjunk?

A jövőben is folytatni kívánjuk, amit eddig is: tudományosan megalapozott, de közérthető cikkekben bemutatni a problémákat, és az arra adható megoldásokat. Lehet, hogy a politikai-gazdasági döntéshozókat a negyedéves jelentések és a négyéves választási ciklusok befolyásolják, de a tudomány feladata, hogy ennél távolabbra tekintsen.

Szeretnénk minél inkább közelebb hozni egymáshoz a kutatókat és a médiát, két alulértékelt és túlterhelt csoportot, amelyek együttműködése nélkül nincs jól tájékozott, megalapozott döntéseket hozni képes társadalom. Mindezt bolgár, román és szerb barátainkkal, regionális együttműködésben tervezzük hosszútávon, mivel a régió sok esetben hasonló gondokkal küzd, politikai és társadalmi berendezkedésünk hasonló. Nem mellesleg a klímaváltozás nem áll meg a határon, azaz globális probléma, amit csak összefogással és együttműködéssel tudunk megoldani, nem külön utas politikákkal.

Honlapunkat szeretnénk olyan aloldallal is bővíteni, bőséges adatokkal és tanulmányokkal ellátva, ami bárkinek könnyen eligazodási pontként szolgálhat, aki tájékozódni szeretne a témában, vagy tőlünk függetlenül írni róla. És hogy miért? Nem követelünk magunknak vezető szerepet, már csak leterheltségünk és kapacitáshiányunk miatt sem, hanem annak örülnénk a legjobban, ha az általunk képviselt megközelítés (tudományos, értékalapú ismeretterjesztés, közérthetően) tőlünk függetlenül is működne, mint egy jól megírt Excel makró.

Végezetül, ehhez kapcsolódóan megosztanánk egy történetet, ami mindig mosolyt csal az arcunkra. Egy rendezvényen egy nagy olajipari cég közgazdászával vitatkoztunk a klímavédelmi döntések fontosságáról. Amikor vége lett a színpadi beszélgetésnek, külön odajött hozzánk és ezt mondta (tartalmi idézet):

Érthető, hogy erőltetitek ezt a témát, mert ebből van munkátok.

Alig várjuk, hogy a Másfél fok ”munka nélkül maradjon”, és csupán nosztalgikus archívumként működjön, mert az azt jelenti, hogy elkerültük a legrosszabb környezeti-éghajlati forgatókönyveket, és egy egészségesebb, igazságosabb, az erőforrásaival bölcsen gazdálkodó világban élünk, egy biztonságosabb éghajlat alatt. Ez a pont egyelőre azonban távol van, addig pedig mi is megpróbálunk hozzájárulni a saját eszközeinkkel, hogy bebizonyítsuk: ezt az utat volna érdemes járni.

Köszönjük minden olvasónknak, szerzőnknek és partnerünknek a támogatást. Maradjatok velünk. Folytatjuk.

Vigh Péter

Vigh Péter

A Másfél fok alapítója, szerkesztője, az irodalom- és kultúratudományok doktora (PhD).

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!