Már az eddigi 1,1 °C-os globális felmelegedésnél is saját bőrünkön érezzük a klímaváltozás negatív hatásait, elég csak az egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámokra és aszályra, vagy a hirtelen óriás csapadékot hozó zivatarokra és ezek nyomán fellépő villámárvizekre gondolni, melyek nemcsak egészségünket viselik meg, de a mezőgazdaságra és infrastruktúrára nézve is egyre növekvő károkhoz vezetnek.
Az IPCC figyelmeztet, hogy minden egyes tizedfoknyi melegedéssel egyre veszélyesebbé válik az éghajlat. De a kibocsátások csökkentésére irányuló klímacélok még mindig nem elegek, és egy 2021-es, a klímaváltozás generációkon átívelő hatásait vizsgáló tanulmány szerint
a 2020-ban született emberek 2-7-szer több szélsőséges időjárási eseményt – elsősorban hőhullámokat – fognak átélni életük során, mint az 1960-ban születettek, még ha a jelenlegi klímapolitikai ígéreteket teljesítik is az országok.
A tanulmány eredményein alapján kifejlesztett interaktív eszköz segítségével pedig most arra is lehetőségünk van, hogy megnézzük, saját életünk során mennyivel több extrém időjárási eseménnyel kell szembenéznünk egy klímaváltozás nélküli világhoz képest.
Az interaktív eszköz arra is alkalmas, hogy összehasonlítsuk, mennyire érintik a klímaváltozás miatt egyre gyarapodó időjárási szélsőségek a múlt század közepe után született öt generációt – Baby Boomers (született: 1948–1964), X generáció (1965–1979), Y generáció v. Millennials (1980–1995), Z generáció (1996–2012) és Alfa generáció (2013–2022) – életük során. (Az egyszerűség kedvéért 80 éves átlagéletkort feltételez a számítás, a további módszertani részletek a cikk végén és itt találhatók.)
Mi három fiktív személy alakján keresztül vizsgáljuk meg a generációs különbségeket a klímaváltozás által felerősített kockázatok és tehermegosztás szempontjából. A cél nem a generációs ellentétek kiélezése, hanem a veszélyekre és a cselekvés fontosságára való felhívás, hisz ki ne akarná, hogy saját maga, esetleg a nagymamája vagy az unokája egy biztonságos(abb) éghajlat alatt élje le az életét?
Három nő, három generáció: a fiatalabbak sokkal többet szenvednek majd a klímaváltozástól életük során
Marika néni 1963-ban született Magyarországon, így a (késő) Boomer generációba tartozik. Férjével egész életükben keményen dolgoztak, hogy mindent megadjanak lányuknak, Marcsinak. Marika néni, majd később lánya is épp 27 évesek voltak, amikor kislányuk született, tehát közel 3 évtized a távolság a generációk között. Marika néni imád kisunokájával, Marcsikával, időt tölteni, gyakran mennek együtt a játszótérre. Az árnyasabbakat kedvelik, mert a nagyi egyre nehezebben viseli a forróságot, Marcsika pedig könnyen leég.
Marcsi 1990-ben született, tehát az Y korosztály tagja. A COVID-pandémia idején elvesztette állását, és az azt követő gazdasági válság szintén próbára teszi, de férjével mindent megtesznek, hogy gyermekük, Marcsika ne szenvedjen hiányt semmiben.
Marcsika 2017-ben született, ezért a legfiatalabb Alfa generáció képviselője. Jövőre iskolába készül.
Óriásit változott a világ a közel 6 évtized alatt, ami Marika néni és Marcsika születése között eltelt, és az emberiség soha nem látott mértékű és ütemű globális klímaváltozást tapasztalt meg.
Ha a kibocsátások a jelenlegi ütemben folytatódnak, akkor a század végére a globális felmelegedés várhatóan eléri a 3,5°C-ot. Ez azt jelenti, hogy a klímaváltozás gyors ütemben tovább fokozódik a 21. század során, és
a legfiatalabb Alfa generációt képviselő Marcsika élete során várhatóan közel 29-szer több hőhullámot és 7-szer több aszályt fog megtapasztalni, mint szépszülei vagy korábbi felmenői.
Az idősebb generációk is több szélsőséges időjárási eseménnyel néznek szembe, mint azok, akik még az ember okozta klímaváltozás előtt éltek, de arányaiban nézve jóval kisebb mértékű a növekedés az Alfa korosztályhoz képest: Marcsi 13-szor, Marika néni pedig „csak” 5-ször több hőhullámot fog átélni élete során. Aszályból pedig Marcsinak 4-szer és Marika néninek 3-szor több jut.
Az erdőtüzek, az árvizek és a trópusi ciklonok is várhatóan többször sújtják majd a fiatalabb generációkat, bár utóbbiaktól Magyarország védett (Nyugat-Európába viszont egyre nagyobb eséllyel érkezhetnek trópusi viharok, ciklonok.) Ugyan a terméskiesés mindhárom generációnál közel ugyanannyival gyakrabban fordul elő, lokálisan és növény-specifikusan ennél jóval nagyobb számokat kaphatunk (pl. Magyarországon is a kukorica esetében), ebben az elemzésben ugyanis regionálisan Európára és Közép-Ázsiára átlagolt adatok állnak csak rendelkezésre.
Ha a kibocsátásokat az országok a 2030-ig szóló klímacéljaikkal összhangban csökkentenék, akkor a század végére 2,4°C-kal emelkedne a globális átlaghőmérséklet, ami még mindig nagyon veszélyes. Az Alfa korosztály nagy része még megérheti ezt, ami azt jelenti, hogy életük során a 29 helyett 24-szer több hőhullámot élnének át.
Ha pedig a Párizsi Megállapodással összhangban arra törekedne a világ, hogy 1,5 °C-nál korlátozza a globális felmelegedést, akkor a ma még 6 éves Marcsika „csak” 13-szor több hőhullámot tapasztalna meg élete során, ami még mindig sok kockázatot jelent, de lényegesen kevesebbet, mintha nem teszünk semmit.
A globális felmelegedés mértékét tekintve, ha hagyjuk elszaladni a kibocsátásokat, akkor a fiatalabb generációk (Y, Z és Alfa) közel kétszer annyi melegedést tapasztalhatnak meg az életük során, mint a Boomerek. Ha pedig gyorsan, érdemi kibocsátás-csökkentés történne, akkor az Y és Z korosztály nagyjából ugyanannyi melegedést élne meg, mint amennyit a Boomer generáció.
Marcsi szeret utazni és sok külföldi barátja van, ezért kíváncsi volt, más kontinenseken mi a helyzet. Bár a hőhullámok Európát sem kímélik, Afrikában Marcsi generációja várhatóan 27-szer több hőhullámot tapasztal meg élete során, mint a szépszülők vagy korábbi felmenők (szemben az európai 13-szoros növekedéssel), Marcsika korosztálya pedig 50-szer többet (szemben az európai 29-szeres növekedéssel), ha a kibocsátások a jelen ütemben folytatódnak.
A cselekvés terhe is igazságtalanul jobban terheli a fiatalokat
A generációk között igazságosság – pontosabban igazságtalanság – kérdését feszegeti a karbon-költségvetés már elfogyasztott és még rendelkezésre álló részeinek aránya, illetve a fennmaradó rész elosztása a generációk és az országok között. Egyszerűen fogalmazva, a karbon-költségvetés azt mutatja meg, hogy a globális felmelegedés adott hőmérsékleten való korlátozásához még mekkora mennyiségű üvegházhatású gázt bocsáthat ki a világ.
Az IPCC szerint, ha 1,5°C-nál akarjuk korlátozni a globális felmelegedést, a karbon-költségvetésünk nagy részét már feléltük. Ha a veszélyesebb 2°C-os határt választjuk, akkor még egy kicsivel több van hátra annak teljes elfogyasztásáig. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy élhető maradjon a földi éghajlat,
a fiataloknak életük nagy részét anélkül kellene leélniük, hogy jelentősen hozzájárulnának a globális kibocsátáshoz, vagyis lényegesen kevesebbet költhetnek a karbon-költségvetésből, mint amennyit az idősebb generációk élvezhettek.
Hogy betekintést nyerhessünk abba, mégis mennyivel kevesebb maradt a fiatal generációknak, a CarbonBrief kifejlesztett egy interaktív eszközt, mely a múltbeli és jövőben várható kibocsátási és népességi adatok alapján becslést ad arra, hogy egy adott ember egész életére mekkora karbon-költségvetés jutna (vagyis mennyi szén-dioxidot bocsáthatna ki élete során) a születési hely és idő függvényében.
Egy olyan világban, ahol a felmelegedést sikerül 1,5°C-nál korlátozni, az Alfa generációt képviselő Marcsika élete során csupán 84 tonna szén-dioxidot bocsáthatna ki, ami nyolcada annak, ami Marika néni boomer generációjának jutott (663 tonna).
A modell két számítási módot is lehetővé tesz a jövőbeli kibocsátások elosztására. A fenti számok egy olyan „optimalizáló” forgatókönyvön alapszanak, amely maximalizálja a pozitív társadalmi hozamot és minimalizálja a költségeket, és ennek mentén az országok különböző pályákat követnek. A másik mód pedig a társadalmi egyenlőség biztosítására összpontosít, ezért minden személynek ugyanannyi karbon-költségvetés jut, bárhol is éljen a Földön.
Ha az egyenlőségen alapuló számítási módot alkalmazzuk, akkor Marcsika már csak 1/14-edét élvezheti annak a karbon-költségvetésnek, ami még nagymamájának jutott.
Jelenleg az egy főre jutó globális kibocsátás körülbelül 4,9 tonna/fő/év. Ez azt jelenti, hogy Marcsika életre szóló karbon-költségvetése kb. 25 évnek felel meg a jelenlegi kibocsátási szinten, ha a felmelegedést jóval 2°C alatt kívánjuk korlátozni.
Ha pedig a 1,5 °C-os célra törekszünk, akkor már 9 éves kora előtt elfogy az Alfa generációba tartozó Marcsika karbon-költségvetése.
Bár a fenti elemzés a globális átlagos egy főre jutó karbon-költségvetéssel számol, a valóságban nincs olyan, hogy „globális átlagember”. Az országok közötti óriási különbségeket jól szemlélteti, hogy míg egy átlagos indiai 1,9 tonna szén-dioxidot bocsátott ki 2017-ben, addig az Egyesült Államokban ez 16,9 tonna volt, vagyis közel 9-szer több.
Ezen túlmenően a múltbeli kibocsátások is nagymértékben eltérnek az egyes országokban: az Egyesült Államok, az Európai Unió és más fejlett országok az ipari forradalom óta légkörben halmozódó üvegházgázok jóval nagyobb hányadáért felelősek, mint a fejlődő térségek (bár az utóbbi évtizedekben a gyors gazdasági növekedésű országok, mint Kína, felzárkózóban vannak).
Ezért általánosságban elmondható, hogy a kibocsátás-csökkentésnek arányosan nagyobbnak kell lennie a fejlett, gazdagabb országokban, ahol az egy főre jutó kibocsátás nagyon magas.
A globális karbon-költségvetés fennmaradó részének méltányos elosztása a különböző országok között továbbra is egy óriási nyitott kérdés, és a nemzetközi klímatárgyalások egyik forró témája jelenleg.
A fiatalok nemcsak elszenvedői, de a klímaválság aktív megoldói szeretnének lenni
A klímaváltozás miatti aggodalom és cselekvési szándék is mutat különbségeket a generációk között. Az Eurobarometer 2021-es felmérése szerint míg az európai társadalom túlnyomó része (10-ből több mint 9 válaszadó) komoly problémaként tekint a klímaváltozásra, addig
a 15–24 év közötti válaszadók az 55 év felettiekkel szemben nagyobb valószínűséggel (22% szemben a 16%-kal) mondták, hogy az éghajlatváltozás a világ egészét érintő legsúlyosabb probléma.
Hasonlóan, a 15–24 év közötti válaszadók nagyobb valószínűséggel mondták, hogy személyesen felelősek a klímaváltozás kezeléséért, mint az 55 év felettiek (44% szemben a 37%-kal). A 25–39 év közöttiek korcsoportja volt az, amely a legnagyobb arányban tett konkrét lépéseket is (66% szemben az 55 év felettiek 61%-ával).
Ez is jól illusztrálja, hogy az Y és a Z generációk nemcsak elszenvedik a klímaváltozást egy életen át, de érzékenyek a problémára és tennének is ellene, ezért rendkívül fontos lenne a döntéshozatalba történő aktívabb bevonásuk.
Ahhoz, hogy az éghajlati és ökológiai válság okozta új kihívásokra hatékonyan tudjon válaszolni a mai társadalom és az elkövetkező generációk, nélkülözhetetlen a komplex problémakör ismerete, továbbá a rendszerszemlélet és a megoldás-központú, valamint a zöld gazdaságban jól hasznosítható készségek elsajátítása, amihez az oktatási rendszernek is igazodnia kellene.
A Save the Children kapcsolódó jelentése azt is sürgeti, hogy egyenrangú felekként ismerjék el a gyermekeket az klímaválság kezelésében, többek között gyermekbarát mechanizmusok és platformok létrehozásával, amelyek megkönnyítik a gyermekek formális részvételét a klímapolitikai döntéshozatalban. Hiszen az Alfa generáció az, amely a legkevésbé járult hozzá az éghajlati válsághoz, de a legtöbb a vesztenivalója, ha tovább fokozódik.
—
Fontosabb módszertani részletek és korlátok:
- Mind a generációkat sújtó szélsőséges időjárási események, mind a karbon-költségvetés becslésénél az Európára vonatkozó adatokat vettük figyelembe, mivel külön csak Magyarországra nem áll rendelkezésre részletesebb információ.
- A My Climate Future interaktív eszköz 80 éves, a CarbonBrief eszköze pedig 85 éves átlagos élettartammal számol. Ez a legtöbb országban magasabb, mint a jelenlegi átlagos élettartam, de reálisabb lehet a mai fiatal generációk számára, tekintettel az orvostudomány várható fejlődésére és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés bővülésére. A gyakorlatban azonban az országok közötti élettartam-különbségek valószínűleg a jövőben is fennmaradnak, ezért ezek a számítások csak közelítő pontosságúak.
- Az élettartamra szóló karbon-költségvetés kiszámítása szükségszerűen egyszerűsítő, és számos feltételezésen alapul. Minden ember más, és a gyakorlatban az egyéni kibocsátásokat erősen befolyásolják a jövedelem, a szokások és egyéb tényezők. A számítások „átlagemberre” vonatkoznak, ami elfedi az egyének közötti variációt.
- A számítások nem tesznek különbséget gyermek és felnőtt fogyasztási szintje között. A valóságban a gyermekek valószínűleg jóval alacsonyabb kibocsátásért felelősek, mint a felnőttek, mivel például nem vezetnek autót, és általában kevesebbet fogyasztanak.
—
Borítókép: Paolo Bendandi – Unsplash
