Globális problémára globális válasz? Nemzetközi klímapolitika

A globális éghajlati válság korunk egyik legnagyobb kihívása, hisz nincs olyan területe a jelenleg ismert civilizációnknak, amit ne érintene. Az energiaellátásunktól kezdve az élelmiszer-biztonságon át a globális migrációig mindenre és mindenhol hatással van, nem ismer sem határokat, sem falakat. Egyes országokban ez már élet-halál kérdése, máshol még csupán fokozódó kellemetlenség. Ahogy azt az 1992-ben megalkotott ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményben lefektették, a globális problémáért viselt felelősségünk „közös, de megkülönböztetett”, és mindenkitől osztatlan cselekvést követel. De vajon mit ért el eddig a nemzetközi klímapolitika és mik a legsürgetőbb teendők? Milyen szerepet vállal ebben az Európai Unió, s benne Magyarország?
Globális problémára globális válasz? Nemzetközi klímapolitika

Mivel foglalkozik a globális klímapolitika? Miket ért el eddig, melyek a legégetőbb kérdések és mik az elkövetkező évek legsürgetőbb feladatai?

Az éghajlatváltozásról szóló első aggasztó tudományos tények óta nagyon hosszú idő telt el mire megértettük, hogy olyan globális problémával állunk szemben, amelyet nemzetközi együttműködés nélkül valószínűleg lehetetlen megoldani. Az egyre gyűlő tudományos bizonyítékok fényében csak az 1980-as évek végére érett meg a gondolat a nemzetközi közösségben, hogy valamit tenni kell a földi éghajlatot módosító üvegházhatású gázok ész nélküli kibocsátása ellen, hogy az „ne veszélyeztesse a társadalmak fenntartható fejlődését”. Ez lett ugyanis az 1992-ben megszületett ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC) célkitűzése, melyhez minden ENSZ-tagállam csatlakozott. A Részes Felek Konferenciáján, azaz a COP-on, tehát mindazon államok képviseltetik magukat, amelyek részesei ennek a Keretegyezménynek. De kik a klímatanácskozás hangadó szereplői és milyen álláspontok, érdekek ütköznek? A COP-ról és a nemzetközi klímatárgyalásokról itt olvashatsz bővebben:

Kapcsolódó cikkCOP: gittegyleti tanácskozás vagy klímateendőket összehangoló nemzetközi konferencia? Amit tudnod kell a klímatárgyalásokrólA Részes Felek Konferenciája (COP) a nemzetközi klímapolitikai tárgyalások elsődleges szervezeti kerete, mely évenként tart egy ülésszakot. Vajon miről szólnak a tanácskozások és milyen eredményeket értek el eddig?

Közel három évtizednyi globális klímapolitikai egyezkedés után 2015-ben Párizsban, a 21. COP-on, végre sikerült elérni, hogy mindenki felszálljon a klímavédelem hajójára.

A Párizsi Megállapodás több oknál fogva is a nemzetközi klímatárgyalások mérföldkövének tekinthető, de vajon mire elég az országok ígérete?

Vajon elég hatékony ez az új keretrendszer? Megsúgjuk: nem. Legalábbis a kibocsátás-csökkentési vállalások jelenlegi állása szerint. A Párizsi Megállapodásról szóló cikkünkben többet megtudhatsz minderről:

Kapcsolódó cikkA klímapolitika mérföldköve: a Párizsi Megállapodás. Miről is szól?A Párizsi Megállapodás egy új, átfogó keretet biztosít a nemzetközi együttműködésre az éghajlatváltozás ügyében és számos kapcsolódó ágazati, szociális és fejlesztési ügyben. A következőekben bemutatjuk, melyek a megállapodás kulcselemei.

A Megállapodás végrehajtása 2020-tól kezdődik majd, mégis az azt leíró szabályrendszer kidolgozása még mindig folyamatban van. Az új rendszer sarokkövei a nemzetileg meghatározott hozzájárulások, vagyis az NDC-k (nationally determined contribution), amelyekben az országok ötévente nyilatkoznak arról, hogy milyen mértékben és milyen intézkedésekkel szándékozzák szabályozni az üvegházhatású-gázkibocsátásaikat a rákövetkező időszakban. Ezen egyéni vállalások szerepéről vendégszerzőnk itt írt:

Kapcsolódó cikkEgyéni vállalásokkal a globális éghajlati válság ellen? Bemutatjuk a Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulás fogalmátAz elmúlt időszakban egyre többen és egyre hangosabban követelik a nemzeti kormányoktól, hogy növelve a nemzeti ambíciószintet, radikálisan csökkentsék országaik károsanyag-kibocsátását, hiszen fogy az idő, hogy megvalósítsuk a Párizsi Megállapodásban kitűzött célokat. De pontosan milyen keretek és kötelezettségek között történik az országok vállalásainak nyilvántartása és nyomon követése?

Jelenleg hol tart a klímapolitikai diskurzus? A legutóbbi bonni időközi klímatárgyalásokról szóló beszámolóinkból értesülhetsz a fejleményekről: az első hét legforróbb témáját Szaúd-Arábia szolgáltatta, aki néhány fosszilis nagyhatalommal karöltve nem volt hajlandó elismerni a legutóbbi IPCC éghajlati jelentés tartalmát; összefoglalónkból pedig kiderül, mely ügyekben történt előrelépés, s milyen feladatok maradtak az évvégi COP-ra.

Kapcsolódó cikkA kőolaj nagyhatalom Szaúd-Arábia szerint az éghajlati jelentésben „nincs elég tény”. A bonni klímatárgyalások első hetérőlÉpp csak megkezdődött a klímatárgyalások időközi ülésszaka Bonnban (2019. június 17-27), s a fosszilis nagyhatalmak élén Szaúd-Arábia máris teljes erőbedobással próbálja „tényteleníteni” a tudományt. Íme egy ízelítő abból, ami sok küldöttet ébren tartott a múlt héten.

Kapcsolódó cikkA tudomány (nem) tárgyalható – Avagy mi történt a bonni klímatárgyalásokon?A klímatárgyalások időközi ülésszakán Bonnban (2019. június 17-27) a fő feladat a Párizsi Megállapodás végrehajtását szolgáló szabálygyűjtemény függőben maradt részleteinek egyeztetése. Lássuk, miben léptek előre!

Milyen álláspontot képvisel az Európai Unió a globális klímapolitikában? Hogyan viszonyul Magyarország a közösségi klímavédelmi törekvésekhez?

Az Európai Unióban (EU) 10 polgárból 9 úgy gondolja, hogy az éghajlatváltozás komoly gond az Eurobarometer 2017-es felmérése szerint. Az éghajlatváltozás hatásait saját bőrünkön érezzük, már nem lehet elsiklani felette sem a hétköznapjainkban, sem a politikai színtereken. Az utóbbi évtizedekben az is világossá vált, hogy a fosszilis energiahordozóknak rendkívül nagy, túlzott mértékű a részesedése mind az energiafelhasználásban, mind az éghajlat szempontjából kritikus üvegházhatású gázok kibocsátásában. Így hát szép lassan megérlelődött az európai közösségben a gondolat, hogy az éghajlatváltozás elleni hatékony fellépés érdekében átfogó közösségi szakpolitikákra van szükség éghajlat és energia ügyben. De vajon miben áll az EU energia- és klímapolitikája, és hogyan viszonyulnak ehhez a tagállamok? Erről többet megtudhatsz “A nagykibocsátó éltanuló, akitől érdemes és lehet is többet várni” című cikkünkből:

Kapcsolódó cikkA nagykibocsátó éltanuló, akitől érdemes és lehet is többet várni: az Európai Unió energia- és klímapolitikájaAz Európai Unió az ambiciózus országok közé tartozik a nemzetközi klímapolitikai együttműködésben. De vajon miben áll az EU energia- és klímapolitikája, és hogyan viszonyulnak ehhez a tagállamok?

Míg Bonnban javában folytak a klímatárgyalások 2019 júniusában, Brüsszelben az Európai Unió tagállamai a 2050-re célként tűzött klímasemlegesség tervezetéről szavaztak. A klímasemlegesség elérése érdekében a lehető legkisebb szintre kell szorítani az üvegházgáz-kibocsátást, és ami megmaradt, azt pedig erdők és más szénmegkötők telepítésével vonnánk ki a légkörből. A kezdeti optimizmussal ellentétben végül nem sikerült megegyezni az ambiciózus tervről, mert azt négy tagállam, Lengyelország, Csehország, Észtország és Magyarország megvétózta. Bár a kormány utólag azt mondja, hogy a rezsicsökkentés megvédése miatt kellett megakadályozni a 2050-es klímasemlegességet, e magyarázat több szempontból is vitatható. Milyen politikai előnye származhat Magyarországnak a vétóból? Tényleg olyan sokba kerülne ez a magyar lakosságnak, ahogy azt állítják? A magyar döntés politikai és gazdasági hátterével két vendégpublicisztika foglalkozik:

Kapcsolódó cikkMiért vétózta meg Magyarország az európai uniós klímasemlegességet 2050-re? I. Politikai elemzésMiért vétózta meg Magyarország 2019. június 20-án az európai uniós karbonsemlegességet 2050-re? Ebben az írásban a politikai indokokat elemezi Bart István.

Kapcsolódó cikkMiért vétózta meg Magyarország az európai uniós klímasemlegességet 2050-re? II. Gazdasági elemzésMiért vétózta meg Magyarország 2019. június 20-án az európai uniós karbonsemlegességet 2050-re? Ebben az írásban a kormány gazdasági érvrendszerét vizsgálja meg Kelemen Ágnes

Éghajlatváltozás vagy vészhelyzet? Megvalósítható-e hatékony nemzetközi összefogás a klímakatasztrófa elkerüléséhez?

A brit The Guardian példáját követve mára számos napilap új gyakorlatot vezetett be az éghajlatváltozásról és környezeti hírekről szóló írások nyelvezetére vonatkozóan:

a lassúnak és távolinak tűnő természeti jelenséget leíró „éghajlatváltozás” szó helyett az „éghajlati válság” és „éghajlati vészhelyzet” kifejezések használatát ösztönzik.

Ugyanis ahhoz, hogy megfelelő megoldásokat találjunk, nevén kell nevezni a problémát. Az ember által okozott éghajlati vészhelyzet legalább annyira társadalmi probléma, mint természettudományos. Akkor miért nem kezelik az emberi társadalmak megfelelő súllyal a válságot? A tudományos ismeretek és bizonyosság birtokában miért marad le a politikai válasz? Vendégszerzőnk írásában rávilágít a jelenlegi nemzetközi keretrendszer gyengeségeire, a „klímanémaság” okozta tehetetlenségre és az azonnali, világméretű átalakítás, mozgósítás szükségességére.

Kapcsolódó cikkA király új ruhája – klímaváltozás vagy vészhelyzet?Nagy terjedelmű összefoglaló cikkében vendégszerzőnk, Feiler József átfogó képet a klímaválság valós fenyegetéséről. Ha nem szeretnél több kis cikket végigolvasni, hanem egyből szeretnél tájékozódni, akkor ezt ajánljuk.

A 2018 októberében megjelent IPCC Külön Jelentés szerint ugyanis alig 11 évünk maradt, hogy a világ országai drasztikus kibocsátáscsökkentési intézkedéseket tegyenek, különben valószínűleg lehetetlen lesz a globális melegedés mértékét 1,5 °C alatt tartani. Az IPCC, azaz Éghajlatváltozási Kormányközi Testület működését ebben a cikkben mutattuk be. Az IPCC jelentéseinek egyik fő célja, hogy az összegyűjtött éghajlatváltozással kapcsolatos  ismeretek és megoldási módszerek beépüljenek a nemzetközi klímatárgyalások döntéshozói folyamatába. A 2019 augusztusban megjelent földhasználatról szóló jelentés második a Külön Jelentések sorában, a harmadik pedig szeptemberre várható, ami a krioszféra (a Földön található hó- és jégtömegek) és az óceánok állapotát értékeli a változó éghajlati körülmények között. A három Külön Jelentés a 2022-ig elkészülő, átfogó és teljeskörű éghajlatváltozási helyzetkörkép, a Hatodik Értékelő Jelentés szerves része lesz.

Kapcsolódó cikkMi az az IPCC és hogyan működik? Bemutatjuk az Éghajlatváltozási Kormányközi TestületetAz Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) rendszeres időközönként összegezi és értékeli az éghajlatváltozással kapcsolatos legfrissebb tudományos eredményeket. Ismerkedjünk meg működésével!

Kapcsolódó cikkMiért nagyon nem mindegy, hogy 1,5 foknál többet fog-e melegedni a Föld. 10 tény, amit tudnod kell a legutóbbi IPCC jelentésrőlMit jelentene a világ számára egy 1,5 °C-os és egy 2 °C-os globális melegedés? Milyen megoldási lehetőségekkel számolhatunk? Mi 10 pontban összefoglaljuk, mi mindent érdemes tudni az IPCC Külön Jelentéséből.

Kapcsolódó cikkAz éghajlatváltozás „titkos” tettestársa: a földek túl- és kihasználása – Megjelent az IPCC legújabb tematikus jelentéseMegjelent az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legújabb Külön Jelentése, amely a földhasználat változás és a globális éghajlatváltozás hatásairól, valamint ezek kapcsolatáról nyújt helyzetértékelést.

Kapcsolódó cikkAlvó óriásokat ébreszt fel az éghajlatváltozás: az óceánok és a jég drámai változásairól számol be az IPCC ma megjelent tematikus jelentéseAz IPCC Külön Jelentése az óceánok és a krioszféra, azaz a Földön található hó- és jégtömegek, állapotát és változásait mutatja be a legújabb tudományos eredmények alapján.

Az ózonréteget károsító anyagok beszüntetését célzó Montreali Jegyzőkönyv (1987) jó példa arra, hogy a világ országai igenis képesek globális összefogásra egy felismert környezeti veszély hatására. Az ózonréteg megmentésére létrejött együttműködés keretében az iparban használt technológiák megváltoztatására és az ehhez szükséges kutatások és fejlesztések finanszírozására volt szükség. Az éghajlatváltozás megfékezéséhez hasonló globális együttműködésre, azonban jóval szerteágazóbb intézkedésekre van szükség. Az éghajlati válság egy olyan összetett probléma, melynek megoldásához az energia, földhasználat, ipar, városok és más komplex rendszerek gyökeres, gyors átalakítása, valamint szemlélet- és életmódváltás szükséges. Ilyen „teljes körű” és globális gazdasági-társadalmi átalakulásra még nem volt példa a történelemben, habár nem is volt még szükség rá. Az ózonréteg elvékonyodásáról és a Montreali Jegyzőkönyv sikeréről, s árnyoldalairól itt olvashatsz:

Kapcsolódó cikkAmikor egy környezeti-éghajlati fenyegetés sikeres globális összefogást eredményezett. A Montreali Jegyzőkönyv tanulságaiTipikus érvelés az újfajta klímaszkeptikusoktól és klímatagadóktól, hogy jól hangzik ez a globális összefogás az éghajlatváltozás mérséklése miatt, de hát teljességgel lehetetlen, mert annyira széttartóak az emberiség érdekei, és egyébként sincs rá példa, hogy valaha sikerült volna. Pedig van! Ez pedig nem más, mint az ózonlyuk kérdése. Bemutatjuk a világ egyik legsikeresebb környezetvédelmi egyezményét, a Montreali Jegyzőkönyvet.

A klímaügyet felelősen kezelő döntéshozók megválasztása és támogatása mellett a mindennapokban is sokat tudunk tenni, hogy csökkentsük szénlábnyomunk, élhető és egészséges környezetet teremtsünk, s megtörjük a „klímanémaságot”. Tippjeinkről itt tájékozódhatsz!

Lehoczky Annamária

Lehoczky Annamária

Éghajlatkutató, szabadúszó környezeti szakújságíró és a Másfél fok állandó szerzője. Doktori (PhD) fokozatát az éghajlatváltozás kutatásában szerezte.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!