Globális problémára globális válasz? Nemzetközi klímapolitika

A globális éghajlati válság korunk egyik legnagyobb kihívása, hisz nincs olyan területe a jelenleg ismert civilizációnknak, amit ne érintene. Az energiaellátásunktól kezdve az élelmiszer-biztonságon át a globális migrációig mindenre és mindenhol hatással van, nem ismer sem határokat, sem falakat. Egyes országokban ez már élet-halál kérdése, máshol még csupán fokozódó kellemetlenség. Ahogy azt az 1992-ben megalkotott ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményben lefektették, a globális problémáért viselt felelősségünk „közös, de megkülönböztetett”, és mindenkitől osztatlan cselekvést követel. De vajon mit ért el eddig a nemzetközi klímapolitika és mik a legsürgetőbb teendők? Milyen szerepet vállal ebben az Európai Unió, s benne Magyarország?
Globális problémára globális válasz? Nemzetközi klímapolitika

Mivel foglalkozik a globális klímapolitika? Miket ért el eddig, melyek a legégetőbb kérdések és mik az elkövetkező évek legsürgetőbb feladatai?

Az éghajlatváltozásról szóló első aggasztó tudományos tények óta nagyon hosszú idő telt el mire megértettük, hogy olyan globális problémával állunk szemben, amelyet nemzetközi együttműködés nélkül valószínűleg lehetetlen megoldani. Az egyre gyűlő tudományos bizonyítékok fényében csak az 1980-as évek végére érett meg a gondolat a nemzetközi közösségben, hogy valamit tenni kell a földi éghajlatot módosító üvegházhatású gázok ész nélküli kibocsátása ellen, hogy az „ne veszélyeztesse a társadalmak fenntartható fejlődését”. Ez lett ugyanis az 1992-ben megszületett ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC) célkitűzése, melyhez minden ENSZ-tagállam csatlakozott. A Részes Felek Konferenciáján, azaz a COP-on, tehát mindazon államok képviseltetik magukat, amelyek részesei ennek a Keretegyezménynek. De kik a klímatanácskozás hangadó szereplői és milyen álláspontok, érdekek ütköznek? A COP-ról és a nemzetközi klímatárgyalásokról itt olvashatsz bővebben:

Kapcsolódó cikkCOP: gittegyleti tanácskozás vagy klímateendőket összehangoló nemzetközi konferencia? Amit tudnod kell a klímatárgyalásokrólA Részes Felek Konferenciája (COP) a nemzetközi klímapolitikai tárgyalások elsődleges szervezeti kerete, mely évenként tart egy ülésszakot. Vajon miről szólnak a tanácskozások és milyen eredményeket értek el eddig?

Közel három évtizednyi globális klímapolitikai egyezkedés után 2015-ben Párizsban, a 21. COP-on, végre sikerült elérni, hogy mindenki felszálljon a klímavédelem hajójára.

A Párizsi Megállapodás több oknál fogva is a nemzetközi klímatárgyalások mérföldkövének tekinthető, de vajon mire elég az országok ígérete?

Vajon elég hatékony ez az új keretrendszer? Megsúgjuk: nem. Legalábbis a kibocsátás-csökkentési vállalások jelenlegi állása szerint. A Párizsi Megállapodásról szóló cikkünkben többet megtudhatsz minderről:

Kapcsolódó cikkA klímapolitika mérföldköve: a Párizsi Megállapodás. Miről is szól?A Párizsi Megállapodás egy új, átfogó keretet biztosít a nemzetközi együttműködésre az éghajlatváltozás ügyében és számos kapcsolódó ágazati, szociális és fejlesztési ügyben. A következőekben bemutatjuk, melyek a megállapodás kulcselemei.

A Megállapodás végrehajtása 2020-tól kezdődik majd, mégis az azt leíró szabályrendszer kidolgozása még mindig folyamatban van. Az új rendszer sarokkövei a nemzetileg meghatározott hozzájárulások, vagyis az NDC-k (nationally determined contribution), amelyekben az országok ötévente nyilatkoznak arról, hogy milyen mértékben és milyen intézkedésekkel szándékozzák szabályozni az üvegházhatású-gázkibocsátásaikat a rákövetkező időszakban. Ezen egyéni vállalások szerepéről vendégszerzőnk itt írt:

Kapcsolódó cikkEgyéni vállalásokkal a globális éghajlati válság ellen? Bemutatjuk a Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulás fogalmátEgyre többen várják a nemzeti kormányoktól, hogy radikálisan csökkentsék országaik károsanyag-kibocsátását, betartva a Párizsi Megállapodásban foglalt célokat. Bemutatjuk, hogy milyen keretek között történik az országok vállalásainak nyilvántartása és nyomon követése.

Jelenleg hol tart a klímapolitikai diskurzus? 2019 végén miután Chilének vissza kellett mondania a COP25 fogadását a fővárosában elhúzódó zavargások miatt, végül Madrid látta vendégül az éves klímatárgyalásokat. A 25. ENSZ Éghajlatváltozási Konferencia (COP25) legfontosabb feladata az volt, hogy az országok növeljék éghajlatvédelmi vállalásaikat és kidolgozzák a Párizsi Megállapodás végrehajtását szolgáló szabályrendszer még függőben maradt részleteit. Az első hétről szóló helyszíni beszámolónkban bemutattuk, hogy mit tesznek a nagykibocsátók és, hogy a különböző tudományos helyzetértékelő jelentések szerint hogy állunk a Párizsi Megállapodásban foglalt célok teljesítésével. Megsúgjuk, nem túl fényesen. A COP25 összefoglalójából pedig kiderül, hogy végül milyen eredményekkel zárult a madridi klímacsúcs, és mik lesznek a 2020-as Glasgow-i klímatárgyalások legfontosabb feladatai. A COP25-öt megelőző New York-i ENSZ klímacsúcsot azért hívta össze az ENSZ főtitkár 2019 szeptemberében, hogy az országok klímavédelmi ambícióit megerősítsék. Közel ötszáz fiatal is érkezett az eseményre és az azt megelőző ifjúsági találkozóra a világ minden tájáról, hogy kiálljanak a klímavédelemért és jövőjükért: Zálnoky Krisztinával és Tóth Adriánnal beszélgettünk erről.

Kapcsolódó cikkMi történt eddig a madridi COP25 klímacsúcson? – Összefoglaló az első hétrőlMerre tartanak a klímatárgyalások és mit tesznek a nagykibocsátók? Mi az Európai Unió álláspontja és mit gondolnak a szakértők a kelet-európai irányról? Összességében mit várhatunk a klímacsúcstól?

Kapcsolódó cikkMit történt a madridi COP25 klímacsúcson? – Helyszíni tudósítás és összefoglalóA madridi klímacsúcs diplomáciai holtpontra jutott és nagyobb áttörés nélküli eredményekkel zárult. Mégis miben jutottunk előre? Milyen feladatok maradtak 2020-ra? Van okunk a reményre?

Kapcsolódó cikkBármilyen kicsik vagyunk, attól még lehetnek nagy ambícióink az éghajlatvédelembenKözel ötszáz fiatal érkezett a New York-i ENSZ klímacsúcsra és az azt megelőző ifjúsági találkozóra a világ minden tájáról, hogy kiálljanak a klímavédelemért – és jövőjükért. Velük beszélgettünk.

A madridi klímacsúcsot megelőző, 2019-es bonni időközi klímatárgyalásokról szóló beszámolóinkból kiderült: az első hét legforróbb témáját Szaúd-Arábia szolgáltatta, aki néhány fosszilis nagyhatalommal karöltve nem volt hajlandó elismerni a legutóbbi IPCC éghajlati jelentés tartalmát; összefoglalónkból pedig bemutattuk, mely ügyekben történt előrelépés, s milyen feladatok maradtak az évvégi COP-ra.

Kapcsolódó cikkA kőolaj nagyhatalom Szaúd-Arábia szerint az éghajlati jelentésben „nincs elég tény”. A bonni klímatárgyalások első hetérőlÉpp csak megkezdődött a klímatárgyalások időközi ülésszaka Bonnban (2019. június 17-27), s a fosszilis nagyhatalmak élén Szaúd-Arábia máris teljes erőbedobással próbálja „tényteleníteni” a tudományt. Íme egy ízelítő abból, ami sok küldöttet ébren tartott a múlt héten.

Kapcsolódó cikkA tudomány (nem) tárgyalható – Avagy mi történt a bonni klímatárgyalásokon?A klímatárgyalások időközi ülésszakán Bonnban (2019. június 17-27) a fő feladat a Párizsi Megállapodás végrehajtását szolgáló szabálygyűjtemény függőben maradt részleteinek egyeztetése. Lássuk, miben léptek előre!

A 2020-as évtől sokat vártak azok, akik a klímapolitika vagy a környezetvédelem terén dolgoznak. Az idei évtől lépett megvalósítási fázisába a Párizsi Megállapodás, és ehhez kapcsolódóan az országoknak növelniük kellene kibocsátás-csökkentési vállalásaikat, amit a Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulások formájában kell kommunikálniuk a nemzetközi közösség felé. Az év elejétől kezdve azonban a COVID-19 pandémia felforgatta az egész világot, így többek között el kellett halasztani az idei Glasgow-ba tervezett klímatárgyalásokat is. Ez egyben jó okot adott az országoknak a halogatásra: eddig nagyon kevés állam frissítette vállalását, és ezek közül egyik sem tartozik a nagykibocsátók közé, ahogy az kiderül Nyitrai Emese Judit elemzéséből.

Kapcsolódó cikkA koronavírus kiváló lehetőséget adott a nagykibocsátóknak a halogatásraA 2020-as év a Párizsi Megállapodás első megvalósítási éve, amit azonban az új koronavírus jelentősen felülírt. A Glasgow-ba tervezett COP26 klímacsúcs elhalasztása mellett sokkal nagyobb gond, hogy az országos az év első felében alig frissítették Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulásaikat (NDC-k), amivel csökkenteni óhajtják a kibocsátásaikat.

Milyen álláspontot képvisel az Európai Unió a globális klímapolitikában? Hogyan viszonyul Magyarország a közösségi klímavédelmi törekvésekhez?

Az Európai Unióban (EU) 10 polgárból 9 úgy gondolja, hogy az éghajlatváltozás komoly gond az Eurobarometer 2017-es felmérése szerint. Az éghajlatváltozás hatásait saját bőrünkön érezzük, már nem lehet elsiklani felette sem a hétköznapjainkban, sem a politikai színtereken. Az utóbbi évtizedekben az is világossá vált, hogy a fosszilis energiahordozóknak rendkívül nagy, túlzott mértékű a részesedése mind az energiafelhasználásban, mind az éghajlat szempontjából kritikus üvegházhatású gázok kibocsátásában. Így hát szép lassan megérlelődött az európai közösségben a gondolat, hogy az éghajlatváltozás elleni hatékony fellépés érdekében átfogó közösségi szakpolitikákra van szükség éghajlat és energia ügyben. De vajon miben áll az EU energia- és klímapolitikája, és hogyan viszonyulnak ehhez a tagállamok? Erről többet megtudhatsz „A nagykibocsátó éltanuló, akitől érdemes és lehet is többet várni” című cikkünkből:

Kapcsolódó cikkA nagykibocsátó éltanuló, akitől érdemes és lehet is többet várni: az Európai Unió energia- és klímapolitikájaAz Európai Unió az ambiciózus országok közé tartozik a nemzetközi klímapolitikai együttműködésben. De vajon miben áll az EU energia- és klímapolitikája, és hogyan viszonyulnak ehhez a tagállamok?

Míg Bonnban javában folytak a klímatárgyalások 2019 júniusában, Brüsszelben az Európai Unió tagállamai a 2050-re célként tűzött klímasemlegesség tervezetéről szavaztak. A klímasemlegesség elérése érdekében a lehető legkisebb szintre kell szorítani az üvegházgáz-kibocsátást, és ami megmaradt, azt pedig erdők és más szénmegkötők telepítésével vonnánk ki a légkörből. A kezdeti optimizmussal ellentétben végül nem sikerült megegyezni az ambiciózus tervről, mert azt négy tagállam, Lengyelország, Csehország, Észtország és Magyarország megvétózta. Bár a kormány utólag azt mondja, hogy a rezsicsökkentés megvédése miatt kellett megakadályozni a 2050-es klímasemlegességet, e magyarázat több szempontból is vitatható. Milyen politikai előnye származhat Magyarországnak a vétóból? Tényleg olyan sokba kerülne ez a magyar lakosságnak, ahogy azt állítják? A júniusi magyar döntés politikai és gazdasági hátterével, valamint a klímasemlegességről szóló decemberi döntéshez vezető úttal három vendégpublicisztika foglalkozik:

Kapcsolódó cikkMiért vétózta meg Magyarország az európai uniós klímasemlegességet 2050-re? I. Politikai elemzésMiért vétózta meg Magyarország 2019. június 20-án az európai uniós karbonsemlegességet 2050-re? Ebben az írásban a politikai indokokat elemezi Bart István.

Kapcsolódó cikkMiért vétózta meg Magyarország az európai uniós klímasemlegességet 2050-re? II. Gazdasági elemzésMiért vétózta meg Magyarország 2019. június 20-án az európai uniós karbonsemlegességet 2050-re? Ebben az írásban a kormány gazdasági érvrendszerét vizsgálja meg Kelemen Ágnes.

Kapcsolódó cikkMi várható a decemberi uniós Tanácsülésen? Klímasemlegesség vagy újabb visegrádi vétó?December 12-13-án újra összeül az Európai Tanács, hogy többek között tárgyalja az EU 2050-es karbonsemlegességi törekvéseit. Vajon most is vétózni fognak a visegrádi országok, mint nyáron?

Az európai klímasemlegességről szóló egyeztetéssorozat végül azzal zárult, hogy az uniós kormányfők 2019 decemberében tartott Tanácsülésükön jóváhagyták, hogy az EU a Párizsi Megállapodásban kitűzött célokkal összhangban 2050-re klímasemleges legyen – kis szépséghibával. Az EU Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen politikai programjának is kiemelkedő eleme a klímaváltozás elleni határozottabb fellépés. Ennek keretében 2019. december 11-én mutatták be az Európai Zöld Megállapodás, amelynek célja, hogy az EU 2050-re a világ első klímasemleges kontinensévé váljon. Ezt, illetve a csatolt finanszírozási programot az Európai Parlament is támogatta, azonban magasabb 2030-as kibocsátás-csökkentési vállalásokat javasolt az EU számára. A fenti célokat jogi keretek közé hivatott terelni a 2020. március 4-én von der Leyen bizottsági elnök és Timmermans klímabiztos által bemutatott klímatörvény tervezete. Vendégszerzőnk ebben a cikkben körbejárta, hogy miért kritizálja mindenki az uniós klímatörvény tervezetét.

Kapcsolódó cikkMiért kritizálja mindenki az uniós klímatörvényt?Az Európai Bizottság március 4-én bemutatta az uniós Klímatörvény tervezetét. Greta Thunbergtől kezdve sokan kritikával illették a tervezetet, de miről is szól valójában a tervezet, és mit várhatunk tőle?

2020 során rendre folynak az uniós tárgyalások az Európai Zöld Megállapodás részét képező intézkedéscsomagok részleteiről. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke, az unió helyzetét értékelő első beszédében megerősítette, hogy az EB legalább 55%-os kibocsátás-csökkentési célt javasol 2030-ra az 1990-es szinthez képest, habár a célszám növelését az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak is jóvá kell még hagynia. Az 55% nem azt jelenti, hogy minden tagállamnak egyöntetűen ezt a szintet kell elérnie, de mindenkinek, így Magyarországnak is tovább kellene csökkentenie a kibocsátásait. Ebben a cikkünkben az Agora Energiewende (független német think tank) értékelő elemzése alapján bemutattuk, hogy az ambiciózusabb uniós klímacélok technikailag és gazdaságilag is kivitelezhetők lennének.

Kapcsolódó cikkAz EU ambiciózusabb klímacélja technikailag kivitelezhető és gazdaságilag is megérnéAz ambiciózusabb uniós klímacélok technikailag és gazdaságilag is kivitelezhetők lennének, ahogy arra a független német think tank, az Agora Energiewende értékelő elemzése rámutatott. Bemutatjuk a tanulmány kulcselemeit.

Ahhoz, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban kezeljük az éghajlati és ökológiai válságot, elengedhetetlen az uniós szintű klíma- és erdővédelmi, biodiverzitási, valamint egyéb fenntarthatósági és alkalmazkodási célok összehangolása. Az elmúlt évtizedben drasztikus mértékben megnőtt a fakitermelés az Európai Unió területén, ez pedig az erdőségek szénelnyelő kapacitásának csökkenését vonhatja maga után – figyelmeztetett egy a Nature-ben megjelent tanulmány. A faanyag iránti piaci kereslet növekedésében paradox módon a „zöldebb” energiaforrások iránti igény is szerepet játszhatott, ezért rendkívül fontos a vonatkozó stratégiák összehangolása és az intézkedések eredményeinek jobb nyomonkövetése. A Bizottság jelenleg egy új Erdőgazdálkodási Stratégiát is készít, a 2021-re várható dokumentum a Biodiverzitás Stratégia kiegészítése lesz.

Kapcsolódó cikkAz EU klímacéljait is veszélyeztetheti a növekvő mértékű fakitermelésAz elmúlt évtizedben drasztikus mértékben megnőtt a fakitermelés az EU területén, ez pedig az erdőségek szénelnyelő kapacitásának csökkenését vonhatja maga után.

Kapcsolódó cikkÉghajlati és fenntarthatósági törekvések: hogyan hangolhatók össze?Ahhoz, hogy egy hosszútávon fenntartható és igazságos társadalmi-gazdasági berendezkedésre álljunk át, a globális klímaváltozás megfékezése mellett elengedhetetlen, hogy számoljunk más fenntarthatósági szempontokkal is.

Az EU nagyobb hangsúlyt kíván fektetni a klímaalkalmazkodásra is a jövőben. A globális éghajlatváltozást kiváltó okok mérséklése mellett ugyanis rendkívül fontos, hogy a már elkerülhetetlen változásokhoz alkalmazkodjuk, amit gazdasági mutatókkal is alá lehet támasztani. Már most nagyon sokat költünk kárenyhítésre, azonban ezek a számok csak tovább fognak romlani, ha nem lépünk.

Kapcsolódó cikkAlkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz: nemcsak muszáj, de az EU szerint meg is ériAz EU készülő Alkalmazkodási Stratégiája szerint az alkalmazkodási intézkedésekbe fektetni nemcsak a károk elkerülése miatt fontos, hanem az azokból fakadó különféle gazdasági, társadalmi és környezeti előnyök miatt is megéri.

Ugyanakkor a kétsebességes Európa szelleme a klímavédelemben továbbra is érezhető. A magyar országgyűlés 2020 júniusában új klímatörvényt fogadott el, amely szerint 2050-re elérjük a teljes dekarbonizációt, azaz legföljebb csak annyi üvegházhatású gázt fog az ország kibocsátani, mint amennyit elnyelnek erdőink, mezőink. Ez a cél első ránézésre jól hangozhat ugyan, de valójában annyit jelent, hogy a következő tíz évben nem teszünk annál többet, mint amit már most is csinálunk – mutatott rá Bart István elemzésében.

Kapcsolódó cikkA kormány klímacélja azt is jelentheti, hogy még 10 évig alig teszünk valamitAz új magyar klímatörvény 2030-ig 40%-os kibocsátás-csökkentést ír elő, amit gyakorlatilag könnyedén tudunk teljesíteni. Többet is vállalhatna az ország, és akkor nem kellene 10 év múlva sokkal meredekebben csökkenteni a kibocsátásokat.

Éghajlatváltozás vagy vészhelyzet? Megvalósítható-e hatékony nemzetközi összefogás a klímakatasztrófa elkerüléséhez?

A brit The Guardian példáját követve mára számos napilap új gyakorlatot vezetett be az éghajlatváltozásról és környezeti hírekről szóló írások nyelvezetére vonatkozóan:

a lassúnak és távolinak tűnő természeti jelenséget leíró „éghajlatváltozás” szó helyett az „éghajlati válság” és „éghajlati vészhelyzet” kifejezések használatát ösztönzik.

Ugyanis ahhoz, hogy megfelelő megoldásokat találjunk, nevén kell nevezni a problémát. Az ember által okozott éghajlati vészhelyzet legalább annyira társadalmi probléma, mint természettudományos. Akkor miért nem kezelik az emberi társadalmak megfelelő súllyal a válságot? A tudományos ismeretek és bizonyosság birtokában miért marad le a politikai válasz? Vendégszerzőnk írásában rávilágít a jelenlegi nemzetközi keretrendszer gyengeségeire, a „klímanémaság” okozta tehetetlenségre és az azonnali, világméretű átalakítás, mozgósítás szükségességére.

Kapcsolódó cikkA király új ruhája – klímaváltozás vagy vészhelyzet?Nagy terjedelmű összefoglaló cikkében vendégszerzőnk, Feiler József átfogó képet a klímaválság valós fenyegetéséről. Ha nem szeretnél több kis cikket végigolvasni, hanem egyből szeretnél tájékozódni, akkor ezt ajánljuk.

2016 óta egyre több kormányzat, parlament, város hirdetett ki klímavészhelyzetet (climate emergency). 2019. november 5-én a Fővárosi Önkormányzat, majd november végén maga az Európai Parlament is erre az útra lépett. De mit is jelent a klímavészhelyzet? Retorikai fogás-e vagy pedig a klímaválság kezelésének egy lehetséges eszköze? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik az alábbi vendégpublicisztika:

Kapcsolódó cikkMi értelme (lehet) a klímavészhelyzetnek?Egyre több város, ország, de az Európai Parlament is klímavészhelyzetet. Mire jó ez az egész a jog szempontjából?

Kapcsolódó cikkBudapest klímavészhelyzetet hirdetett. Mi fog most történni?2019. november 5-én az újonnan összeülő budapesti fővárosi közgyűlés elfogadta Karácsony Gergely főpolgármester határozati javaslatát, és ellenszavazat nélkül klímavészhelyzetet hirdetett a magyar fővárosban. Hogyan tovább Budapest és Magyarország?

A globális összefogás és érdemi cselekvés sürgetőbb, mint valaha. Mit mutatnak az éghajlatváltozásról szóló legfrissebb tudományos tények?

A 2018 októberében megjelent IPCC Külön Jelentés szerint alig 11 évünk maradt, hogy a világ országai drasztikus kibocsátáscsökkentési intézkedéseket tegyenek, különben valószínűleg lehetetlen lesz a globális melegedés mértékét 1,5 °C alatt tartani. Az IPCC, azaz Éghajlatváltozási Kormányközi Testület működését ebben a cikkben mutattuk be. Az IPCC jelentéseinek egyik fő célja, hogy az összegyűjtött éghajlatváltozással kapcsolatos  ismeretek és megoldási módszerek beépüljenek a nemzetközi klímatárgyalások döntéshozói folyamatába. A 2019 augusztusban megjelent földhasználatról szóló jelentés második a Külön Jelentések sorában, a harmadik szeptemberben közzé tett jelentés pedig a krioszféra (a Földön található hó- és jégtömegek) és az óceánok állapotát értékeli a változó éghajlati körülmények között. A három Külön Jelentés a 2022-ig elkészülő, átfogó és teljeskörű éghajlatváltozási helyzetkörkép, a Hatodik Értékelő Jelentés szerves része lesz.

Kapcsolódó cikkMi az az IPCC és hogyan működik? Bemutatjuk az Éghajlatváltozási Kormányközi TestületetAz Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) rendszeres időközönként összegezi és értékeli az éghajlatváltozással kapcsolatos legfrissebb tudományos eredményeket. Ismerkedjünk meg működésével!

Kapcsolódó cikkMiért nagyon nem mindegy, hogy 1,5 foknál többet fog-e melegedni a Föld. 10 tény, amit tudnod kell a legutóbbi IPCC jelentésrőlMit jelentene a világ számára egy 1,5 °C-os és egy 2 °C-os globális melegedés? Milyen megoldási lehetőségekkel számolhatunk? Mi 10 pontban összefoglaljuk, mi mindent érdemes tudni az IPCC Külön Jelentéséből.

Kapcsolódó cikkAz éghajlatváltozás „titkos” tettestársa: a földek túl- és kihasználása – Megjelent az IPCC legújabb tematikus jelentéseMegjelent az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legújabb Külön Jelentése, amely a földhasználat változás és a globális éghajlatváltozás hatásairól, valamint ezek kapcsolatáról nyújt helyzetértékelést.

Kapcsolódó cikkAlvó óriásokat ébreszt fel az éghajlatváltozás: az óceánok és a jég drámai változásairól számol be az IPCC ma megjelent tematikus jelentéseAz IPCC Külön Jelentése az óceánok és a krioszféra, azaz a Földön található hó- és jégtömegek, állapotát és változásait mutatja be a legújabb tudományos eredmények alapján.

Az éghajlatváltozásról széleskörű tudományos konszenzus alakult ki az elmúlt évtizedekben, gyakorlatilag minden éghajlatkutató egyetért abban, hogy a jelen rendkívüli mértékű és ütemű globális éghajlatváltozást az emberi tevékenység okozza.

Ebben a cikkben vendégszerzőnk bemutatta, miként számszerűsíthető ez a tudományos konszenzus és mi a szerepe ennek az éghajlatváltozás kommunikációjában:

Kapcsolódó cikkNem a számháború fogja eldönteni korunk éghajlatváltozását: a klímakonszenzus kérdése a tudománybanSokszor heves viták csapnak fel a körül, hogy akkor mégis mekkora a konszenzus a tudós társadalomban korunk éghajlatváltozásával kapcsolatban. De valóban ez a döntő?

Az ózonréteget károsító anyagok beszüntetését célzó Montreali Jegyzőkönyv (1987) jó példa arra, hogy a világ országai igenis képesek globális összefogásra egy felismert környezeti veszély hatására. Az ózonréteg megmentésére létrejött együttműködés keretében az iparban használt technológiák megváltoztatására és az ehhez szükséges kutatások és fejlesztések finanszírozására volt szükség. Az éghajlatváltozás megfékezéséhez hasonló globális együttműködésre, azonban jóval szerteágazóbb intézkedésekre van szükség. Az éghajlati válság egy olyan összetett probléma, melynek megoldásához az energia, földhasználat, ipar, városok és más komplex rendszerek gyökeres, gyors átalakítása, valamint szemlélet- és életmódváltás szükséges. Ilyen „teljes körű” és globális gazdasági-társadalmi átalakulásra még nem volt példa a történelemben, habár nem is volt még szükség rá. Az ózonréteg elvékonyodásáról és a Montreali Jegyzőkönyv sikeréről, s árnyoldalairól itt olvashatsz:

Kapcsolódó cikkAmikor egy környezeti-éghajlati fenyegetés sikeres globális összefogást eredményezett. A Montreali Jegyzőkönyv tanulságaiTipikus érvelés az újfajta klímaszkeptikusoktól és klímatagadóktól, hogy jól hangzik ez a globális összefogás az éghajlatváltozás mérséklése miatt, de hát teljességgel lehetetlen, mert annyira széttartóak az emberiség érdekei, és egyébként sincs rá példa, hogy valaha sikerült volna. Pedig van! Ez pedig nem más, mint az ózonlyuk kérdése. Bemutatjuk a világ egyik legsikeresebb környezetvédelmi egyezményét, a Montreali Jegyzőkönyvet.

A klímaügyet felelősen kezelő döntéshozók megválasztása és támogatása mellett a mindennapokban is sokat tudunk tenni, hogy csökkentsük szénlábnyomunk, élhető és egészséges környezetet teremtsünk, s megtörjük a „klímanémaságot”. Tippjeinkről itt tájékozódhatsz!

Lehoczky Annamária

Lehoczky Annamária

Éghajlatkutató, szabadúszó környezeti szakújságíró és a Másfél fok állandó szerzője. Doktori (PhD) fokozatát az éghajlatváltozás kutatásában szerezte.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!